Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

224. országos ülés márezinii 2ő. 1877. 241 váltani; de miután a jelen törvény 1-ső §-a rendelkezik, hogy az 1873-ikiak addig eltüntessenek a kursusból : nem marad egyébb hátra mint az 1874-iki, tehát még akarva sem válthat be mást, mint 1874-ikit, ennélfogva ezen §. itt tökéletesen fölösleges. Én okulva a t. ház imént hozott határozata folytán : fölösleges dolgot kihagyatni kivánok és kérem ezen §. kihagyását. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Én akkor midőn a törvényjavaslatot benyújtottam, már a házban megjegyeztem igen röviden, de megjegyeztem a pénzügyi bizottságban is, hogy ezen 2-ik §-t. tisztán egy, talán fölöslegesnek látszó bennem levő aggályból vettem föl azért, mert az 1876-iki törvény azt mondja, hogy ezen 21 millió forint kincstári utalványok beváltására fordítandó és pedig az 1873-ik és 74-ikre, tehát mindkettőre. Miután ezen törvény intézkedik az 1873-ikiakról, magam is ugy vélem, hogy a régi törvényből ha fordittatik valami a visszaváltásra, az 1875-ikire fog fordíttatni. De ha fenmarad a felhatalmazás, kétségtelenül az tágabb lesz : mert akkor a régiből is lehet az 1873-ikiak visszaváltására fordítani; én tehát az explicitás kedveért és majdnem azért, hogy megszorítsam a magam kezét: ajánlottam ezen 2-ik g-t. De mert tökéletesen ezen szándékból tettem és nem másból: ha a t. képviselő ur és vele a t. ház ugy érti, hogy ez fölösleges §. : én már azért is hozzájárulok a kihagyáshoz, mert első esetben nyílik kedvező alkalmam, hogy — ma látom — sikerült Simonyi Ernő képviselő urat eapaeitálnom, ki előbbi beszédében igyekezett bebizonyítani, hogy e kérdéses törvények azon része, mely a második részére a 80 milliónak vonatkozik, már absolute fen nem áll. Mint indítványából látom, méltóztatott kegyesen belátni, hogy csakugyan fenáll: _ mert akkor nem kívánná ezen § kihagyatását. Én tehát igen szívesen hozzájárulok a kihagyáshoz, és elfogadom a módositványt. Elnök: Méltóztatik a t, ház a 2-ik §-ust a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik. Felkiáltások, kisebbség.) Most kérem, hogy méltóztassanak felállani azok, a kik a 2-ik §-ust pénzügyi bizottság szövegezése szerint nem fogadják el, (Megtörténik.) A többség a 2-ik §-ust elfogadta. Horváth Gyula jegyző (olvassa a 3. %-ust.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a 3-ik §-ust elfogadni (Elfogadjuk.) A 3-ik § elfogadtatott, Ürményi Miksa: T. ház! Én e 3-ik § után egy uj bekezdést vagyok bátor indítványba hozni, vagy uj §-t is, ha tetszik, a mely így hangzanék : „ezen fölhatalmazás az 1878-ik évi költségvetés beterjesztéséig terjed," EBPV. H. NAPLÓ 1875-78. I KÖTET. Én azt hiszem, hogy talán szükségtelen az iiycn, legalább nálunk meg nem szokott nemét a fölhatalmazásnak egész határtalan időre kiterjeszteni és azt hiszem, hogy ezt bőven indokolni, talán nem is szükséges. Azt hiszem, hogy több czélszerüségi okokat is lehet a mellett felhozni; azonban észrevévén ma a t. ház hangulatából, hogy a discussiot hosszura terjeszteni nem óhajtja, az általános vitánál elhallgattam észrevételemet, és eszembe sem jut azokat most kitalálni. De egyetlen körülményre bátor vagyok figyelmeztetni. Én azokhoz tartoztam, kik nem tartják czélszerünek a pénzszerzésnek ezen nemét, ellene is szavaztam; de miután elfogadtatott: óhajtom, hogy a minister ur fáradozásának legyen , sikere. De ő maga sem állítja, hogy lesz sikere. És csakugyan meglehet, hogy ő egy idő múlva nem tudja, mit tegyen ezen fölhatalmazással, ha t. i. véletlenül nem kap pénzt. Akkor tehát kedvezőbb rá nézve, ha ezen kényelmetlen helyzet önmagától enyészik el: akkor nem is szükséges annak határt, szabni és nem szükséges bejelenteni, hogy kerestem, de nem találtam. Az idő elég hosszú addig, ha akkoráig nem kap a minister, elenyészik a meghatalmazás ; ha pedig uj körülmények jőnek közbe, kérhet uj felhatalmazást. Széll Kálmán pénziigyminister: Volt szerencsém indokolni, hogy én nemcsak ebben a speciális momentumban, de ezzel a müveletteL szemben általán véve sokkal helyesebbnek és az államkincstár érdekébon levőnek tartom, ha a kölcsön-kötés egy definitív felhatalmazás alapján megtörténhetik arra, a mire el van határozva, t. i. renté-re. Ha jónak tartom azt 1877. sept. végéig, — mert körülbelül eddig terjed a t. képviselő ur által kijelölt idő, — jónak tartom azután is; a mit pedig jónak tartok: azt megszüntetni nem tartanám czélszerünek. Ha nem élhetek vele, — előre megmondottam, hogy nem állok jót róla : — akkor nem következnek be a károk, melyektől a képviselő ur tartani látszik. Élni fogok vele. ha lehet. Ha nem lehet: rám nézve ez nem lesz kényelmetlen, habár sajnálni fogom. De hogy e dolgot aztán uj kiadásba vegyük elő, azt nem tartanám helyesnek. Azért kérem a t. házat, hogy ha már egyszer elmóltóztatott a felhatalmazást fogadni : időhöz kötni ne méltóztassék. (Helyeslés) Simonyi Ernő: Én nem vonom azt kétségbe, hogy a minister ur jónak tartja zsebében tartani mindig egy nagy kölcsönre való felhatalmazást, mert az egy pénzügyministerre nézve kényelmes dolog; de kérdésbe vonom: ha vajon az országra nézve szint oly előnyös-e az, hogy egy meghatalmazás ne csak a kibocsátandó árfolyamra, hanem az időre nézve is korlátlanul adassék. Annyi bizonyos, hogvha a minister urnák nem sikerül ezen 31