Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-233
296 233. országos ftles április 28 1877. jusig le kell tárgyalni e javaslatot, miután akkor az összeírásoknak a jövő évi választásokra az uj választó kerületekben meg kell történni. Midőn tehát az a feletti sajnálkozásomat kifejezném, hogy a háznak jelenleg nem lehet a választó kerületek felosztásának kérdését oly alaposan tárgyalni, mint kívánnám : legyen szabad még azt is megjegyeznem, hogy nézetem szerint lehetséges lett volna, miután a munieipiumok változása iránti törvény már a múlt év közepén megalkottatott, e kérdést a téli ülésszak alatt a törvényhozás elé hozni és tárgyalni, a budget tárgyalás után január — márczius hónapokban, midőn a törvényhozás gyakran munkauiány miatt szünetelni volt kénytelen. (Helyeslés a jobboldalon,) De nemcsak, hogy az nem történt; de mellékesen megjegyezve a kormány nem használta fel az emiitettem időt, már habár másodrangú, de fontos törvényeknek nevezetesen az erdőtörvény és közumnkatörvóny előkészítésére és előterjesztésére, a mi ha megtörtént volna azon szünetekben, a melyek a téli hónapokban előállottak: nem kétlem, a törvényhozás azokat szívesen tárgyalta volna, és igy, ha már rósz kiegyezést vagyunk kénytelenek csinálni, legalább egy-egy jó anyagi törvényt is kószitettünk volna. Ezeknek kifejezést adva, habár a törvényjavaslat alapelvével nem vagyok megelégedve, elfogadom azt a részletes tárgyalás alapjául, ós a részletezésnél igyekezni fogunk némely visszásságokat, ha lehet kijavítani, ós ha a többség hozzájárul, azokon segíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Fabritius Károly: T. ház! Miután a jelen t.-javaslat által különösen az eddigi erdélyi választókerületele gyökeres átalakuláson mennek keresztül, kötelességemnek tartom, ezen alkalommal a t. házban felszólalni, de egyszermind, bár ezen törvényjavaslat által választóim jogosult igényeit sem látom kielégítve, biztosítom a t. házat, hogy nincs szándékom pro domo tartani beszédet, biztositom egyszersmind arról, hogy mint országos képviselő, csakis országos szempontból fogok felszólalni. Ha már a választó-kerületek uj beosztásáról szóló törvényre átalában szükség volt, s a tisztelt kormány a választó-kerületek gyökeres reformját ezen alkalommal még jónak vélte mellőzni: azt mégis megvártam volna a t. kormánytól, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen a t. ház elé, mely minden irányban megfeleljen a méltányosság igényeinek s mint átmeneti intézkedés is valóban megfeleljen, inig egy statistikai adatok alapján szerkesztett s a XIX. század igényeinek minden irányban megfelelő válsztó-kerület-rendezési törvény alkotva lesz, mely különben is csak idő kérdése. Az igen t. belügyminister ur kimondotta ugyan a jelen törvényjavaslat indokolásában, hogy nem lehetett egyedüli feladata a theoria absolut követelményeinek szigorú teljesítése. Ezt elismerem, mert lehetetlen volna ezen törvényjavaslatot oly adatokkal védelmezni, melyek vagy az adófizetési összeg, vagy a miveltség t. i. az irni és olvasni tudók, vagy az összes népesség alapján alapszanak; lehetlen volna ezen törvényjavaslatot egyedül csak az összes választók mostani számarányával védelmezni, miután különösen Erdélyben vannak megyék, a melyekben a választók tömegesen a régi jog czimén vesznek részt a választásokban, s ezek méltányosan Össze nem hasonlíthatók oly megyékkel, a melyekben ezen régi jog a legkevésbé vétetik igénybe. Tudvalevőleg a volt belügyminister ur gróf Szapáry 1874-ben a t. ház elé oly kimutatásokat terjesztett, melyek ezen tárgyban döntő sulylyal birnak. Legyen szabad csak egy szembeszökő adattal bizonyítani be állításomat; 1872-ben például Udvarhelyszéknek 15001 választói közül 14707 a régi jog czimén íratott össze, inig az eddigi királyföldi székekben az ezen czimén összeirt választók száma felette csekély. De ha már. mint az igen t. minister ur az indokolásában mondja, különösen szem előtt kell tartanunk a történelmi fejlődést: akkor megvallom, nem értem ezen törvényjavaslat egyes határozatait, Az 1848. erdélyi országgyűlés, mikor egyes ugyanazon törvényczikkben az 1791-iki törvények következtében az erdélyi részekből a magyarországi országgyűlésre küldendő követek iránt intézkedett: kétségtelenül jogtörténeti szempontból indult ki s a törvényhatóságok és egyes községek által küldendő követeknek számát a szerint elhatározta. A törvényhatóságokat illetőleg radikális átalakítás történik ezen törvényjavaslat által, s különösen az eddigi Királyföldön majdnem tabula rasa alkottatik; az eddigi szász-székek s ezekkel kapcsolatban az erdélyi előkelő városok századokon át gyakorolt választó-kerületi jogaikat nevezetes részben elvesztik, ámbár a szembeszökő legnagyobb anomáliák nem itt léteztek. Annál feltűnőbb, hogy az igen t. belügyminister ur egy néhány kisebb erdélyi községnek, melyek jogosultsága ugyanazon erdélyi törvényczikkben gyökeredzik, választó-kerületeit érintetlenül hagyni javasolja. Mint városok vannak elősorolva a törvényjavaslatban; de meg kell jegyeznem, hogy a sz. kir. városi czim csak is NagySzeben-, Brassó-, Szamosujvár-, Erzsébetváros-, Gyula-Fehérvárnál van helyén, a többi ezen pontban nevezett erdélyi községek, nem mint sz. kir. városok, hanem csak mint mezővárosok, mint úgynevezett taxás helyek (lóca taxalia) fordulnak elő az erdélyi törvényekben. Miért hagyatnak ezek érintetlenül, az bizony nehezen érthető. Talán oly nagy városi jellemmel birnak-e ezen községek Erdélyben, hogy azokat a külön
