Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

302 283. országos ülés április 28. 1877. méltatlan és gyakran legalább az élők érzelmeire nézve is jogosult érdeket sért, ha ezeket sérteni az állam érdekének szempontjából szükséges is. A tabula rasa csinálás pedig annyira sért minden élő érdeket, hogy az mindenütt a világon a forradalmaknak, nem pedig a parlamenti reformoknak feladata. (Élénk helyeslés.) Én pedig azt tartom, hogy állandó alkotmányos fejlődés épen csak ugy lehetséges, ha nem tabula rasakat, hanem élő viszonyokat tartunk szem előtt és ha ez élő viszonyokkal megalkudva fokonkint igyekezünk mindig a leginkább és leginkább szembetűnő helytelenségeket megszüntetni. (Élénk helyeslés.) Annyival inkább tartom ezt ép a választó kerületek rendezésénél, mint a mely az ily nemben a legnagyobb óvatosságot és kímélettel párosult eljárást követeli. Itt legyen szabad arra nézve is nyilatkoznom, hogy mit tartok én, a mint Schwarz Gyula képviselő ur felhozta, a theoriáról és mit értek azalatt, hogy: „nem lehet egyedüli feladatunk a theoria absolut követelményeinek szigorú teljesítése, hanem különösen szem előtt kell tartanunk a történelmi fejlődést is." Legyen meggyőződve a t. képviselő ur — és örülök, hogy ez irányban a nyilatkozatra alkalmat adott, hogy én a theoriát igen nagyra beesülöm ; azt is tudom, hogy az eszmék előrevitelében a főérdem a theoretikusoké; sőt azt is tudom, hogy jó gyakorlati rendszabályokat alkotni a theoria ismerete nélkül uem lehet; de viszont azt is határozottan merem állítani, hogy soha a népeket kielégitő, állandó alkotást létrehozni nem lehet, ha az igy megismert, magában helyes theoriának követelményeit absolutistiee keresztül vinni akarjuk, a nélkül, hogy azokat a fenlétező viszonyokhoz, az élet fejleményeihez alkalmazzuk. Ez az, a mit én az alatt értettem, hogy nem lehet csupán a theoria abstract követelményeit követni. (Élénk helyeslés a középeit és a baloldalon^) Mindenesetre t. képviselőház, azt mondhatom, még pedig talán nagyítás nélkül, hogy javaslatom legerősebben támadtatott meg a mai napnak első szónoka Molnár Antal képviselő ur által, a ki ezen javaslatban az én részemről tisztán álarczot, köpenyeget látott. Azt mondta, hogy ő benne azon irányt látja, hogy a városok súlya gyengittessék, és itt az arrondirozás követelménye csakis köpeny, mert a valódi czól a városok gyengítése. Azt mondja továbbá, hogy ez még nem lévén elég, kellett találnom egy második álarczot és az volt az eddigi választókerületek abnormitása; de a czél itt is csak az volt: gyengíteni a városokat még pedig csak az erdélyi városokat. Midőn azután a t. képviselő ur felhozta a magyarság érdekeit — meggondolván a helyzetet is, a melyből ő szólt, — ha viszonozni akarnám azt. hogy ő J rejtőzéssel, köpenyeggel, álarczezal vádol, azt mondhatnám és pedig annyival inkább, mert ez nem is sérti a magyar nemzeti érdeket, hogy a magyarság érdeke, a melyről ő beszél, csak köpönyeg, mely alatt Szamosujyár második képviselőségének érdeke rejtőzik. (Élénk derültség.) Sokszor t. képviselőház, vádoltak azzal, méltatlanul mindannyiszor, hogy én a városi elemet gyengíteni akarom. Vádolni természetesen nem annyit tesz, mint bizonyítani. De lássuk hát: vajon a városok érdekét vagy befolyását alárendelem-e én az ország más elemei befolyásának ? Nem is említve, hogy oly két városnak, melyek a városok nevét annyira, mint Szamosujvár, csak megérdemlik, mint a minők Brassó és Szebeií, együttvéve 4 képviselőt proponálok adatni, a mely városok eddig az illető székekkel együtt összesen 4 képviselőt küldöttek " és e szerint a tisztán városi képviselők számát négygye] szaporittatni kívánom, mondom nem is említve ezt, nézzük csak, hogy a megyei kerületekben minő népességre és a választók minő számára esik egy képviselő? nézzük azt, hogy a városokban minő lélekszámra és a választók minő számára esik egy képviselő ? és akkor meg fogjuk látni, hogy az én javaslatom a városok iránti kedvezést sokkal nagyobb mértékben tartja fenn, mint a hogy az bárhol a világon létezik; fenntartja oly mórtékben, melyet igazolni csakis egyfelől a történelmi fejleménynyel, mely egy bizonyos fokig kíméletet kivan, és másfelől csak azzal lehet, a mint hivatkozás is történt rá, hogy magam is mondottam, hogy aránylag nálunk sokkal csekélyebb lévén a városi elem a falusi elemmel szemben, mint más országokban, ha azt akarjuk, hogy a városok műveltségűk és iparuk súlyának megfelelő befolyást gyakoroljanak, ez irányban bizonyos kedvezményben kell őket részesíteni. De ha talán, meri ezt is mondotta a képviselő ur, nem is átalán a városok hanem csakis az erdélyi városok ellen vezetett engem — isten tudja miféle — gyűlöletes szándék ? Lássuk, hogyan állanak az erdélyi és magyarországi városok? Budapestről nem is szólok. Erdélyben én meghagyni szándékozom egy képviselőt Erzsébet városának, melynek 2550 lakosa és 214 választója van. Magyarországon a legkisebb választókerület Körmöczbánya, melynek 8400 lakosa van, tehát több, mint háromszor annyi, mint a mennyi van Erzsébetvárosnak és van 512 választója, tehát harmadfélszer annyi, mint Erzsébetvárosnak. No már ezen adatokkal szemben kérdem: lehet-e az igazságnak még csak árnyékával is azt mondani, hogy én akár átalában a városoknak, akár szemben a magyarországiakkal -az erdélyi városoknak befolyását gyengíteni akartam? (Helyeslés.) És még egyre vagyok bátor a t. képviselő ur figyelmét felhívni. 0 azt mondotta, hogy én nem maradtam meg a mellett, hogy kitűztem, mi-