Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

224, országos ülés márczius 25.1817. 213 javulása: szükséges, hogy mindenekelőtt intézke­dések történhessenek, hogy ezen függő adósságtól az ország szabaduljon és ezáltal egy jelentékeny lendületet nyerjen hitelének megszilárdítására Azt mondja továbbá t. barátom, hogy azért sem szavazhatja meg a benyújtott törvényjavasla­tot, mert az oly tág fölhatalmazást kér a pénz­ügyminister számára, hogy a kölcsönt bármily árfolyam mellett megköthesse, bárminők is legye­nek annak következményei. • T. ház! Én átalánosságban bátor vagyok erre megjegyezni, hogy nem képzelem magamnak, hogy Magyarországnak oly pénzügyministere lehessen, aki arra vállalkoznék, hogy ezen kölesönt bárminő árfolyam mellett, bárminő körülmények közt meg­kösse, Nem is hiszem, hogy t. barátom ezen érvét szó­szerinti értelemben vette. Én azt hiszem, hogy ez csak azt jelenti, hogy attól fél, hogy e kölcsön nyomasztó körülmények közt fog megköttetni, hogy kibocsátási ára súlyos lesz. Már én azt va­gyok bátor megjegyezni, hogy ha a föltételek előre meghatároztatnak, melyek alatt a kölcsön meg­köttessék : ezen feltótelek vagy a minimumot fogják képezni, a mely alatt a kölcsön megkötte­tik, vagy sok alkudozást helyeznek kilátásba s akkor nagyon valószínű, hogy a czél el fog té­vesztetni ; mert a kedvező alkalmat épen a sok alkudozás miatt a minister el fogja szalasztani s ekkor az egész hitelmüvelet megsemmisül. -Ezen indokokból én részemről nem járul­hatok a különvéleményhez s a pénzügyi bizottság nevében bátor vagyok a törvényjavaslatot elfoga­dás végett a t. háznak megszavazásra ajánlani. {Helyeslés a középen.) Lukács Béla : T. ház ! Különvéleményem­ben, melyet a t. ház elé terjeszteni szerencsém volt, kifejtettem azokat az indokokat, a melyeknél fogva a pénzügyi bizottság többségének vélemé­nyétől eltérőleg az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Engedje meg a t. ház, hogy e szavazatomat szóval is röviden indokoljam és kapcsolatban re­fleotálják azokra is, miket a t. előadó ur épen az imént kifejtett. {Halljuk.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatban, t. ház, két momentum van. A kormány felhatalmaztatok, hogy a 153 millió kölcsön első felének, pz 1878. deczember elsején esedékessé váló 76 ] / 2 millió frtnyi kincstári utal­ványoknak beváltására és törlesztésére egy r járadék ­kölcsönt kössön, a mely aranyban 6°/ 0-ot kama­tozzon ós adómentes legyen. Ez az egyik mo­mentum. A másik momentum pedig az,- hogy a tör­vényhozás e hitelműveletre nézve, bárminők legyenek is annak feltételei, bárminő legyen is a já­radék-kölesön árfoh T ama: előre megadja már sza­vazatát és a kormány tényét e tekintetben már előre sanctionálja. Hogy a 158 milliós kölcsön conversiója szük­séges, hogy egy ily nagy lebegő adósság állam­háztartásunkra nagy teher, és hogy visszafizetés­ről nemcsak gondolkozni, hanem gondoskodni is kell: az nem szenved kétséget és a t. kormánynak kötelessége lett volna már eddig is, -és kötelessége marad ezután is felhasználni a kedvező alkalmat, megragadni a kedvező pillanatot, megtenni min­dent,— minden különleges felhatalmazás nélkül is — e nagy lebegő adósság visszafizetésére. És ha igaz az, a mit a t. pénzügy minister ur a maga indo­kolásában kifejtett, a mit én részemről nem aka­rok tagadni, s a mire a t. előadó ur is nagy súlyt fektetett, hogy t. i. egy ily nagymérvű lebegő adósság — amelynek biztosítására összes államjo­szágaink le vannak kötve, — rövid idő alatti visszafizetésének kényszerűsége zsibbasztólag hat bármily pénzügyi combinatióra: akkor talán mégis helyesebb lett volna, ha a t. kormány az általa megindított pénzügyi müveletek sorát itt, e con­versionál kezdi meg és nem a 80 milliós járadék kölcsön megkötésénél, a melynek %-ed része más czélokra és csak egy negyed része fordítandó a kölcsön conversiójára. A t. kormányt semmi sem akadályozza tehát abban, hogy az európai pénzpiaczoknak kedvező helyzetét, a mire egyébiránt ma ismét legkevésbé sincs kilátás, felhasználja és hogy positiv, részletes javaslatokkal lépjen a törvényhozás elé ezen hitel­müvelet keresztülvitelére vonatkozólag s én meg­vagyok győződve, hogy ha a t. kormány valóságos tervvel, részletes javaslattal lép a törvényhozás elé : a képviselőház ép oly gyorsasággal és sietséggel fogja e törvényjavaslatot tárgyalni, mint amilyen sietséggel és gyorsasággal im ezen törvényjavas­latot most tárgyaljuk. Ebben a törvényjavaslatban a t. kormány maga sem tudja, hogy mit kór; a ház pedig maga sem tudja, hogy mit szavaz meg. {Ellenmondás és moz­gás jobb felöl. Igaz! bal felöl.) Ezen törvényjavaslatnál a t. kormány nem tudja azt, hogy vajon azt, a mire nézve felhatal­mazást kér végrehajtja-e? s a törvényhozás nem tudhatja azt: vajon az, a mire nézve felhatalma­zást ad nemcsak, de a melynek végrehajtását de­cretálja : végrehajtható-e? {Igaz! balfelöl.) A t. kormány ugy az indokolásban, mint a törvényjavaslat előterjesztése alkalmával a kép­viselőházban tett nyilatkozatában, valamint a pénz­ügyi bizottságban kijelentette, hogy ezen hitelmü­velet keresztülvitelére, ezen pénzügyi operationak sikerére nézve nincsen semmi.garantiája, és nem nyújthat semminemű biztositókot, hogy ezen hi-

Next

/
Thumbnails
Contents