Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-229

252 •219. országos Illés április 28. 1877. Mondom én ugy értettem, hogy a tereintendő állapot nem rosszabb ; de ha ugy mondja a ministerelnök ur, hogy jobb: akkor fentartom nyilatkozatomat, mig alkalmam lesz a törvényjavaslat tartalmával megismerkedni és megítélni, hogy jobb-e vagy rosszabb? . Jelenleg azt kérem, hogy a ministerelnök ur méltóztatnék az érintett könyv kinyomatását kérni és a t. ház méltóztassék ezen kinyomatást elrendelni ; a többire nézve befogom várni az alkalmat, midőn a ministerelnök ur az előterjesztéseket megfogja tenni; és reméllem, hogy legalább annyi időt fog engedni, mielőtt az előterjesztéseket tenné, hogy a törvényjavaslatokkal megismerkedhessünk, habár nem is részleteiben tanulmányozhassuk, hanem mégis megismerkedhessünk velők, mielőtt a ház elhatározza, hogy miképen ós mikor lesznek a törvényjavaslatok tárgyalás alá veendők. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak két dolgot kívánok constatálni és nem csodálkozom, hogy a t. képviselő ur rosznl értett, mert megvallom én is alig bírtam beszédét megérteni. A kinyomatásra nézve a magam részéről is azt nyilvánítottam, hogyha az kívántatnék: szívesen hozzájárulok, tehát ellene semmi észrevételem. A másik az, hogy a tariffákra nézve határozottan megmondtam, hogyha nem sikerül azokat azon az utón, melyet, mint jeleztem a legjobbnak tartok, hozni a ház tudomására: ha kívántatni fog, elő fogjuk terjeszteni a tariffákat, mielőtt a végleges eldöntés e kérdésekben megtörténnék. Ezt én határozottan s nyíltan megmondtam. Különben én vigasztalni senkit sem akartam, mert nem éreztem annak szükségét; hanem constatálni kívántam azon meggyőződésem szerinti tényt, hogy szemben azokkal, miket sokszor hallottunk, az előterjesztett javaslatok nem csak roszszabb helyzetet nem, de minden irányban jobb helyzetet teremtenek, mint a minő eddig volt. Egyébiránt én ragaszkodom előbbi előterjesztésemben tett kérésemhez, valamint azon kijelentésemhez, hogy a legközelebbi napok valamelyikén fogok ezen javaslatok tárgyalásának módozata iránt, a t. háznak előterjesztést tenni, mely fölött aztán méltóztassanak bölcsességök szerint határozni. Helfy Ignácz : Engedje meg a t. ház, hogy ezen fontos előterjesztésekre nézve, habár a legeslegelső stádiumban vannak, azokhoz, miket Simonyi Ernő képviselőtársam mondott, néhány szót csatoljak. Legelőször is megjegyzést kell tennem a ministerelnök ur által javaslatba hozott sorrendre nézve. Ő első sorba teszi a szesz- és czukoradót, mely szerinte azonnal a pénzügyi bizottsághoz volna utasitandó, második sorba pedig a regnicolaris bizottság megválasztására vonatkozó határozati javaslatot. Én azt hiszem, hogy e sorrend nem logikai, nem helyes. A czukor- és szeszadó a vámszerződésnek egyik részét képezi. Nem egyszer, de százszor hangsúlyoztak innen és amonnan, hogy e szövetség egyik főszerencsétlensége épen az, hogy általa a közvetett adókra nézve az ország keze annyira meg van kötve, hogy minden alkalommal kénytelen az egyenes adók emeléséhez folyamodni. Ha tehát mi most előlegesen inegállapítjuk, ugy mint a mi kormányunknak a túlsó kormánynyal megállapítani méltóztatott, a czukor- és szeszadót, mi ez által eo ipso elfogadtuk a közös szerződésnek alapját. Úgyszintén a regnicolaris quota deputatióra nézve nem titok, a túloldalról állították fel azon theoriát, hogyha ők concessiót tesznek a vámkérdésben : nekünk nagyobb terhet kell elvállalnunk a quotában. Következik ebből, hogyha eddigelé Magyarország részéről történtek engedmények: kell, hogy a quotánál mi nyerjünk, azaz, hogy kevesbedjék a quotánk. De e tekintetben csak akkor lehet ítéletet hoznunk, hogyha a vámszerződés tárgyalása alkalmával megismerkedtünk az engedményekkel. Legyen szabad még azon megjegyzést tennem, hogy nem találom helyes eljárásnak az egész előterjesztést, hogy t. i. ezen nagyfontosságú kérdések ezen országgyűlés elé terjesztessenek. Minden alkotmányos országban ily nagyfontosságú kérdések tárgyalásakor, melyek akkor, midőn az országgyűlési választások történtek, nem voltak kellőleg tisztázva: a parlament föloszlattatik, és uj választások rendeltetnek el, hogy a megválasztott képviselők elmondhassák, hogy ők a nemzet akaratát képviselik. [Helyeslés a szélső balon.) vagy pedig bevárják az országgyűlés rendes lefolyását. Nálunk egy esztendő, egy ülésszak van még hátra ; nem lenne nagy szerencsétlenség, ha a t. kormány még egy évig fentartaná a provisoriumot és időt engedne a nemzetnek, hogy nyilatkozzék: elfogadja-e azt, a mit a jelenlegi többség elfogadni a nemzet nevében szándékozik. Senkisem tagadhatja, hogy ez volna a eorrect alkotmányos eljárás. (Ellenmondás a középen.) Az a többség, mely ezen országgyűlésen a most tett előterjesztésekre rá fogja adni a sanctiót, mindent fog mondhatni, talán azt is, hogy saját meggyőződése szerint járt el; de azt soha sem fogja mondhatni, hogy a nemzet akaratát érvényesítette. A nemzet erre senkinek megbízást nem adott. Méltóztassanak visszaemlékezni az utolsó választásokra. Miért karolták fel akkor országszerte oly lelkesedéssel a fusiót ? azért, mert mindenki hitte, hogy az a Tisza Kálmán, a ki hosszú éveken át ellenezte a jelenlegi rendszert: hatalmát arra