Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-229

229. országos ülés április 23. 1877. 253 fogja felhasználni, hogy ezen rendszert megváltoz­tassa. (Helyedé* a szélső haloldalon.) Ez volt az oka annak, hogy önök oly nagy többséget nyertek, melyet most épen az ellenkezőre akarnak felhasználni; ez annyi, mint a nemzeti akaratnak, a többség aka­ratának meghamisítása. (Helyeslés a szélső bal­oldalon,) Végre legyen szabad a t. kormányelnök ur utolsó szavára eg} megjegyzést tennem. 0 azt mondja, hogy azon tudattal feszi le ezen előter­jesztéseket a ház asztalára, hogy téves azon ál itás, miszerint itt bárminemű jogfeladásról lenne szó. Én akkor valóban nem tudom: mily fogalma van a t. ministerelnök urnák jogról és jogfeladásról? ha azt a theoriát állítja fel, hogy ő nem ad fel jogot azért, mert csak 10 esztendőre adja fel ? Hisz kérem, ily utón 10 esztendőről 10 esztendőre min­dig fel lehet 'adni a jogot, és lehet világszerte hirdetni, hogy nem adtunk fel jogot. Ez oly elmélet, melyet józan észszel felfogni lehetetlen. Második meggyőződése a t. ministerelnök ur­nák az, miszerint nemcsak wun igaz az, hogy az uj egyezség rosszabbá teszi az ország helyzetét, de még bizonyos tekintetben — nem emlékszem, mikép fejezte ki magát, de elég az hozzá, hogy némileg javítani fogja. Engedelmet kérek, ez nem elég, s itt hivatkozom a t. ministerelnök urnák saját szavaira. A kettő közt összehasonlítást tenni nem lehet ; inert először 1867-ben. mikor a szer­ződés megköttetett: egészen más helyzetben volt az ország, nem volt deficzitünk. az ország nem ismerte sem szükségleteit, sem jövedelmi forrásait, biztató reményekkel nézett a jövő elé ; most me­gettünk van tíz évnek szomorú tapasztalata, előt­tünk egy óriási deíiczit, melyet minden áron el kell enyészfetni : ha nem akarjuk, hogy Magyar­ország elpusztuljon. Es* mikép lehet ezen nagy de­ficzitet elenyésztetni ? Minő reményeket nyújtóit e tekintetben maga a jelenlegi kormány, mely ép e czélra vállalkozott ? Azt mondta, hogy az uj ki­egyezések alapján iparkodni fog jövedelmi forrá­sokat teremteni, melyekből azután a deflczitet el lehessen enyésztetni. Ha tehát csak annyi áll, hogy ezen egyezség nem rosszabb, mint az eddigi, vagy csak némileg fogja javítani a jelenlegi helyzetet: akkor a kormány nem lesz azon helyzetben, hogy programmját valósítsa. Magyarországnak nem elég, hogy helyzete rosszabb ne legyen, vagy hogy az némileg javittassék. Magyarországnak szüksége van arra, hogy függetlenségét visszanyerje, mely nélkül lehetetlen a pénzügyi rendezést keresztülvinni: ha pedig az ország pénzügyileg nem rendeztetik: tes­sék elhinni, *a politikai függetlenség annyiban is, a mennyiben meg van, okvetlenül utána fog menni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azokra, a miket a t. képviselő ur a jogról és jog­feladásról, a mostani és az 1867-iki helyzet ösz­szehasonlitásáról mondott, most nem reflectálok. Ez helyen lesz akkor, mikor a törvényjavaslatok tárgyaltatni fognak. Szólok egyedül a sorrendet illetőleg. A t. képviselő ur nem helyesli, hogy a szesz és a czukoradóról szóló törvényjavaslatok a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttassanak, mert azt mondja, hogy ezáltal már mintegy anticipative elfogadtat­ván az alap : ez praejudical — ugy gondolom, ez volt szavainak értelme — a vám és kereskedelmi szövetség tárgyalásának. En ezen nézetben egyáltalán nem osztozom. A.szesz és czukoradóról szóló törvényjavaslatok­nak a pénzügyi bizottságban való előzetes tárgya­lásáról van a szó, tehát egyelőre még csak nem is a törvényhozás által való elfogadtatásukról; de különben is az egymással kapcsolatban levő tör­vényjavaslatokat nem lehetvén ugyanazon percz­ben tárgyalni: természetes, hogy tárgyalni kell az egyiket előbb, a másikat később és a garantia, hogy praejudicálás ne történjék, függ attól, hogy mindezek szoros kapcsolatuknál fogva befejezet­teknek csak akkor tekintetvén, midőn valamennyi, mely egymással ily kapcsolatban van, el van fo­gadva, szentesítés alá csak ekkor terjesztetnek föl, tehát törvény erejére csak ekkor emelkednek s igy ez irányban semmi aggályra a t. képviselő urnák nincs oka. Annyival kevésbé van pedig oka aggályra a quotaügyi bizottság kiküldése miatt. Mert méltóztatik tudni, hogy a quota iránt a fönálló törvény szerint egyelőre nem a kor­mány terjeszti be a törvénj'javaslatot, hanem előbb a kormány által előadott adatok alapján regnico­laris küldöttségek tárgyalják e kérdést, s csak midőn ezek tárgyalásaikat befejezték: jelentésűk alapján terjesztetik elő a törvényjavaslat. Ha te­hát azt akarja valaki, a mit a képviselő ur is akar. hogy ezen törvények felett akkor jöjjön létre a határozat, midőn már valamennyit ismerni lehet: ezen szempont is okvetlenül igényli, hogy a quota küldöttség megválasztassék, hogy ez az­után működését megkezdvén és folytatván, a töb­biekkel kapcsolatos quota törvényjavaslat is be­terjeszthető legyen és a t. ház az abban foglalt megállapodásoknak is kellő tudomásával bírjon. Ezen indokoknál fogva, — mert a szesz és czukoradóról szóló javaslatoknak a pénzügyi bi­zottsághoz való utasítása az általam elmondottak szerint, aggályt nem kelthet, és mert a? quota de­putatió kiküldetése már csak azért «is szükséges, hogy a quotára vonatkozó törvény megállapodá­sai is minél előbb ismeretesek lehessenek a t. ház előtt: kérném e két irányban előadott kérelmemnek teljesítését. (Helyeslés.) . Elnök: T. ház! Hogy a ministerelnök ur által beadott következő törvényjavaslatok: ugy-

Next

/
Thumbnails
Contents