Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
218 324. országos iüét mármim 25. 1877. részére 81 frttal elhárítani azt, a miért a szomszéd osztrák kormány 96 frtot kap, ós pedig nem voltam képes elárusítani, daczára annak, hogy ugyanazon emberekkel, ugyanazon consortiummal van dolgom. Méltóztassanak megengedni, de ez oly állapot, a mely nem az európai pénzpiacz hibája, hanem a magyar pénzügyi kezelés hiánya. Ezen állapotot csak az idézheti elő, hogy Magyarország hitele sokkal rosszabb, mint a milyen hitele van a velünk szomszédos osztrákoknak. Már pedig, hogy ezen hitel annyira megromlott, annak oka nem az eseményekben, hanem a rósz kormányzatban, a rósz gazdálkodásban, a kormányzati könnyelműségben rejlik, mert 10 év előtt Magyarország finaneziái ugy állottak, hogy rendes jövedelmei rendes kiadásait fedezték. Ha tehát ma már annyira romlott hitelünk, mint az általam felhozott példa tanúsítja: ennek okát nem a pénzpiacz helyzetében, hanem a rosL, kormányzatban kell keresni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a pénzügyminister ur, nem mondom, hogy az ő indokolása, hanem a köztudomás szerint, ezen pénzmüveietet ugyanazon consortiummal kívánja létesíteni, mely a 153 milliós kölcsönkötésre vállalkozott, mely a 80 milliós kölcsönnek első felét elvállalta: akkor megvallom, ebben egy csapásnál még többet látok az országra nézve. Mert ezen consortium sohasem adott Magyarországnak kölcsönt a nélkül, hogy az államra nézve magában romlást foglaló, és a kölcsöntől egészen idegen föltételt ne csatolt volna ahhoz. Mikor az első 76 x / 2 milliós kölcsönt fölvettük : akkor ráadásul oda kellett adnunk az orsova-temesvári vasutat, — Magyarország kereskedelemre és közgazdászat érdekeire romlásthozó föltételek alatt — azoknak,, kiknek ezen consortium azt megadatni kívánta. Midőn a második 767„ milliót adták, akkor ugy találván, hogy a vasút e concessio által még nincs biztosítva, kénytelenek voltunk elfogadni azon román vámszerződést, mely a román gabonát a magyarországival versenyképessé tette, s mely szerint azon feltételeket, melyeket a közvéleménytől féltében még a Bach-kormány sem mert Magyarországra octroyálni, elfogadtuk: mert a consortium másként nen adott pénzt. Hasonló volt az eset akkor, mikor a consortium a 80 milliós kölcsön első felét elvállalta, a mikor is kénytelen volt a kormány megígérni, hogy ráadásul e kölcsönért minden ezüstben kamatozó kölcsön kamatait ezután aranyban fogjuk űzetni, és ez által olyan terhet vállalt az országra, mely ma milliókra rúg. Ily consortiummal kötni valami oly kölcsönt, melyre e pillanatban okvetlenül szükségünk nincs, és melynek feltótelei előttünk ismeretlenek: én csapásnak tartom az országra. S mit nyerünk azzal, ha most a ministert felhatalmazzuk, és a ministernek sikerül az első 767 2 milliót convertálni ? Tegyük fel még azt is, hogy sikerül neki tűrhető áron convertálni azt. Vajon azon Damokleskard, mely fölöttünk függ, metylyel a pénzügyminister ur igen szeret fenyegetőzni,' t. i. a 153 millió el lesz- hárítva fejünk íelől ? Hiszen a második 76 1 /., millió még hátra lesz, s ép oly tehetetlenek leszünk jövedelmeinkből azon 76' /' 2 milliót megfizetni, mind most tehetetlenek vagyunk a 153 millióval szemben ; s ha az ország 76 1 /.; millióra válik fizetésképtelenné: akkor mindegy, ha 153 milliónál leszünk is azzá. De a minister azt mondja, hogy kilátása van, hogy rá fogja birni ugyan azon consortiumot a második 76 1 / 2 millió átvételére is. Megengedem: de kérdem, mely feltételek alatt *? A tapasztalás azt mutatja, hogy az ő általok adott kölcsön nemcsak uzsora kamatokban, nemcsak méregdrágán adatott, hanem ezenkívül még a kölcsöntől idegen és az ország megromlására czélzó feltételek alatt. Mit fog tehát ezen consortium most követelni ? Azt mondja a minister ur, jelenleg nem követel semmit. Igen, de még nem is tizet! mert az követeléseit nem is szokta akkor tenni, mikor a kölcsön kéretik, s mikor a minister kénytelen azt felvenni akár akarja, akár nem. így hozták be azután, mint kényszerhelyzetet az orsovai vasutat, így hozták be mint kényszerhelyzetet és mint sürgőset a romániai vám- és kereskedelmi szerződést és így szavaztatták meg a házzal az aranykamatot ott, hol a törvény világosan ezüstöt mond. Ily körülmények közt t. ház, én megvallom, hogy nekem aggályaim volnának az ellen, hogy azon consortiummal oly feltételek alatt kölcsön köttessék még akkor is, ha a minister positiv tervvel állana elő; akkor is sokkal jobban szeretném, hogyha más pénz erőkkel ügyekezett volna a minister ur ezen műtétet végrehajtani. Most azonban mi tette szükségessé ezen törvényjavaslatot? A minister ur azt mondja, hogy a pénzpiacz helyzete ez idő szerint jobbra fordult, miről a tőzsdék jelen árfolyamai is tanúskodnak. Ezen indokolás márczius 22-én kelt, ma — 25-én — már alig áll ezen indokolás, mert az árfolyamok ismét oly gyors rohammal hanyatlottak, mint amily gyors rohammal emelkedtek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság is azt mondja, hogy a legközelebbi: időben a minister indokolása szerint az európai pénzpiaczok helyzetében javulás jelyei mutatkoznak; ha ma irná a pénzügyi bizottság t. jegyzője jelentését, talán azt mondaná: „mutatkoztak." De mert ezen megbizhatlan jelek mutatkoztak : azt mondja a pénzügyminister ur, hogy adjunk neki egy korlátlan felhatalmazást, hogy ő azzal, akármikor élhessen. Méltóztassanak megengedni, én teljesen osztozom előttem szólott Bujanovics t. képviselő ur azon
