Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

294 283. országos ülés április 28.1877. épen nem egyértelmű valami veszélyes felforgatással, midőn az igen könnyen keresztülvihető a nélkül, hogy nagy megrázkódtatások következnének utána. Egyébiránt azon tabula rasát a t. kormány maga méltóztatott megcsinálni akkor, midőn a választókerületeket kikerekítette, most csak azon különös eljárásnak lennénk tanúi, hogy megcsinálta a tabula rasát; de körülbelül azt hja rá, a mi azelőtt rá irva volt. Én e szerint ugy látom, hogy a ministeri javaslathoz csatolt indokolással a kis városok ügye nagy részt egyáltalában nem bir. Mi lehet tehát annak oka, hogy e nagy anomáliát továbbra is fentartani kívánják?Én nem hiszem, ámbár említtetett már itt is, esnem kétlem, hogy okvetlenül fel fog hozatni ellenvetésül, hogy itt a nemzetiségi szempont, nevezetesen a magyar supprematia megóvásának szempontja lett volna irányadó. Kern hiszem ezt azért, mert nem képzelem, hogy bárki Magyarországon az egyenjogúság s az igazság követelményeit ily szűkkeblű szempontból háttérbe szorítani hajlandó legyen. Nem teszem ezt fel különösen magáról a belügyminister úrról. Hanem azon indokolás mellett, mely itten a kis városok jogának továbbra fentartása mellett felhozatik : okvetlen ki fogjuk tenni magunkat annak, hogy ezen vád fog ellenünk emeltetni, miután a kis városok tisztán magyarok. Ez kétségtelen. De nem hiszem, hogy nemzetiségi szempont lett volna itt irányadó, már csak azért sem ; mert hiszen, ha elfogadtatnék is ez álláspont: oly csekély lenne annak eredménye, hogy azért ez eljárás ódiumát magunkra venni nem volna érdemes. Mert nem arról van itt szó, hogy akadályoztassák meg az, hogy több román jöjjön a házba, mert ez azáltal, hogy a kis városok választójoga nem hagyatik meg, akadályozva nem lesz, mert hogy a román nemzetiségűek saját nemzetiségű kheliöket küldjék ide: arra az ut nyitva van, ha a megyei választókerületek másképen rendeztetnek be. Szó lehetne itt arról, hogy 12, valószínűleg magyar képviselővel kevesebbe] bírjon a magyar országgyűlés. Itt nem erdélyi országgyűlésről, nem arról van szó, hogy Erdélyben billenjen fel a kellő arány a magyar elem rovására. És ón meg vagyok győződve, hogy t. erdélyi képviselő társaink ezt igen jól tudják s nem is azért fogják követelni, hogy maradjanak fen továbbra is a kisvárosi választókerületek; mert ha e szempontból fognák fel: azt kellene gondolnunk, hogy ignorálják magát az uniót. Egyébiránt mi a kis városokat illeti, azért, hogy külön választókerületeket nem fognak képezni, nagy igazságtalanság, jogcsonkulás, vagy eddigi előnyök elveszése nem fog rájuk nézve bekövetkezni : mert hiszen választói jogukat meg fogják tartani ezentúl is; de megmenekülni attól — meg vagyok győződve, hogy magukra is, legalább a jobb érzelmű ékre, — igen terhes állapottól, hogy most mint rottenborough, mint kráhwinkelek emlegethetnek folytonosan, hogy most ugy tekintik őket mások, mint kik általuk meg vannak rövidítve. Én azt hiszem, hogy az által, hogy ezen kellemetlenségtől megszabadulnak: mindenesetre fognak nyerni bizonyos kárpótlást azért, hogy eddigi állásukat elvesztik. Egyébiránt ha beosztatnak más falusi kerületekbe, kétségtelen, hogy akkor is gyakorolhatják azon befolyást, melyet mint az intelligentiához tartozó vagyonos választó polgárok mindenkor gyakorolni hivatva lesznek, azon választó kerületben, melybe beosztatnak, és melynek székhelyeit, hogy képezzék, részemről szívesen elfogadom. Én tehát azt látom, t. ház, hogy ezen kisvárosi választó kerületek további fenntartása egyáltalán semmivel helyesen nem indokolható és ha azoknak fenntartása még is kívántatnék: erre nézve a czél nem lehetne egyéb, minthogy jövőre is maradjon fenn a kormány és illetőleg az uralkodó többség részére néhány igen kényelmes hely, hol azután gyakorolhassa azt a maga netalán megbukott jelöltjeire nézve, a mit a lóversenyek alkalmával az úgynevezett vigaszversenynél szoktak gyakorolni, midőn alkalom adatik a lemaradtaknak arra, hogy újra pályázzanak. Mindezeknél fogva én bátor leszek egy javaslatot benyújtani, a melyben kérni fogom a t. házat, hogy: két képviselő választási jogosultsága ne maradjon meg Erdélyben más városnak mint Kolozsvárnak és Brassónak, mint a melyekre nézve lakosaik számát tekintetbe véve lehet találni magyarországi városi választó kerületekben is analógiát. Továbbá egy képviselő választására feljogosítva hagynám továbbra is Nagy-Szebent, Marosvásárhelyt és Gyulafejérvárt, minthogy ezeknek igen intelligens közönsége igénybe veheti azt, hogy — fennállván különben Magyarországon is bizonyos egyenlőtlenség a lakosok száma tekintetében, nevezetesen Körmöczbánya városában — hogy továbbra is meghagyassanak eddig élvezett jogukban ; azonban csak egy képviselő választására lennének feljogosítva. A többi 10 kis város, mely a jegyzékben B) alatt van elősorolva, elveszítvén külön képviselő választási jogosultságát, beosztatnának az A) alatti megyei választó kerületekbe. Ezen javaslatomat most az átálános tárgyalás alkalmával vagyok bátor beadni egyszerűen azon okból, mert — jóllehet beadhatnám ezen javaslatomat a részletes tárgyalás alkalmával az első pontnál, — sokkal czélszerübbnek tartanám, ha a t. ház az egész javaslatot visszautasítaná a közigazgatási bizottsághoz, minthogy az sokkal helyesebben, sokkal inkább hitelt érdemlőleg lenne azon helyzetben, hogy arra nézve, miként osztassanak be, és hogy mely megyékbe osztassanak be az