Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
230 224. országos ülés márczlus 25. 1877. a mely perezben megszavazta: akkor nem mondhatja, hogy a felelősség a ministert terheli, mert sokkal nagyobb mértékben fogja nyomni a többség lelkiismeretét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) itt tehát igy áll a kérdés: hogy vagy föltétlen fölhatalmazás ; vagy hogy megállapittassék a föltétel előre. Ha erről volna szó. én is azt mondanám, hogy nem helyes, mert ez nehézzé teszi a keresztülvitelt ; de nem erről van szó. Senki nem akarja megkötni a pénzügyminister kezét; hanem azt mondjuk, ha igaz, a mit mondanak, hogy a helyzet javult, hogy ilyen meg olyan jó kilátás van : akkor kösse meg ama kölcsönt és ha meg van kötve, akkor jöjjön a ház elé. De minthogy minden áron előlegesen akarja megnyerni a meghatalmazást ós a megszavazást, akkor lehetetlen ennek okát másutt nem keresni. Ezen más ok pedig szerintem, mint előadtam, a jelenleg Bécsben folyó bankalkudozásban rejlik. Mondom, én ezt nem találom oly meglepőnek; mert ha a t. kormány egészen correct akarna eljárni : kötelessége volna várni még e kérdéssel akkor is, hogyha már rendelkezésére állana, mint nem áll az összeg és késni a művelettel, mig meggyőződött, hogy a folyamatban levő egyezség ott és itt a házban keresztül vihető. Mert ez nagy külömbség. Ha, a mint például én reménylem, nem sikerül önöknek a vám- ós bankkérdést a magyar országgyűlésen elfogadtatni: a bankkérdós nyilt kérdés marad a következő kormányra, és az utána következő kormány könnyen fog módot találni arra, hogy magával a bank egyezség megkötésével oldja meg a 153 milliós kölcsön kérdését: mert ez volna a legdrágább megoldás De nem fogok arra hivatkozni, a mit egyszer a ministerelnök ur mondott, hogy a bankprivilegiumot ingyen senkinek nem adjuk, hanem nagy összeget vagy kamat nélküli kölcsönt kaphatunk érte. Ahhoz nem kell valami nagy financzialis talentum, hogy sikerüljön egy pénzügyministernek e két kérdést összefoglalni és föltételül szabni azon consortiumnak, melynek a szabadalmat adja, hogy Magyarországot a 153 millió frtos kölcsön terhétől, mely kölcsön rövid idő alatt lejár: szabadítsa fel. Hosszura vezetne, ha azon részletekbe bocsátkoznám, melyeket a pénzügyminister előterjesztett. Nem teszem. Én csak saját szavaira hivatkozom, hogy ő maga constatálta azt, hogy egyelőre nincs kilátás e kölcsönt megkötni, ós ha nincs biztos kilátás: semmi ok arra a nagy sietségre. Igaz, hogy tegnapelőtt azt jelentette, hogy a hangulat ott igen kedvező; de e tekintetben igen elmésen kérdé tőlem ma épen egy bécsi levél, illetőleg felkér, hogy kérdezzem meg a pénzügyminister urat: der günstige Moment des Greldmarktes ist da. Doch für wen ist der Moment eigentlich günstig und nützlich? Azt hiszem, hogy kedvező a perez; de hogy kinek kedvező, hogy Magyarországra nézve kedvező-e : az még nagyon kétséges. Eszembe jut egy előkelő lapnak losonczi telegrammja, a melyben azt olvastam: „a hangulat lelkes, a társasebéd kitűnő." Az meglehet, hogy Bécsben is van bizonyos körökben lelkes hangulat, a mely után kitűnő társasebód fog következni; de hogy Magyarország ebből valamit nyerjen: azt nem hiszem. Mocsáry Lajos: T. ház! Az igen t. pénzügyminister ur az előbb összecsapta kezeit, midőn Helfy t. barátom azt mondta, hogy uj argumentumokat a törvényiavaslat mellett ő nem hallott. Megvallom ón is hasonló helyzetben vagyok némi részben; ámbár másrészről el kell ismernem, hogy a t. pénzügyminister urnák mai felszólalása igen is érdekes volt abban a tekintetben, hogy a mit ma mondott: az egyenes ellentétben áll azzal, amit első alkalommal a törvénj-javaslat indokolására felhozni méltóztatott. Azt mondja ugyanis a t. pénzügyminister ur, hogy arról szó sincs, hogy rögtön akarja érvényesiteni a kölcsönt; az ellen több ma itt történt nyilatkozatra reílectálva határozottan nyilatkozott és még az volt a legfőbb érvelése, hogy azért szükséges most mindjárt behozni e törvényjavaslatot : mert a constelíatió javult, és eszerint kilátás van arra, hogy ezen üzletet most már kedvezően lehet megtenni. Egyébiránt a mi ezen kedvező politikai conjecturákat illeti, hogy most már kedvezővé vált a politikai helyzet és ennélfogva most már lehetségessé vált az, a mire eddig a politikai conjecturáknál fogva gondolkodni sem lehetett, és a mi a situatió kedvezőre változását illeti: én megvallom akkor sem voltam a t. pénzügyminister úrral egy értelemben, mert h a a keleti kérdésnek, ha itt benn a birodalomban a kiegyezés állapotának tulajdonította azt, hogy a situatiót consolidáltnak tekinteni nem lehetett: ugy valóban ma sincs annak ideje, hogy e tekintetben teljesen kedvezőre változott a helyzet ós consolidáltak a politikai conjuncturák. Tudjuk mily állapotban van a keleti kérdés. Erre most kiterjeszkedni nem akarok; de légyen szabad erre vonatkozólag csak azt megjegyeznem, hogy a helyzetnek már eddig is tapasztalt némi változása, hogy azon gyenge békeremények, a melyek már eddig is megfogamzottak, nem olyanok a melyekkel ily nagy péuzügyi operatiót összekötni lehet. Én azt hiszem, hogy a józan ész egyenesen azt következteti ebből, hogy méltóztassanak bevárni, mig a béke teljesen consolidálva lesz, mert akkor igen természetes, hogy sokkal előnyösebb conditiókat lehetne kapni, mint most, amidőn az még csak forr. Hasonlóképen a mi a belviszonyokat illeti; hiszen ha attól függ Magyarország hitele,
