Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
224. országos illés márezius 25. 1877. 231 ha attól függ az, hogy Magyarország pénzügyileg megélhessen ; mert azt hallottuk mindig emlegetni, mint a kiegyezés minden áron való kivitelének argumentumát, — hogy Ausztriával a [kiegyezés megtörténhessék. De kétségtelen hogy a kiegyezés eddig még nem fait aeoomplit. Meglehet, hogy a pénzhatalmak, meglehet, hogy önök maguk is roméilik, hogy megtörténik ; de hát még tényleg a törvényhozás nem fogadta el, azt hiszem, ez is kétségtelen; a miből az következik, hogy nincs még itt az ideje annak, hogy ezen nagy pénzügyi müvelet most rögtön keresztülvitessék. Felemlítették már többen, hogy hiszen korán van még tüzzel-vassal hozzáfogni ahhoz, hogy ezen 1-53 milliós adósságot convertáljuk. A t. pénzügyniinister ur az első alkalommal való felszólalásában azt mondja, hogy alig rövid néhány hét van hátra, mikor ezen műveletet szükségképen végrehajtani kell. Én ugy hiszem, hogy 20 hónap választ el bennünket azon időtől, midőn annak meg kell történni. Elismerem, hogy hamarább kell intézkedni ; de vegyük, hogy másfél év van még hátra, ez is mindenesetre oly idő, hogy nem szükséges e müveletet, még mielőtt a politikai viszonyok javulnak, minden áron keresztülhajtani, és nem tanácsos most kitenni magunkat az ezen kölcsön megkötése által okvetlenül bekövetkezendő áldozatoknak, melyeket a dupla kamat-fizetés múlhatatlanul követelne. Magyarországnak t. i. fizetni kell a régi kölcsön kamatait és fizetni kellene majd az újonnan kötendő kölcsön kamatait is azon percztől kezdve, a melyben fölvétetett. Ez természetes dolog és ez volt az, a mit a pénzügyniinister ur mondott, midőn beismerte, hogy ezen műveletet áldozat nélkül végrehajtani nem lehet. (Széll Kálmán pénzügyniinister: tagadólag int) En a t. minister ur mai és múltkori nyilatkozata között ellentétet látok. 0 ma azt mondta, hogy ő nem akar speculálni arra, hogy majd később, ha jobbra fordul a helyzet: akkor reálisálja az üzletet. I)e kérem nem speculatió, nem egyszerű börzei speculatió-e ez, ha mint a maitkor méltóztatott mondani, a t. pénzügyniinister ur, hogy azért kívánja megadatni a meghatalmazást, hogy minden kedvező alkalmat. a mi ajánlkozik felhasználhasson? Hiszen akkor akként méltóztatott feltüntetni ezen üzletet, mint valóságos börzespeeulatiót. Én azt hiszem pedig, hogy igen nagy különibség van, ha egy pénzügyniinister egy millió papirt visz a piaczra és a között: ha ilyen nagy mérvű pénzügyi müvelettel akar lépni a pénzvilág elé Hogy visszatérjek arra, miszerint a pénzügyniinister ur a múltkor ugy adta elő a dolgot, hogy rögtön kell ezen müveletet megkötni. . . Széll Kálmán pénzügyminister (közbeszól :) Nem mondtam! Mocsáry Lajos: Erre azt hozom fel, hogy miért méltóztatott múltkor azt említeni, hogy azért kell most tárgyalni a törvényjavaslatot: mert ott van a húsvéti szünidő, a mikor a képviselők széjjel mennek, akkor, ha sikerülend a kölcsönre nézve valami jó üzletet kötni, nem lesz módjában a törvény értelmében azt végrehajtani, mert a képviselők nem lesznek jelen. Méltóztassanak megbocsátani, de rám e körülmény azon benyomást tette, hogy itt nem arról van szó, hogy azon 20 hónap lefolyása alatt használja fel a pénzügyminister ur a majd kínálkozható kedvező alkalmat; hatiem egyenesen az ellenkező benyomást tette rám, azt t. i.: hogy ezen kölcsön, ezen üzlet már meg van kötve, hogy ezen üzletet ránk akarjak octroyálni és pedig ugyanazok, a kik a Bécsben most folytatott alkudozásokban semmi egyebet nem tanúsítottak, mint Magyarország megkárosítására, megrövidítésére irányzott törekvóstMóltóztatnak talán csudálkozni a fölött, hogy én azt mondom, hogy ránk akarják octroyálni V Talán azt méltóztatnak gondolni, hogy tartsa szerencséjének Magyarország ezen üzletet? Én azt hiszem, hogy olyan üzletet, melylyel 100 milliót, 10—12% mellett placirozhat egy consortium: nem Magyarországra nézve lehet szerencsének tartani, hanem hogy ez csinos kis üzlet bármely consortium számára. És hogy azon bankeonsortium. melyről itten szó van, szoros összefüggésben áll azon pénzhatalmakkal, és fontos politikai tényezőkkel, melyekkel eddig a bécsi alkudozások folytattattak: ez azt hiszem, tudvalevő dolog, ugy hogy ennek bizonyitgatásába bocsátkoznom nem szükséges. Az hogy ezekkel állunk szemben, hogy szemben állunk nemcsak a Eothschild-consortiummal, hanem ugy a nemzeti bank társulattal, mint azon fontos politikai tényezőkkel, — kik hogy mily nagy befolyást gyakoroltak ügyeinkre, közönségesen tudva levő dolog, — és hogy ezek felbátorítva érezhették magokat arra, hogy azok után, mik Bécsben történtek, még egy csinos kis kölesön-üzletet kössenek, mely mintegy áldomása legyen az eddigi alkudozásoknak: az azok után, mik eddig Bécsben a mi kormányunk részéről történtek, igen könnyen felfogható. Nem akarok hosszasan kiterjeszkedni az alkudozások eddigi folyamára. A t. pénzügyminister ur ma nagy patkóssal méltóztatott felhozni, hogy ő nem bir azon tudománynyal, hogy a szomszéd ország rovására szaporítsa Magyarország jövedelmét. Teljesen elismerjük ezon mondása igazságát; sőt tovább megyünk, el kell ismernünk nemcsak azt, hogy mások vagyonából nem szaporítja Magyarország jövedelmét, de annyira megy, hogy abba is beleegyezik, hogy más országok szaporítsák jövedelmeiket a mi rovásunkra. Példa erre
