Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

2gg 224. országos IflSs márczlüs 2S. 1877. a bécsi alkudozás. A természetes helyzetnél fogva rni voltunk követelő helyzetben. Mi követeltük, hogy a nemzetgazdászati állásunk az eddiginél kedvezőbb legyen; követeltük, hogy a vámszövetség kérdése ránk nézve kedvezően oldassék meg; követeltük az önálló bankot: követeltük, hogy azon világos, fényes nappal látható lopás, mely rajtunk a fogyasztási adóknál elkövettetik: szüntettessók meg. Nem kaptunk semmit. Ekkor megfordult a koezka. Ok állottak elő positiv követelésekkel Magyarország rovására. így jött létre a vámok felemelése, igy a 80 millió adósságnak önök részéről történt elfogadása Midőn ilyeneket tapasztaltak: önök részéről nem jöhetett-e kedvük arra, hogy kéz kezet fogva áldomásul még egy kis jó banküzletet is csináljanak. Kéz kezet mos. A Eothschild-consortium szolgálatot tett a bécsi bank társulatnak. A pénz és politikai hatalmak által ugyanis azon consortium mint ijesztő volt mindig felállítva; az mondatott, hogyha Magyarország a kiegyezés alatt nem viseli jől magát: akkor Eothschiíd nem ad pénzt. Most ugy látszik Rothchild követeli a viszonszolgálatot azoktól a politikai hatalmak és tényezőktől és ezek teszik meg neki azon szolgálatot, hogy megszerzik részere azt a kis kölcsön üzletet. Mert hisz van még módjuk, hogy e tekintetben az eddig is oly docilisnek mutatkozott magyar kormányra hatást gyakoroljanak; hisz van még egy kis függő kérdés: a bank-alkormányzók kérdése, s igen könnyen értésére fogják adhatni az igen t kormánynak, hogy ha nem fogja megkötni ezen üzletet és nem teszi meg ezt a kedvességet a Rothschild-consortiumnak: kirántják alóla még ezen utolsó deszkát is, melyen eddig Magyarország államiságát, a mennyire ezt a paritás kérdésének megoldási módozata engedi, fentartani vélte. Azt méltóztatik talán minderre mondani, hogy ezek csak afféle conjeeturák. hogy ezeket bebizonyítani nem lehet. Én elismerem, hogy én azt, a mit önök beszéltek, csináltak és az önök titkos, talán létező stipulatióit nem ismerem, annál kevésbé, mert nem történt meg az, a mi több oldalról hangsufyoztatott, hogy méltóztassék a tárgyalási jegyzőkönyveket előterjeszteni ; — de azt hiszem, hogy azok után, miket eddig az alkudozások folyama alatt tapasztaltunk, ezeket méltán lehet következtetni. Ha nem ugy van : méltóztassanak megczáfolni; de mindaddig, mig a pénzügyminister ur nem méltóztatik bebizonyítani azt, hogy kilátás van arra, hogy ezen üzlet Magyarországra nézve kedvező cursus mellett megköthető; mindaddig mig nem bizonyítja be azt, hogy a mostani eonstellatió, a melyre pénzügyi müveletét basirozza, valósággal olyan, hogy ránk nézve kedvező eredménynyel lehet ezen kölcsön-müveletet keresztül vinni ós hogy ennél kedvezőbb situatiót várni nem volna tanácsos, — mig ezekét be nem bizonyítja a t. pénzügyministér ur: kénytelen vagyok ezen gyanút — ha gyanúnak méltóztatik venni — fentartani. Miután tehát nem látom azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatból Magyarországnak haszna volna, biztos számítással várható; miután ellenkezőleg az eddigi eljárásból következtetve, egyenesen attól vagyok kénytelen tartani, hogy ismét csak Magyarországnak megkárosítása lehet kilátásba helyezve: én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ragályi Nándor: Azon érv, mely engem arra birt, hogy ezen törvényjavaslatot ne fogadjam el, egészen más, mint az, eddig felhozottak (Halljuk !) és reményiem, hogy az igen t. pónzügyminister ur sem fog nemes haragra gerjedni, mert igen kevés része esik ebből reá, és én ugy vagyok meggyőződve, hogy azt ő is hiszi; de mint pénzügyminister teljességgel nem meri kimondani. Azon érv — mondom, — mely engem arra bír, hogy elvessem ezen törvényjavaslatot, az: mert önök t. képviselő urak nagy része 1867-től fogva folytonosan azon utón járt és most is azon járnak, hogy az állami pénztönköt egy darabig el lehet odázni, de kikerülni szerintem lehetetlen. (Felkiáltások a középen: 0\ 01) Önök nevetnek; de azért hiszik magukban, hogy ugy van. (Derültség.) De nem is kell erre jós tehetség, ezt az utolsó parasztgazda is tudja, annyival inkább az iparos és a kereskedő; mert ha a kötelezettség folytonosan nagyobb, mint a jövedelem: ott az első stádium az adósságcsinálás, az utolsó a erida. Ez ellen nincs mentség. De már most az a kórdós, mi a kevésbé veszélyes, hogy rögtön jöjjön-e, a minek jönnie kell vagy elodázzuk? Szerintem veszedelmesebb az első; mert nagy különbség van, ha a pénz-tönk akkor éri az országot, midőn az állampolgárok nagy része nem jutott még oda, hogy tökéletesen tönkre tétetett; és nagy különbség az, mikor a folytonos adófokozás által, a mire nézve a t. pénzügyminister urnák nem csak megengedem, hogy eleget is tett, de többet a kellőnél, az adófokozás által mely egyedüli feltétele az elodázásnak: oda jutott a polgárság többsége, hogy kihalt belőle minden magasabb hazafiúi aspiratió. De az állam pénz-tönke nem egy az államtönkkel, vagyis az állami pénztönk nem hozza, magával az állam halálát. Erre nem kell messze mennem. Nem kell a történelemben keresnem. Itt van előttünk a példa: Törökországban (Derültség) állami tönk van. kötelezettségeit nem tudja teljesíteni, és mégis nem vette be a lassan ölő pilulákat, melyeket az öreg Európa számára készített; sőt a mi több, daczolt egész erővel, ós most is frontot csinált oly hadsereg előtt, mely Európában a legnépesebb birodalmak hadserege. Es mi folytonos félelemből