Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

288 ?S3. orwágos illés április 28. 1877. szembeszállni mindég kötelességenmek ismertem ; azon irányt, hogy a városok közigazgatási súlya gyengittessék, a városok politikai befolyása megcsonkíttassák. Helytelennek és károsnak tartottam t. ház ez irányt a belügyminister eddigi törvényjavaslataiban is, helytelennek és károsnak azt, hogy a közigazgatási bizottságok intézménye által megbénittatott a városok önkormányzati élete, a nélkül, hogy bármi irányban is elég tétetett volna az állami igazgatás követelményének. Helytelennek és károsnak tartottam azt, hogy egyes városok, a melyek kellő értelmiséggel, megfelelő anyagi erővel birnak és a legjobban voltak administrálva, • a roszul administrált megyék ellenőrzése alá helyeztettek ; de leghelytelenebbnek, legkárosabbaknak tartom ezen irányt, ugy a mint ez az előttünk fekvő törvényjavaslatban nyilatkozik. Ezen törvényjavaslat t. ház, igen tetszetős ürügy alatt, a megtörtént közigazgatási kikerekités egyszerű folyományaként terjesztetett a t. ház elé, azon plausibilis indokolással, hogy a megtörtént kikerekités folytán változott területen tervezi uj beosztását a választó-kerületeknek. Ugy állíttatott élénkbe t. ház, e törvényjavaslat, mint egyszerű következménye a megtörtónt kikerekitésnek és semmi egyéb. Mint ilyen ellen t. ház, természetesen senkinek sem lehetett volna alapos kifogásokat tenni. A kikerekités két izben is be van már iktatva szentesitett törvényeinkbe és bármi legyen is egyesek véleménye ez intézkedésnek nézetem szerint igenis problematicus értékéről, a megalkotott törvény előtt mindenkinek meg kellé hajolni, annak következményeit elfogadni. Úgyde, t. ház, ezen törvényjavaslatnak figyelmesebb áttanulmányozása mindenkit meggyőz arról, hogy az arrondirozás csak köpönyege a választókerületek tervezett uj beosztásának, hogy a valódi ozéJ nem az arrondirozás folytán megváltozott területek képviselő választókerületeinek szabályo; hanem az, hogy az erdélyi városoknak politikai befolyása gyengittessék s az erdélyi megyéké kiterjesztessék. Ha csak annyit akar vala a t. belügyininister ur, a mennyi szükségképeni folyományát képezi az arrondirozási törvénynek. akkor az önálló képviselő küldési joggal biró erdélyi magyar városokat lehetetlen lett volna bevonnia ezen törvényjavaslat intézkedéseinek keretébe, mert ezen városok képviselői küldési jogát a közigazgatási kikerekités épen nem érinté; a külön városi választókerületek ugy a mint fenállottak az arrondirozás előtt: fenállhattak volna változatlanul azután is. Ámde t. ház, többet akart a belügyininister ur. A belügyininister ur az erdélyi magyar városok politikai befolyását akarta gyengíteni. Ez és nem az arrondirozás hozta magával azt, hogy nyolez erdélyi magyar várostól a képviselő küldési jog részben vagy egészben elvonassék. Az arrondirozás köpenye t. ház, már nem volt elég bő ezen czól elpalástolására Fel kell tehát találni a jelen törvényjavaslatnak második álarezát is, az úgynevezett ,,kirivó anomáliák" elenyésztetésót. Felszólalásomnak valódi czélja t. ház az, hogy kimutassam, mikóp ezen törvényjavaslat által, ha a benne javaslatba hozott intézkedések elfogadtatnak: nem hogy anomáliák enyésznének el, de teljes meggyőződésem szerint uj ós veszélyes anomáliák fognak teremtetni. Az anomália, t. h kirívó anomália nem az erdélyi városi választókerületek beosztásában, hanem az erdélyi politikai és nemzetiségi viszonyokban rejlik. Senki sem óhajtja jobban, mint én, hogy ezen valódi anomália valahára megszűnjék ós hogy elérkezzék valahára azon idő, midőn az országnak minden ha, nyelv és nemzetiségi küJÖnbsóg

r nélkül egyformán tud érezni a közös haza iránt. És ha a belügyininister ur oly intézkedéseket hozott volna javaslatba, melyek ezen anomáliát elenyésztethetik: méltóztassék elhinni, buzgóbban és erélyesebben senki sem támogatná őt, mint csekély magam. Azonban t. ház, az emiitettem valódi anomáliát, az igen t. belügyininister nem képes elenyésztetni. Már maga azon körülmény, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban semmiféle igazságos kulcsot nem hoz javaslatba a választási kerületek beosztására nézve, legjobban bizouyitji, hogy a politikai s nemzetiségi viszonyokban rejlő anomália ellenében a belügyininister ur is szükségesnek tartja az ellenszert, szükségesnek tart védpaizsot minden oly törekvések ellenében, melyek végső eredménye a magyar államiság legfőbb érdekeit veszélyeztethetné. Minek tehát t. ház, meggyengíteni ezen ellenszer hatályát, minek megfosztani ezen paízs védelmi képességétől. Hiszen a minister ur legjobban tudhatja, hogy azon baj, mely ellen előbbi törvényhozásaink a városi választókerületek beosztásában kerestek és találtak is ellenszert: csak ugy létezik ma is, mint létezett eddigelé. Az erdélyi politikai ós nemzetiségi viszonyokban rejlő nagy és kirivó anomáliát ; az igen t. minister ur nem képes elenyésztetni. És a minister ur mégis meggyengiti az ellenszert, megzsibbasztja az erdélyi magyar városokat politikai hivatásuk gyakorlásában ós teszi ezt anélkül, hogy az úgynevezett kirivó anomáliáknak, a választókerületek aránytalanságainak még csak látszatát is elenyésztetné. Mert t, ház! ugyan ki fogja igazságos beosztásnak találni azt, ki fog nagy előnyt látni az igazság szempontjából abban, hogy ezentúl a leg-