Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
224. országos Ülés márezius 25. 187?. 219 nézetében, hogy arra, hogy a minister egy, az ország érdekeinek megfelelő szerződést kössön akármely társulattal is azon 153 milliónyi kölcsönnek visszafizetésére, a mely rövid lejáratú, arra nézve külön törvény általi felhatalmazásra nincsen szükség, Az önmagától folyik, hogy az ország kötelezve van 5 esztendő lefolyta után ezen kölcsönt visszafizetni, tehát nemcsak joga van, hanem kötelessége is arról gondoskodni, hogy 5 év múlva az ország azon állapotban legyen, hogy ezen kölcsöntől megszabadulhasson s ezen kötelezettségének eleget tehessen. De a minister ur semmi positiv tervvel nem áll elő. 0 nem mondja azt, hogy nekem van egy biztos Ígéretem, a melynél fogva biztosithatom a t. házat, hogy az országra nézve előnyös feltótelek alatt létesíthetem ezt a conversiót; hanem csak azt mondja: a pénzpiaczon kedvező jelek mutatkoztak tehát adjatok nekem korlátlan felhatalmazást. Azt a „korlátlan" szót ugyan a pénzügyminister kerüli ós azt moudja, hogy „szabad mozgást engedő" — tehát a mi szabad mozgást enged, az igen természetesen korlátot nem ismer, ami pedig korlát nélkül van, az korlátlan. Tehát a minister ur korlátlan felhatalmazást kivan, és miért? Hisz, kérem a minister urnák nem lehet inkább érdekében, hogy az ország ezen nyomasztó és rövid lejáratú drága kölcsöntől szabaduljon, mint a mennyire kell, hogy érdekében legyen a képviselőháznak, a törvényhozásnak, a nemzetnek átalában? És azért meg lehet győződve a minister ur, hogy akár ő, akár más, aki Magyarország pénzügyeit kezeli, a törvényhozás elé lép és egy az ország érdekének megfelelő, általa előre megállapított kölcsöntervezettel- elő áll: hogy a képviselőház, a törvényhozás azt meg fogja szavazni, kétséget nem szenvedhet, mert hisz arra nézve, hogy azon 153 millió visszafizetendő, mindnyájan egyetértünk. Ha tehát egy oly módozat ajánltatik, a mely az állam érdekeinek megfelel: lehetetlen feltételezni a törvényhozástól, hogy azt el ne fogadja. Tehát a pénzügyministernek arra, hogy az ország érdekeinek megfelelő módon convertálja ezen adósságot: külön felhatalmazásra nincsen szüksége. De a korlátlan felhatalmazás képessé teszi a minister urat arra is, hogy az ország érdekeinek meg nem felelő módon convertálja. Én nem mondom, hogy szándéka van azt tenni; hanem kétséget nem szenved, hogy a törvény azt lehetővé teszi. A pénzügyi bizottság t. előadója azt mondja, hogy ő nem képzelhet oly magyar pénzügyministert, a ki a kölcsönt bármily áron megkösse. Hát kérem, én azt mondom, hogy én is óhajtanám azt elhinni és magammal elhitetni, hogy nincs oly magyar minister, a ki egy oly kölcsönt kössön, mely az ország érdekeinek meg nem felel. De uraim a 153 millió frtnyi kölcsönnel, mint példával előttem, én igen is hiszem, hogy vannak Magyarországnak pónzügyministerei, kik oly kölcsönt kötnek meg, mely az ország romlását idézheti elő. Ha én azon kölcsönökre tekintek, melyeket mi már megkötöttünk: akkor én ezen finnyáskodást, ezt a complementirozást, „hogy nem ismerek magyar ministert, ki az ország kárával kölcsönt kötött," — nem fogadhatom el, mint érvet; érzelgősnek tekintem, melyet a tapasztalás által szerzett eredmények meghazudtolnak. Ezen szempontokból indulva ki t. ház, én azt kérdem: hát mi alapon kívánja a t. minister ur ezt a felhatalmazást? 0, azt mondja, a pénz piacz kedvező volta miatt. Erre nézve azonban már megtettem észrevételeimet. Én t. ház, e törvényjavaslatot, a mely lényegében 2 §~ból áll, fölöslegesnek tartom. Az 1. §. a mely az 1873-ban kötött 76 x / 8 milliós kölcsön conversióját kívánja, mint mondám — fölösleges; mert hisz erre nézve a ministernek állandó s már a dolog természetéből folyó kötelességszerű felhatalmazása van, kössön meg oly szerződést, s jelentse be azt elfogadásul a háznak, A mi a 2. §-t illeti, azt megvallom, még hátrányosabbnak tartom Magyarország érdekeire és pénzügyeire. Ebben szó van arról, hogy egy 1875-ben alkotott törvény által adott felhatalmazás most csekély részben átalakittassék. Ezen átalakításra nézve nincs kifogásom, hanem kifogásom van az ellen, hogy ezen 1875 : 45. t.-cz. hatálya még ma is fennlevőnek tekintessék. Ezen 80 milliós rentekölcsönnek az akkori körülmények közt fölvételére hatalmaztatott fel a pénzügyminister ur, a ki azt monda indokolásában, hogy ennek egyik felét most veszi fel, a másik felére pedig a consortium 1876. ápril l-ig az optió jogát fenntartotta ; 1876. áprilban a consortium azt monda, hogy nem fogadja el az optiót s ezzel nézetem szerint a törvény hatálya elenyészett. Hogy e törvény örökre fennmaradjon, s Magyarország örökre kötelezve legyen egy rentekölcsönt 817a árfolyammal kibocsátni: ezt szükségesnek és czólszerünek nem tartom. Ha a minister urnák szüksége lesz 40 millióra és ezen szükség a törvényhozás előtt be lesz mutatva, méltóztassék előterjesztést tenni, mely a tényleges körülményeket tekintetbe véve oly árfolyamot kér magának megszavaztatni, mely megfelel ennek. Hanem azt mondani, hogy szavazzuk meg most, a 20 hónappal később lejáró kölcsönnek törlesztését és az által emeljük minden magyar állampapír hitelét, a mi nézetem szerint nem csapás, hanem nyereség az országra nézve, hadd emelkedjék e papírok hitele, de ugyanakkor lekössük magunkat, hogy mi akár mennyire növekedjék is a magyar hitel, 82 l / s árfolyammal le28*
