Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

240 234. forgzáffos illés máiealus SS. 1877. azt kivánja felvétetni, hogy mondassák ki, hogy a kötvények tisztán csak a kincstári utalványok visszaváltására fordítandók és másra nem. Én e módositványt a törvény világos és határozott rendeleténél fogva, mely igy szól, hogy „az 1873: XXXIII t.-cz. alapján kibocsátott utalványok visszaváltására fordítandó"; ezt egészen fölöslegesnek és szükségtelennek és olyannak tartom. (Mélyedés.) mely absolute ide nem való ; még egy más oknál fogva is szükségtelen : mert a kötvény szövege — amint méltóztatnak tudni — ugy állíttatik ki minden kölcsönnél, hogy a törvénynek arra vonatkozó §-a rá van nyomtatva és igy igen furcsán venné ki magát, ha az ily rendelkezés foglaltatnék a kötvény szövegében. (Helyeslés.) A dupla, kamatról Wahrmann, vagy más képviselő ur, a pénzügyi bizottságban nem szólt, nem is szólhatott volna : hanem szólt a kamattöbbletről, a mely az előbbi fizetés által áll be. Igy tehát arról, hogy dupla kamat fogna fizettetni: nem szólt senki. Ez természetes is, mert ha megszerezzük a járadék-kötvények utján azon összeget, mely a schatz-bonok visszafizetésére fordítandó, e sehatz-bonokért vissza fogjuk az összeget fizetni; mert jogunk van az 1873-ik évi XXXIII. t.-czikk értelmében a lejárat ideje előtt is akképen eljárni, hogyha másképen nem kaphatjuk kezünkbe a schatz-bont; kisorsoltatjuk és beváltjuk. Ez oly természetes, hogy a törvényben erről külön provideálni helyen ki vülinek tartom és azért kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a módositvány nélkül elfogadni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Csak egy pár szóval vagyok bátor reflektálni arra, amit a pénzügyminister mondott, hogy ez nem oly világos, mint a minister ur monda, hogy kettős kamatot nem fogunk fizetni. Hiszen azon kincstári utalványok magán kezekben vannak és a legnagyobb résznek bevonását a legnagyobb erőfeszítéssel sem eszközölheti a minister ur. Ha pl. egy angol ember zsebében vannak ezen utalványok : akkor ezt nem lehet arra kényszeríteni, hogy kiadja deczember végéig. Ha az állam saját kezében tartaná, és ki nem bocsátaná, akkor nem lehetne kettős kamatról szólani, igy azonban erről szólni természetes dolog. Az elsőre nézve én voltam, ki a pénzügyi bizottságban kifejeztem ebbeli óhajomat, és voltak okaim. A pénzügyi-minister ur akkor egy határozott nyilatkozatot tett, melylyel megnyugtatott. Ennek folytán a pénzügyi bizottság előadója föl is vette a jelentésbe, de a pénzügyminister ur a következő nap 4-szer ,vagy 5-ször is felszólalt, hogy ez kitöröltessék. Épen ez bizonyítja, hogy nem fölösleges a módositvány. Ezért pártolom Simonyi Ernő módositványát. Móricz Pál: Az előttem szólott képviselő ur bizonyára tévedett, mert itt kettős kamatról szó sem lehet. Vagy beváltatnak azok a jegyek, vagy börzeszerüleg megvétetnek és akkor az esedékes kamatok a kincstár javára esnek; vagy ha idegen kézben vannak : akkor ezen meglévő kamatok szintén a kincstár javára az államnak maradnak; tehát kettős kamatról szólni nem lehet. A mi pedig a pénzügyi bizottságban történteket illeti, a t. minister ur épen azon okból, inert a törvény határozottan és világosan e czólra rendeli a járadék-kötvényeket fordítani: nem fogadta el e módositvány mint oo ipsa fölöslegest. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: Előbbi felszólalásomra, midőn a kettős kamatot említeni bátor voltam, azt méltóztatott mondani a t. ministerelnök ur, hogy ebből csak az látszik — gondolom igy fejezte ki magát, — hogy én a pénzügyi hitel müveletekhez nem csak nem értek, hanem nem is álmodom azokról. Én azt hiszem, hogy azok is, melyek most röviden felhozattak, olyanok, hogy dupla kamatokról beszélni nem képtelenség. Egyébiránt, hogy én, mint egyszerű képviselő, különös jártasságot nem tanúsítottam az ily ügyekben : semmi esetre sem oly hiba, mint ha egy országnak kormányelnöke, mint a bécsi alkudozás mutatja, nem tanusit érzéket az iránt, hogy mit kivan egy országnak érdéke és méltósága. Elnök: A képviselő ur indítványa fel fog olvastatni. Orbán Balázs jegyző (olvassa:) Elnök: A kik ezen indítványt elfogadják, kérem méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az indítvány nem fogadtatik el. Következik a 2-ik §. Horváth Gyula jegyző (olvassa a 2. §-t.) Simonyi Ernő: T. ház! Én okulva azon a példán, a melyet a t. ház csak az imént adott, hogy fölösleges dolgot nem kíván törvénybe igtatni, bátor vagyok indítványozni, hogy a 2. §, mint tökéletesen fölösleges, hagyassák ki. Ugyanis mi van ezen törvényjavaslat 2-ik §-ában? Éz azt mondja, hogy azon kincstári utalványok helyett, a melyek az 1875: XIX. t.-czikk által, beváltatni rendeltetnek, azok, a melyek már létezni nem fognak, ne váltassanak be. Hiszen, ha azokat más módon váltják be, és a piaczou nem fognak találtatni oly kötvények, vagy pedig, ha találtatnak, de azokról már másképen van gondoskodás téve: igen természetesen a minister nem fogja azokat beváltani, hanem csak azokat, a melyekről gondoskodva nincs. Ha tehát a törvény itt azt mondja, hogy a 80 milló járadék-kölcsön második feléből 21—22 millióról szóló érték az 1873: 33. ós 1874: 14-ik t.-czikk alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltassanak, ekkor optiót ad a ministernek akár az 1873-ikit, akár az 1874-ikitbe-