Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

233 országos ttlée április 28. 1877. 303 szerint az erdélyi városokban 300 választó legyen azon minimum, mely mellett egy képviselő küldése megengedtetik. Ettől én csak egy helyütt tértem el; de ugy gondolom, hogy ez is indokolását fogja találni nemcsak a képviselő ur szemeiben, hanem a másokéiban is. Eltértem ugyanis Erzsébetvárost illetőleg; eltértem pedig azért, mert ismét azon kíméletes eljárást tartván itt is követendőnek, melyet fentebb jeleztem, miután Erzsébetvárosa eddig az ő 214 választója után két képviselőt küldött, esvén igy egy képviselőre !07 választó, — azt gondoltam, hogy ha nincs is meg Erzsébetvárosának a 300 választója, a mi különben nem. túlságos szám : legalább egy képviselő meghagyását fogom a háznak proponálni. Ezen egyen kivül több eltérést a képviselő ur nem fog felmutatni s igen csodálom, hogy ezen egy eltérést rósz néven vette. (At alános derültség.) T. ház! Ami a szőnyegen lévő javaslatot illeti, föltétele volt, mint az indokolás őszintén bevallja. — nem köpenyeget keresve — létesitui a kerületek uj beosztását ott, hol arra, azért hogy a választói törvény végrehajtó legyen, okvetlenül szükség volt és másfelül ez alkalommal megszüntetni, mint indokolásom is mondja, a kerületek nagysága és választók száma közt levő legnagyobb abnorinitásokat. Megjegyzem még azt is, hogy azt, hogy az erdélyi választókerületek közt c tekintetben abnormitások vannak: sem köpenyeg, sem igazság gyanánt nem az indokolás találta föl, nem is én találtam föl; hanem hogy más alkalmakat, petitiókat, és hasonlatokat ne is említsek, a t. képviselő ur méltóztassék az 1874-ki választó törvény feletti vitákra emlékezni: ezen abnormitások létezése már akkor pártkülönbség nélkül senkitől nem tagadtatott; nem volt tehát szükséges, hogy én ezt mint köpenyeget feltaláljam és ennek örve alatt vigyem keresztül Szamosujvár ellen ördögi szándékaimat. (Átaláuos derültség.) Lássuk, minők voltak ezen abnormitások, ós hogy habár ezen törvény nem elég radicalis is némely képviselők szempontjából: mégis menynyire segitett, ugy magát a volt Erdélyt, mint átalában a volt erdélyi kerületek helyzetét tekintve, szemben a többi magyarországi kerületekkel. Erdélyben, mint talán ezen adatokból méltóztatik is tudni, a legnagyobb megyei választókerületben, a mint ezt már a mai napon is felemlítették, 105,557 lélekre esik egy képviselő, a legkisebben pedig — gondolom Ujegyházszékben — ő 195-re esik egy képviselő ; tehát az egyik választókerületben 15-ször többre, mint a másikban. Ezen törvényjavaslat szerint az arány módosul ott, hol legtöbb választó esik egy kerületre, nem 105,000 esik többé, hanem csak 49,000 ; a hol pedig a legkevesebb, ott nem 6,000, hanem 27,000 esik. Tehát, mig eddig az arány a megyei választókerületekben, kerek számban beszélve, 1 :15-höz volt, most nem egészen 1 :2-höz. Hogy pedig ez az abnormitásnak meglehetős mérvű leszállítása: azt hiszem, tagadni nem lehet. (Helyeslés a középen.) Ha már most átmegyünk a városokra, azt látjuk, hogy eddig Erdélyben, az arány a következő volt: a legnagyobb választókerületben 13,000-re, a legkisebben pedig 1200 lélekre esett egy képviselő. Itt Erzsébetváros miatt, melyet ugy látszik némelyek véleménye szerint rendkívül és igaztalanul kegyeltem, az arány nem javult annyira; mert míg az arány eddig volt 13,000:1,200-hoz: most nem lehet más, mint 13,000 : 2,500-hoz! De ha ezen egyetlenegy kedvenez gyermekemet kihagyjuk: akkor az arány ott is tetemesen javul, inert inig az eddig ugy állott, mint 1 : 10-hez, addig ezentúl ugy fog állani, mint 1 : 3-hoz, és igy azt hiszem, hogy lehetetlen megtagadni, hogy a közeledés itt is tetemes. (Helyeslés a középen.) Ha pedig most az erdélyi legnagyobb ós legkisebb választókerületet vesszük szemben a magyarországiakkal, vagyis a 105,000-et a 6,000-el és a 49.000-et a 27,000-el: akkor azt találjuk, hogy Magyarország legnagyobb választókerülete 58,000 lélekkel bír, két kerületre pedig 11,000-el és az ehhez legközelebb álló már 2l,000-ol bír, vagyis az arány ugy áll, a legnagyobb ós legkisebb közt, mint az 1 : S'^-hez, természetesen Tornamegyét mellőzve, mert hogy ez az egész országban egyedül áll, -- igen jó tudjuk. A városok közül pedig a legnagyobb választókerütet 49,000-rel, a legkisebb pedig 8,500 lélekkel bir és igy tagadhatlan, hogy az abnormitás a városoknál nagyobb, mint Erdélyben ; de az összehasonlítás a két rósz között mindenesetre sokkal inkább megfelel az arányosságnak, mint az eddigi állapot. Ha pedig egész átalánosságban veszem azt, hogy ezentúl Magyarországban hány ezer lélekre és hány választóra esik egy képviselő és hányra Erdélyben : azt hiszem, ez is bizonyítja, hogy az aránytalanság megszüntetése ez irányban mennyire előmozdiítatik. Magyarországon ugyanis átlagban 34,000 lakosra és választóra esik egy képviselő, míg Erdélyben 38,800 lakosra és nem egészen 1,400 választóra, és igy az átlagos aránynál az abnormb tás megszüntetése és a méltányossághoz való 'közelekedés, azt hiszem, igen nagy mértékben előmozdittatott (Helyeslés a középen.) És megvallom, azon nézetben vagyok, hogy midőn a fenlótező aránytalanságoknak ily módon elonyésztetése volt lehető azáltal, hogy csakis 5 legkisebb város osztatott be választás szempontjából a megyébe, ós 3, amely eddig két képviselőt küldött, ezentúl csak egyet küld: akkor azt lehet mondani, hogy az eddig fenlétező viszonyok igen csekély megbolygatása aránylag igen nagy eredményekét