Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
284 224. országos Illés márezius 25.1877. sohild-oonsortiumot, hogy nekünk hitelt adjon, s azt igy megcsaljuk, hasonlóképen nem tudom, és legyen eléggé nyugodt a t. képviselő ur, hogy mig szerencsére azok és más pénzemberek tudják, hogy Magyarország az államtönkre kényszerítve nincsen: addig másrészt azok saját érdekeikre maguk tudnak vigyázni, ha sohasem figyelmeztetik is őket (Helyeslés a középen.) Többfelül az állíttatott, hogy a pénzügyminister ur, midőn a törvényjavaslatot beadta, azt mondta volna, hogy azért kell azt most elintézni: mert rögtön végre lehet hajtani; ma pedig azt mondta volna, hogy szó sincs arról, hogy azt rögtön végre lehet hajtani. Engedelmet kérek, ily módon sem az egyik, sem a másik nem mondatott A pénzügyminister ur, midőn javaslatát beadta. és a pénzügyi bizottságban ez fel is hozatott mint egyik indoka a meg nem szavazásnak: —határozottan kimondotta, hogy jótállani arról, feleiősséget vállalni azért, hogy most fog végrehajtatni, nem képes. Ez az egyik. A másik az, hogy ma pedig a pénzügyminister ur nem mondotta, hogy szó s ; ncs arról, hogy az ma megköttethessék, habár némi változás állhatott volna is be á helyzetben; hanem midőn a kamat általi .terheltetést érintette, azt mondotta, hogy arról szó sincs , t hogy ezen összegek már most folyóvá tétethessenek, tehát szó sincs róla, hogy azon kamattöbblet oly nagy lehessen, mint a minő különbség a lejárat napja és a mai nap között van. Mondotta pedig mind akkor, mind most, — és ezt ugyhiszem mondhatta teljes igazsággal s a többek által felemiitett közbejött kedvezőtlenebb e hirek sem ingatják meg ez álláspontját, hanem megerősítik, — hogy oly viszonyok közt, mint a minőkben ma vagyunk, midőn az egyik napról a másikra változhatik a kedvezőtlen helyzet kedvezőbbé és a kedvezőbb kedvezőtlenné: akkor igenis az ország érdeke kívánja, hogy a kormány oly helyzetben legyen, hogy a legelső kedvező alkalmat felhasználhassa és ne kelljen akár az országgyűlés együtt nem léte, akár a törvényalkotással összekötött formalitások miatt a lehető, a beállható kedvező alkalmat elszalasztani. (Helyeslés a középeit.) És nem azért, mintha hinném, hogy van e házban valaki, a ki azt gondolja, de nehogy másutt azt higyjék, hogy ez felelet nélkül hagyatott, midőn a kamat-teherről beszéltem: meg kell még említenem, hogy Mocsáry képviselő ur, midőn kettős kamat-teherről beszél, igen nagy tévedésben van Hiszen senkinek sem jut, nem juthat és reményiem nem is fog jutni eszébe soha, hogy a 76 milliós 'Schatzbonokra szükséges beváltási összeget beszerezvén, ezért a kamatokat hűségesen fizesse, azt a pénzt meg szépen a fiókba bezárja, a Schatzbonnokat pedig futni hagyja és azok kamatait, is fizesse A ki ezt még csak lehetőnek is hiszi: engedjen meg a képviselő ur, de ezzel azt bizonyítja, hogy megtámadni pénzügyi törvényt tud ugyan; de azt megfontolni, hogy pénzügyekkel hogyan szoktak bánni, még talán álmában sem képes. (Derültség és tetszés a középen.) Hallottam arról, hogy ezen kölcsön összeköttetésben van a bankügygyei s más eféle tárgyakkal és az ez iránt felvilágosítás holmi jegyzőkönyvekből szándékoltatik merittetni. Az illető képviselő ur még hozzátette, hogy reánk octroyálják ezen kölcsönt is ugyanazok, mint a többit. No, az emiitett összeköttetésben a kettő, hogy nincsen: azt határozottan állithatom és sem ma, sem a jövő ben ennek az ellenkezőjét senki bebizonyítani nem lesz képes. A jegyzőkönyvekből nem is tanulna a képviselő ur semmit, mert azokban ugyan ezekről semmiféle szó sincs. De a mi az octroyálást illeti, én ugyan nem vagyok az octroyálás barátja, hanem megvallom, ha találkoznék olyan ember, a ki oly helyzetbe akarna bennünket octroyálni, hogy azon 76 milliós kölcsön kötvényeit beválthassuk : nem azt mondanám, hogy nem kell; hanem azt, hogy octroyáljon még egyszer annyit, hogy a kölcsön másik felét is beválthassuk. (Elénk helyeslés a középen.) Azonban, fájdalom, az octroyálás ezen neme még eddig a világon divatban nem volt, hanem mindig annak kellett gondolkozni és utánna járni, a kinek a pénzre szüksége volt és épen azért biztosithatom a képviselő urat, hogy akár jó, akár rósz, akár kárhozatos azon eszme, mely a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban kifejezést nyer, de azon eszme egyenesen és határozottan a kormánytól jön és senki mástól nem ered. Mondom sajnos, hogy igy van, mert jobb volna, ha minket jönnének pénzzel megkínálni, ha minden felől ránk octroyálnák és nyakunkba dobnák a pénzeket, mintsem hogy nekünk kell az ország érdekeinek megfelelő feltételek alatt a szükséges pénzeket keresni. Én, t. ház, bankkérdésről, vámszövetsógről most, mert ez a jelen ügygyei kapcsolatban nincsen, szólani nem akarok; azonban arról az egyről biztosítom a képviselő urakat s annak idejében ki fogom ezt mutatni, hogy, bármi legyen is azokra nézve valakinek véleménye, azt bebizonyítani, hogy az, ami ezen egyezményekben foglaltatik, roszabb, mint az eddigi helyzet; senkinek sikerülni nem fog. Többen hivatkoztak tett ígéretekre. A t. képviselő urak egy idő óta követik azon taktikát: felhozni, hogy miket ígértünk, felhozni olyanokat is, amint ezt ma Lukács képviselő ur a pénzügyminister úrral szemben tette, amiket sohasem ígértünk. Azt mondani, hogy törekedni íogok valamire: nem annyit jelent, hogy azt meg fogom csinálni; azt mondani, hogy én hiszem, hogy ezt,
