Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
216 224. országos ülés márezius 86. 187T. politikai helyzetnek és a pénzügyi viszonyoknak azon mindnyájunk által óhajtott javulása, a midőn a pénzügyminister ur megérkezettnek itélendi az időt a müvelet keresztülvitelére : akkor a törvényhozásnak a kormány előterjesztéseivel szemben tapasztalt előzékenysége és expeditiv tárgyalási módja mellett mi sem áll útjában annak, hogy a részleteket is magában foglaló törvényjavaslat rövid pár nap alatt törvényerőre emeltessék. Az pedig, hogy ily nagy mérvű müvelet keresztül vitelére nem a viszonyok állandó és tartós javulása, de a börzének pillanatnyi szeszélye és hangulatja befolyással birjon : maga a pénzügyminister ursein állitja, s hogy az óhajtva várt kedvező fordulat bekövetkeztének előérzetóben a t. pénzügyminister ur már most megtegye a szükséges lépéseket ezen nagyfontosságú mivclet keresztülvitelére, s már most megindíthassa az egyezkedéseket s azok eredményét annak idejében bemutathassa a háznak : arra rendkívüli felhatalmazásra nincs szüksége, mert.erre állandó felhatalmazással bír ministeri állásánál fogva. {Helyeslés a balközépen.) S meg vagyok győződve, hogy ezen felhatalmazás megtagadásával is meg fog a pénzügyminister ur e dóéira tenni mindent; mert kötelesség mindent megtennie. {Helyeslés a baloldalon.) De káros t. ház, ezen felhatalmazás, és pedig nemcsak a törvényhozás hozzászólási és ellenőrzési jogának fentartása, de egyenesen az állam hitelének szempontjából. Káros az állam hitelének megóvása szempontjából, mert valóban mi sem indokolhatja a mai viszonyok közt azon felületességet, melylyel egy puszta, jó remény fejében ily nagyfontosságú, 100 millió forintra terjedő kölcsön és ezzel kapcsolatban álló pénzügyi nagy horderejű müvelet részleteinek tárgyalásáról a t. ház lemondana. Már pedig a finom érzékkel és még íinosabb itélő tehetséggel biró pénzvilágban nem szilárdíthatja meg állami hitelünket, ha azon testület, mely első sorban van hivatva az országhitele felett őrködni: imminens szükség nélkül ezen ellenőrzési jogról lemond. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Végűi t. ház, én ha a pénzügyminister ismert takarékossága és komolysága mellett meg vagyok győződve arról, hogy a könnyelműen nyújtott felhatalmazással könnyelműen nem fog élni, nem akarok szentesíteni oly eljárást, melyre hivatkozva a jövőben a törvényhozástól a pénzügyi műveletek részleteinek megállapítása elvonatnók. Káros végül ezen törvényjavaslat az állam hitele szempontjából, mert az alkotandó törvény azok közzé fog tartozni, melyek valószínűleg hoszszabb időre eredménytelenek lesznek és mint ilyen alkalmat fog nyújtani az államháztartás rendezésére irányuló intézkedéseink komolysága iránti hit megingatására és állami hitelünk aláásására. Az pedig, a mit a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban megpendítettek, és mire hivatkozni azért nem tartom helytelennek : mert hiszen a pénzügyi bizottság tárgyalásai azok, melyektől a pénzügyekre vonatkozó részletesebb adatokat meríthetjük, hogy t. i. a törvényjavaslat nem oda vág a hova néz, vagyis hogy ezen törvényjavaslatnak első ezélja nem annyira a conversió, hanem inkább a 80 millió adósság járadék-kötvényeinek elhelyezése : azt legkevésbé sem fogadhatnám el. Nem fogadhatnám el, mert bármily súlyosak legyenek is a mi pénzügyi viszonyaink, bármily nehéz legyen a mi pénzügyi helyzetünk : Magyarország állami hitele sokkal fontosabb, az e fölötti őrködést sokkal komolyabbnak tartom, mintsem hogy az állampapírok árfolyama pillanatnyi emelésére törvényhozási utón alkalmazott börzei fogásokat megengedhetőknek tartanék. Mindezeknél fogva én t. ház, a magam ós elvbarátaim nevében a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. {Helyeslés a jobb és baloldalon) Simonyi Ernő: T. képviselőház! A pénzügyi bizottsági, előadója,—ha jól értettem beszédét, — azon reményét fejezte ki, hogy ha a különvéleményt beadó t. képviselő ur a törvényjavaslatot támogató szónokok által meggyőzetik arról, hogy aggályai alaptalanok, és hogy e törvényjavaslat elfogadása csakugyan czólszerü, akkor el fog állani különvéleményétől. Én tehát vártam azokat a szónokokat, akik ezen capacitátiókat fogják köztünk terjeszteni; de hát, sajnos, eddigelé a kormány támogatására, mint rendesen e házban történni szokott, egyetlenegy szónok sem lépett fel. Sőt ugylátszik, hogy maga a pénzügyminister indokolásában kimerített minden érvet a törvényjavaslat indokolására, támogatására, az ellenzék érveinek megczáfolására pedig mondani semmit sem képes .(Közbeszólás : Fog még szólani.) Méltóztassanak megengedni, midőn a parlamentáris tanácskozásoknak az a ezélja, hogy a felhozott érvek által egymást eapacitáljuk, egymást meggyőzzük, ily körülmények közt midőn a capacitátió egyfelől s másfelől pedig egy más előre megállapított módon való szavazás uralkodik : ott a parlamentálismusnak üdvös eredményét várni talán kissé nagyon vérmes remény. De hiába, ez nem most történik először, ez nem az egyedüli törvényjavaslat, mely hasonló sorsban részesül. Okait ezen állapotnak ón fejtegetni most nem akarom, hanem átmegyek magára a tárgyra. A mi a 153 millió kölcsönnek convertálását illeti, azt hiszem, hogy annak szükségére nézve e házban vélemónykülömbség nincs. Azt a pénzt felvettük, az igaz könnyelműen vettük fel és talán még könnyelmüebben elköltöttük, de ha már egyszer felvettük, vissza kell fizetni minden áron. > Ragályi Nándor: De csak ugy, ha lehet.