Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-232

284 282- országos ülés április 27. 1877. metlenné teszi helyzetöket, hogy — a mit bátor vagyok a t. háznak kiváló figyelmébe ajánlani, — maga a t. pénzügyminister ur közege, az adófelügyelő és a Deésen székelő honvédzászlóalj parancsnoksága is kénytelen volt lépéseket tenni az iránt, hogy Szamosujvárra tétessenek át! De ha a t. ház, az államadó jövedelmeinek és a köztisztviselők szolgálati érdekeinek tekintete nem, akkor legalább a megye adófizető polgárainak ujabb terhektől való megóvása kell, hogy rábírja a törvényhozást arra, hogy a megye székhelye Deésről áttétessék Szamosujvárra. Ugyanis Szamosujvár a megyének szükséges összes hivatali helyiségeket ingyen ajánlotta fel a megyei szókhely számára; mig Deésen nem lévén a megyének alkalmas helyiségei, épen a legközelebb tartott közgyűlés határozta el azt, hogy házat vásárol a megyei székhely számára, s ennek eszközölhetése végett igen súlyos és terhes pótadó fog kivettetni a megye egész lakosságára. Már t. ház, akkor, mikor egyetlenegy jogosult tekintet sem indokolja azt, hogy a szókhely Deés legyen ; akkor, mikor Szamosujvár ingyen ajánlja fel az összes hivatali helyiséget: akkor reá kényszeríteni a megyét a jelen súlyos viszonyok közt arra, hogy terhes pótadó árán mégis Deésen legyen kénytelen tartani a székhelyét: megvallom indokolt eljárásnak nem tarthatom, (Helyeslés balfelöl) s részemről ez eljárást annál kevésbé tudnám indokolni, mert a megyei közönség határozata által, melyben pótadó kivetését rendeli el, megczáfolta a belügyministej' urnák egy indítványom ellen felhozott azon ünnepélyes kijelentését, hogy az emiitettem házvétel czéljából pótadó kivetése a megyében nem fog történni. Nem fárasztom tovább a t. ház türelmét indítványom indokolásával, (Halljuk!) Midőn ismétlem azon kérésemet, hogy ez indítvány előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasíttassák, egyuttar kijelentem, hogy annak idejében kérni fogom a t házat az indítvány elfogadására, kérni fogom az állam jól felfogott érdekének nevében, melylyel nem egyezhetik meg az, hogy igazságtalanul, minden indok nélkül egy város tönkre tétessék egy másiknak érdekében; kérni fogom a köztisztviselők érdekében, kik nem csak roszul s igen költségesen vannak Deésen elhelyezve ; de kik kénytelenek tetemes költséggel gyermekeiket Szamosujvárra küldeni a gymnasialis kiképzés megnyerése végett; kérni fogom a megye adófizető polgárai nevében, kik igazságosan nem kényszeríthetők pótadó viselésére akkor, midőn a megye központjában ingyen ajánltatnak fel az összes hivatalos helyiségek: kérni fogom végül azon meggyőződésben, hogy igazságosabb ügyet a ház előtt még soha senki sem védelmezett. (JÜénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azok folytán, a miket a t. képviselő ur felhozott, midőn részint hazafiassági szempontokat, részint kényszerítést emlegetett: kötelességem egy pár szóval nyilatkozni, előre is megjegyezvén, hogy a képviselő ur által most ajánlott csere és az előbbi indítvány közt a dolog lényegére nézve igen fontos különbség van. Az egyik az, hogy itt két megye olvadván együvé, nem arról van szó, hogy a mi eddig egy helyen volt, más helyre tótessék ; hanem arról, hogy mindkét hely nem maradhatván székhely, a székhely oda tétetett, a hol ezélszerübbnek mutatkozott, A másik különbség pedig az, — s ez szolgáljon feleletül arra, a mi a kényszerítésre nézve mondatott — hogy, mig tagadhatatlan . . . (Egy hang a baloldalról: Mert nem Tisza Lajos tette !) Ne méltóztassék ezt hinni; tudom, vannak emberek, kik szónoklatukban is jelét adják, hogy őket személyes érdek vezeti; engem azonban soha sem vezet az. Mondom t. ház, van egy másik tekintet, s ez az, hogy, mig az egyik esetben — s ezt constatálni kötelességem — ugy a volt, mint az újra alakult törvényhatóság, majdnem egyhangú kérvényeiben kérvényezett az irányban, ugy ezen esetet illetőleg, melyről most szó van t. i. Szamosujvár esetét illetőleg, az egyesült, az újra alakult törvényhatóság, valahányszor még csak nesze is volt annak, hogy szó lehet a székhelynek Szamosujvárba való áthelyezéséről, a legnagyobb izgalomba jött, érdekeinek veszélyeztését látja, felír és könyörög az iránt, hogy a székhely Deésen meghagyassák. (Közbeszólások a baloldalon.) Ezen factumokat a t. képviselő ur tagadásba venni nem fogja. Azonban, midőn ezeket elmondottam és midőn még hozzáteszem azt is, — miként már tavaly a törvényjavaslat vitatásakor volt alkalmam megmondani, — itt nem hazafiasság jutalmazásáról, vagy pedig büntetésről van szó, a mi itt annál kevésbé volna lehetséges, mert mindkét város, melyről szó van, bizonynyal mindig teljesiti a hazafi kötelességeit; — hanem van a közigazgatás érdekeiről és a legközelebbről érdekelteknek, a megyebelieknek érdekéről is szó, a mennyiben az az állam érdekével nem ellenkezik, mondom, midőn ezeket megjegyezném, valamint tagadnám az adókivetésre való kényszerítésről mondottakat is, mert ha fog is történni, a mint némely újonnan alakult megyében kell történnie, csak is az illető megyének kezdeményezése folytán történhetik és történik; nem pedig a kormány által ráerőszakolva ; mindamellett, mert én az ily kérdéseknek, ha egyszer szóba hozattak, alapos megbeszélését helyesnek tartom, ellenkezőleg azon eljárással, melyet a t. indítványozó ur az előbbi esetben követett, midőn a tett indítványt még csak tárgyalás alá vétetni és bizottsághoz utasíttatni sem akarta, kérem