Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

236. országot fiiéi májni 1. 1617. 335 a legfontosabb teendője : felügyelet a biztosítandó vagyon és a községi gyámok felett. Kérdem : vajon ez oly munka-e, melyhez különös szakértelem, szakképzettség szükségeltetik? Szükségeltetik helyi ismeret, praetieus felfogás. Es hol találjuk ezeket, ha nem a községi közegeknél? De még ezenfelül is intézkedik a törvényjavaslat, mert megengedi, hogy a hagyaték leltározásával más egyén — tehát teljesen szakképzett közeg is megbízható; és ha egy községben nincs közgyámnak eléggé értelmes egyén : más község közgyáraja alkalmazható. Tehát e tekintetben cgyátalán véve semmi veszély nincs. Igen, de azt mondják — és ez a sajtóban is megemlittetett, — hogy hiszen a község hagyatékokat tárgyal. Igen is tárgyal; de csak az esetben, ha ezen hagyatékok természetöknél fogva nem bonyolódottak, ha ezen hagyatékok oly csekélyek, hogy a kiskorúnak ellátására felmennek, és — a mi legfőbb — ha ezen hagyatékok tárgyalására megbizatik a gyámhatóság által. És épen ezen felételekben adja a törvényjavaslat a garantiát arra nézve, hogy egyrészt tóvlépések ne történjenek; de ha megtörténnének, következményeikbesi súlyosak ne lehessenek. Tehát e tekintetben sincs semmi veszély. így vagyunk a szolgabiróval is. A szolgabíró felügyelője a községek gyámügyi közegeinek, végrehajtó közege a gyámhatóságnak. De ugyancsak ezen szolgabíró a törvényhatóság más ügyeire is felügyel, a közigazgatás más ágaiban is megbízottja a központi közegeknek. Tehát gyám-ügyi intézkedései párhuzamosan futnak a közigazgatás más ágaiban teljesítendő feladataival. T. képviselő-társam Kajuch azt mondja, hogy a szolgabíró nem fogja végezhetni a munkát. En azt elismerem. De ennek következménye nem az, hogy más idegen közegre bizassék az, a mi tulajdonképen a szolgabíró feladatát, teendőjét képezi ; de annak következménye egyedül az, hogy esetleg a szolgabírói személyzet szaporittassék Es én ettől nem riadok vissza, történjék bár egyik vagy másik pénztár terhére, miután én az árvaés gyámügyet közügynek, államügynek tekintem s ez oknál fogva hiszem, hogy a megyei házipénztár behozatalánál, a megyék aránytalan és tulterheltetésétől tartani nem lehet; mert hiszen a törvényhozásnak okvetlenül figyelembe kell vennie azon költségeket, a melyek ezen ügyek szempontjából a megyékre hárulnak. Ez tehát reám nézve döntő befolyással nem lehet. Engedjék meg most, hogy még egy futó pillantást vessek az árva- és gyámügyek tekintetében a közigazgatás központi közegeire. Igaz, t. ház! hogy az árvaszék teljes jogkörrel gyakorolja a gyámhatóságot. De épen azért, felvette intézkedései közé a törvényjavaslat azt is, hogy egyfelől megkívánja azoktól, kik érdemleges határozatok hozatalára hivatvák, a qualificatiót; másrészt meg oda állította a tiszti ügyész személyében az ellenőrző elemet. Tehát nem áll az, hogy az árvaszékek oly működési körrel lennének ellátva, mely meg nem felei, vagy veszélyeztetné a czélt; és nem lehet azt sem mondanunk, hogy a munka kellőleg felosztva nem lenne, és az ellenőrzés hiányzanék. A közigazgatási bizottságok tisztán csak azon feladattal bizatvák meg, melynek érdekében néhány hónappal ez előtt a törvényhozás által életre hivattak. Értem az általános felügyelet feladatát, és azon hivatást, intézkedni a közigazgatás minden ágában mintegy irányadólag, egyidejűleg, egyöntetüleg, ugy, hogy ezek kezébe jöjjenek össze a közigazgatás minden szálai. De azt mondhatnák talán, hogy a közigazgatási bizottságok, mint másodfokú hatóságok sok hagyatéki ügyet fognak tárgyalni. Éu ezt t. ház! tagadom. Sőt merem állítani, hogy vajmi kevés leend azon ügyek száma, melyek másodfokúlag a közigazgatási bizottság elé kerülendenek, hol hagyatéki vagy helyesebben mondva örökösödési kérdés elbírálandó vagy tárgyalandó lenne, mert hiszen mindazon örökösödési ügyek, melyek vitásak, már elsőfokulag a bírósághoz utasitandók. A közigazgatási bizottság tehát nem jogi, hanem administrationalis kérdésekkel fog foglalkozni. Es végre a törvényhatóság a törvény korlátain belül szabályrendeletileg intézkedik a gyámügyben. De ez a törvényhatóságok hivatása is. Helyes tehát, hogy ezen törvényjavaslat a törvényhatóságokat nem vetkőzteti ki ezen természetes hatáskörükből. Tehát, — hogy összegezzem, a mit mondottam, — én ugy találom, hogy a törvényjavaslat administrativ tekintetben helyesen osztotta fel a teendőket, és hogy ez által a gyám- és árva-ügyi administratió gyorsabbá és olcsóbbá válik, és ennek folytán én azt alapelveiben csak helyeselhetem. {Helyeslés a középen.) Horváth Boldizsár: T. képviselőház! (Hall-. juk\ Halljuk!) Én nem állítom azt, hogy a gyámügy egész terjedelmében és minden teendőivel a törvénykezés hatásköréhez tartozik; de annyi kétségtelen, hogy mélyen belevág a magánpolgári jogokba, és ez okból a gyámügy anyagi résxét rendesen a polgári codex kiegészítő alkatrésze gyanánt szoktak tekinteni. Ugy látszik, a szőnyegen forgó törvényjavaslat egyúttal azon hézagot is ki akarta pótolni, a melyet a polgári codex hiánya e téren is nagyon éreztet velünk. Én nem tartom ugyan czólszerünek a codiíicatiónak ezen módszerét, mert a per excerpta