Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

224. orsaágos Ulés márealus 26. 1377. 235 vagy azt meg lehet csinálni évek alatt: nem annyit jelent, hogy az meg fog csináltatni ma, vagy holnap, vagy egy év múlva. A t képviselő urak hirdetik itt és országszerte, hogy a kormány ezt vagy amazt ígérte, amiben mindig van valami kevés, de nem igértetett az oly modorban és oly positive; azután megtámadják a kormányt azért, hogy igéretét nem váltotta be Ez már oly divat, hogy én nem fogok csodálkozni, ha egy pár hó­nap múlva, föltéve, hogy azon nem kedvező eset állana be, hogy ezen törvényjavaslatot nem tud­juk végrehajtani — a képviselő urak előállanának és azt mondanák — meg vagyok róla győződve, hogy ez igy fog történni, ha csak az, a mit mondottam, el nem ijeszti őket, — hogy ime a kormány megígérte, hogy realisálni fogja e tör­vényjavaslatot és nem tudta realisálni; mig ma azért támadják meg a kormányt, hogy nem igéri meg, hogy minden esetre realisálni fogja. Ami különben az ígéreteket egyáltalán illeti, én az iránt, amit valamikor ígértem: számolni fogok nemzetemnek, istenemnek és lelkemnek; azonban oly dolgokat, amelyekről előreláttam volna, hogy nem lehetségesek: sohasem ígértem; de viszont, ha látom, hogy azon hajó, amelyen egy bizonyos kikötőbe akarok evezni, ellenkező szelek miatt oda nem mehet, sőt ha a kormányos erőlteti azon hajót, hogy odamenjen, talán veszély­nek tenné ki, holott ha ugyanazon irányban evez, egy talán nem oly távol lévő, de közelebbi kikö­tőbe eljuthat és hajóját megmenheti: ugy fogom fel a dolgot, hogy ezen esetben a kormányosnak nem az a kötelessége, hogy hajóját erővel az ellen­kező széllel szembe vezesse, nem is az. hogy a lehető legelső kedvező alkalmat megragadva, hajóját odahagyja; hanem az: hogy küzdjön, mentse meg a hajót, vigye előre, hogy majd idővel az először óhajtott kikötőt is elérje. (Élénk tetszés a középen.) Paczolay János: Hol volt a szélvész, mi­kor minket hazaárulóknak neveztek! Tisza Kálmán ministerelnök: Én, t. ház, nem szélvészről, hanem ellenkező szelekről be­széltem. Aki nem látja át a politikai fordulatokat, melyek ujabb időben bekövetkeztek; a ki nem tudja, hogy hitelviszonyokat rendezni egy-másfél éves keleti krizis alatt sokkal nehezebb, mint akkor, midőn ilyen válságról az embernek ideája sem volt: az keresheti a szelet, de látni nem fogja, mert látni nem tud. (Helyeslés a középen.) Azt, hogy mi a kormány czólja ezen tör­vényjavaslattal, a pénzügyminister ur kifejtette, s én részemről az ő nézetében osztozom. Azon gya­núsításokra, hogy jtt ez nem czél, hanem csak köpeny: felelni nem fogok; mert vagy sikerül érvényesíteni a törvényjavaslatot, amint remény­lem, de ismétlem, nem igérem ; vagy nem sikerül; ha nem sikerül: ugy sem nem fog lenni sem köpeny sem czél; ha pedig sikerül: a tények fogják be­bizonyítani, hogy igenis komoly szándékkal indít­tatott meg. Én ismétlem, Magyarországra nézve szerencsének fogom tartani azon napot, a midőn tisztességes feltételek mellett e függő adósságtól megszabadulunk; de engedjék meg a képviselő urak, maga az, amit, ha jól emlékszem, Helfy képviselő ur is mondott, s a miben többen kö­vették, hogy mindig azt keresték, hogy miféle mellékes dolgok vannak még e törvényjavaslathoz kötve, — és itt mellékesen megjegyzem, hogy az 1873-iki Schatzbonoknak az orsova-temesvári vasúttal való összeköttetéséről soha sem beszél­tem; időben az 1874-ik évvel esik össze e vasút engedélyezése s nem az 1873-ikival — mondom, maga azon körülmény, hogy a t. képviselő -urak azt kutatják, hogy ehhez még micsoda más fel­tételt kötött ki magának a consortium, mindamel­lett, hogy mi azt nyilvánítjuk, hogy semmi feltétel nincsen hozzákötve; az a körülmény, hogy azon képviselő urak, kik e törvényjavaslatot megtá­madják, azt kutatják, hogy miféle mellékérdek vezetheti még a consortiumot: ez legjobban bi­zonyítja, hogy a törvényjavaslatban kifejezésre hozott czélra törekedni helyes ós ha az sikerül: a siker az ország érdekében van. Ha ez még nem nyugtatja meg a siker iránt a t. képviselő urakat: szabad legyen beszédemet Lukács Béla képviselő úrhoz intézve bezárnom (Halljuk!) 0 előadta, hogy elismeri azt, hogy a kor­mány bir elég belátással, némely belügyi dolgo­kat rendezni, s ezek közé számította, a mi előttem megfoghatatlan, a parlamenti reform egy részle­tének kérdését is, a mi nem egészen helyes fel­fogás ; s azt mondja: — nagyobb dolgokra nézve már hiányzik a ministeriumban a tehetség." Én t. ház, elismerem magam is, bennünk nincs sem annyi tehetség, hogy háborúból békét tudjunk elővarázsolni, sem annyi, hogy Európára akaratunkat rá tudjuk diktálni, tovább megyek, még annyi tehetség sincs bennünk, hogy esőt és napot akkor tudjunk csinálni, midőn épen a leg­nagyobb szükség van rá; sőt elismerem, hogy arra sincs elég erőnk, hogy rövid idő alatt ked­vezőtlen conjuncturák közt úgy helyre tudtuk volna állítani a magyar hitelt, amint, hogy álljon, ki­vánni lehet és kell; reá törekedni szükséges, de . amint hogy nem áll: arra bizony nem az ezen kor­mánynak eddig engedett idő, hanem hosszabb idő szükséges. Mindezekben gyengeségünket elismerem, de más felől jogosultnak tartom a t. képviselő urnák és másoknak azon nézetét, mely ennél még sokkal csekélyebb tehetséget is megtagad tőlünk. Meg­lehet, de ha ez igy van, akkor a t. képviselő ur engedje meg nekünk, hogy próbáljuk meg hát ez alkalommal a szerencsét és kapaczitálja magát 30*

Next

/
Thumbnails
Contents