Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

224 országos ülés márczius 25.1877. 233 az állami pénztönktől mit csinálunk? Meghajtjuk fejünket minden kérdésben, mint a megérett kalász a sarlónak, hogy azon kis értéknek, a mi még bennünk van, más vegye hasznát. Más oldalról is igen sokszor hallottuk már, hogy legalább is nem eszélyes dolog szennyes ingünket a piaczra vinni; — a t. ministerelnök ur is mondta azt. Már nekem az a megyjegyzósein van erre, az volt előbb is, hogy azoknak a pénzembereknek olyan finom orruk és olyan jó szemök van, hogy azok ugy is látnak, éreznek mindent. Hanem akkor talán azt mondhatnák önök, hogy talán nincs semmi baj: mert pénzt azért most is kapnak. Ezt is elismerem. De erre az a megjegyzésem, hogy minekünk a pénzt nem abban a reményben adják, hogy mi azt visszafizetjük. (Mozgás.) Nem. A pénzt nekünk azért adják, hogy bebonyoliteanak bennünket, hogy behálózzanak a pókhálóba, hogy tehetetlenek legyünk és aztán mint a sült galamb önkényt repüljön szájukba a zsákmány. Mert uraim, az a — hogy is hijják — Eothschild-consortium, meg az a bécsi bankár, az a Wodianer, (Derültség) meg aztán minden pénzconsortium, a legalsóbbtól a legmagasabbig, az szerintem mind a régi Austria. Századokon keresztül nem birtak bennünket erőszak által behajtani; most egy sokkal eszélyesebb manoveurhöz fogtak, és ha mi ennek útját nem álljuk: eljön az idő, midőn azt fogják nekünk mondani, tartsátok magatokat szerencséseknek, hogy ily elkoldusodott provinciát magunk közé beveszünk és akkor uraim, részükre nem lesz drága a vásár, mert bár sok van a hátunkon, de egy pár 100 milliót ilyen ország, mint a miénk, mindig megér. De ha ez nem igy volna is, mint a hogy hiszem, hogy valósággal igy van, ha annak nem is volna semmi jelentősége, hogy mi a sas gyomrába vagyunk pingálva; ha annak a sasnak semmi étvágya nem volna is reánk: én öreg létemre ezt a modern morált akkor sem fogom bevenni. Én megkövetelem minden egyes embertől, hogy midőn szerencsétlenség miatt oda jutott, hogy az ár el fog csapni feje fölött, ne ügyekezzék lépre keríteni több áldozatot; hanem jelentse ki állapotát s az én morálom nem veszi ki az államot sem ezen kötelezettség alul. Ennélfogva t. ház, mintán tudom, hogy minden kormánynak az a természete, hogy addig mig ő uralkodik: a dolgok legalább látszólag simán menjenek, azután jöhet utána az özönvíz; miután nekem is erős meggyőződésem, bár igen megharagudott a pénzügyminister érte, hogy hát, de hát, hiába, ha azt hiszem, hogy a főczól itt nem a convertálás, hanem az, hogy a mi állam-eassánk nagyon kiszáradt és igy szükség, hogy egy kis pénz folyón be: (Derültség.) ezeknél fogva én semmi oly pénzműveletre szavazatomat nem adom, a mely el akarja odázni azt a minek ugy is okKÉPV* H. NAPLÓ 1875-78 X. KÖTET vétlenül előbb-utóbb jönni kell. Elismerem, hogy ez egy clkerülhetlen szükséges rósz ; de olyan elkerülhettem mint az érvágás, a mely legalább életünket megmentheti. Ezeknél fogva a törvényjavaslatot részemről el nem fogadom. (Helyeslés halfelül.) Elnök : Szólásra senki nem lévén följegyezve, az átalános vitatkozást bezártnak jelentem ki. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház / (Halljuk V) Ha azok után, a miket a pénzügyminister ur elmondott, még néhány perczig kérem a t. ház türelmét, annak oka egyesegyedül az, hogy némi félreértések, némi kifejezett gyanú, vagy feltevések irányában a tényállást a maga valóságában helyreállítsam és előre is kijelentem a t. háznak, hogy, midőn ezt teszem, ügyekezni fogok hangomat ugy mérsékelni, mozdulataimat ugy szabályozni, hogy ne tegyem ki magamat, mint t. barátom a pénzügyminister, a kinek hangjának magassága és kézmozdulatai is oly fontosaknak . találtattak, hogy egyetlenegy szónok sem szólt, a ki erre ne reflectált volna. De ha ilyen kényesek a t képviselő urak a ministeri hangsúlyozás ós kézmozdulat irányában, kérem méltóztassék egy házszabályt proponálni, mely meghatározza, hogy mily hangnyomattal ós mily magas hangon szabad a ministernek beszélni; de a mely egyúttal mondja ki az*t is, hogy önmaguknak belekiáltani, lármázni, szóval minden szabad Én t. képviselőház! (Halljuk !) azon pénzügyi és állami politikáról, melyet az előttem szólott t. barátom fejtegetett, nem is szólok. Nem^ szólok pedig már csak azért sem, és e tekintetben Simonyi Ernő képviselő urat és társait is ótalmam alá veszem a pénzügyminister ellen, mert meg vagyok győződve, hogy a mit ő mondott és a mit a többi képviselő urak is mondottak: az Magyarország hitelének és sorsának nem árt ; nem árt, nem azért, mintha magában véve a tényeknek a valósággal nem egyező állítása nem árthatna a hitelnek; (Mozgás a balon) nem azért, mintha ilyen theoria nem ártana a hitelnek ; hanem azért: inert szerencsére azok, kik ezen dologban érdekelve vannak, igyekeznek maguknak biztos meggyőződést szerezni. Az ő szavaikra pedig, hála istennek, súlyt nem fektetnek. Én tehát a t. képviselő urakat azon vád alól, hogy állításaikkal az országnak kárt tesznek, felmentem. (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) De azt az egyet mégis meg kell vallanom az előttem szólott t képviselő ur elmélete folytán, hogy egyfelül én Magyarországot azzal bátorítani az államtönk megcsinál ására, hogy kilátásba helyezzem neki a török állapotokat: nem akarom; valamint azt is megvallom, hogy a magyarral született nemes lelküséget annyira vinni, hogy annyira menjek, mint ő, ki félti, diogy mi a rósz hitelünk daczára ráveszszük majd a Kotli30