Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
224. országos ülés márczius 26. 1877. 217 Simonyi Ernő: Azt vissza kell fizetni, mer? arra zálogot adtunk és a zálogot dobra fogják ütni Arra nézve tehát, hogy ezt vissza kell fizetnünk : itt véleménykülönbség nincs. A jelen kormánynak, — mely mindenek lelett és mindenek előtt az államháztartás rendezését tűzte ki kormányzata czéljául, akkor a midőn a kormányt elfoglalta, — a programmjában az foglaltatik, hogy a 153 milliós kölcsön visszafizetésére azonnal kezébe veszi az ügyet ós az államjavak érvényesítését elő fogja készíteni ezen visszafizetés czéljából. Uraim! már két esztendő múlt el és e tekintetben a kormány részéről nem történt semmi; hanem elébb néhány héttel, vagy talán egy két hónappal ezen programm után a pénzügyminister egy törvényjavaslatot nyújtott be a háznak, a melyben felkéri a házat egy 80 milliós kölcsönre szóló felhatalmazás iránt, nem azért, mintha neki pénzre volna szüksége ; — mert Itisz neki pénzre szüksége nem volt és várhat, — hanem részint, mert tartaléktőkéi akart képezni, a mely évről évre átmegy, és másodszor, mert a vasutaknak akart subventiót adni, és harmadszor, mert a 153 mi !liós adósságnak egy részét visszavásárolni óhajtotta, tehát már a programm elmondása után néhány héttel később, ugylátszik ez a programm feladatott és egy más ut tartatott helyesebbnek, t. i. ezen adósságnak nem visszafizetése, hanem conversiójá. No én azt hiszem, hogy üdvösebb volna, ha tehetségünkben, módunkban állana ezen adósságot visszafizetni ; mert kétséget nem szenved, hogy a conversió nagy áldozatokkal jár: hanem, hogy képesek vagyunk-e azt tenni: azt én egész bizonyossággal, most legalább állítani nem merném. Hogy a kormánynak, midőn a kormányra lépett és midőn a ministerelnök az itt előterjesztett és kétségkívül ministortanácsban megállapított programmot előadta, oly vérmes reményei voltak, hogy mi ezen 153 milliót vissza fogjuk fizetni anélkül, hogy mi ezt, mint uj adósságot convertálni leszünk kénytelenek; azért, nézetem szerint, ők felelősek és számoljanak arról, hogy ily világosan látták előre az államháztartásnak ügyeit. T. ház! Ha arról van szó, hogy mi módon űzessük hát vissza ezen 153 milliós Kölcsönt ? — miután az iránt, hogy visszafizessük, véleménykülömbség nincs, — én azt mondom, hogy minden módot elfogadhatónak tartani még sem lehet. Lehet annak visszafizetésére oly módot ajánlani, a mely rosszabb még azon szélső esetnél is, hogy az állam javai dobra kerülnének és nyilvános árverés utján eladatnának. Ez nézetem szerint azon eset volna, a midőn oly módok hozatnak javaslatba, a melyek ezen kölcsönnek nem csak bármi utoni visszafizetését, hanem egyátaláJLÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. X. KÖTET. ban fínancziális bajainknak oly bonyodalmát idéznék elő, a melyekből kibontakozni aztán üteg a lehetőség reménye sem maradna fenn; már pedig a felé vezet bennünket egy olyan pénzügyi politika, a mely abból áll, hogy adósságot adósságra halmoz, hogy kissebb adósságot nagyobb adósság által törleszt és a nagy kamatokat az által, hogy előlegesen visszafizeti, még inkább szaporítja és nagyobbítja. Ha vesszük azon propositiót, amit itt a minister ur tesz, hogyan convertáljuk azon 7(3 millió adósságot, a melyet 1873-ban felvettünk? 81 árfolyammal nem volt képes kibocsátani azon rente-kölesönt, melyre a képviselőháztól már a múlt évben felhatalmazást kapott: tehát olcsóbban kell azt convertálni. De ha SO-on alól convertálja, ennek következése okvetlenül az lesz, hogy a 76 millió helyett 100 milliót vagy többet kellend fizetni; azon kibocsátásnak pedig következése az lesz, hogy 50,153 frt kamat helyett, 60 ezer frt kamatot fog legalább űzetni. Ez által a conversió által tehát évi terheink — olyan fix térbenik, a hol semmit meg nem másíthatunk, — körülbelől 850 ezer írttal fognának szaporittatni. 850 ezer frt egy nagy államháztartásban nem olyan sok pénz. hogy a végett kétségke kellene esnünk : de ha ezen terhek minden évben növelteinek, soha nem fogyasztatnak, ha ezen növekedése a terheknek nem valami beruh eszközlésére történik, hanem egy meglevő kölcsön törlesztése végett: akkor méltóztassanak megengedni, az államháztartás oly utón jár, a melyből kibontakozni valósággal lehetetlen. Azt mondja a minister ur, hogy 81 1 / 2 árfolyammal nem lehetett a rentét kibocsátani; mert az európai pénzpiacz átalában nemcsak Magyar' országra nézve, hanem egész Európára kedvezőtlen volt. * Megengedem, hogy a múlt'év lefolyása alatt körülbelől 18 hónap-alatt, nem volt a legkedvezőbb állapot: mert senki sem tudta meghatározni: béke lesze-e vagy háború. Hanem daczára a pénzpiacz ezen rósz helyzetének, — nem hivatkozom virágzó államokra, hanem a mi legközelebbi szomszédainkra és a háztartás rendjét illetőleg dehet mondani: socii dolomm-okra, — az osztrák kormánynak mégis sikerült kölcsönt kötni, a mely véghetetlenül felülmúlja a mi kölcsönünk olcsóságát. Az osztrák kormány talán ez év elején, vagy a múlt év utolsó hetében, egy kölcsönt, t. i. járadékkölcsönt veit fel, a mely 4%-ot kamatoz és kapta ezen kölesönt 72 frton. E 6°/ 0-os kölcsönnél, mint a milyen a miénk, 96 frtnak felel meg. És midőn az osztrák kormány oly kölesönt köt, mely 6°/ 0 kamattal 96 frtnak felel meg: akkor a magyar pénzügyminister a törvényhozás elé jő és azt mondja: én nem voltam képes Magyarorszác 28
