Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
224, országos ülés márczius 25.1817. 213 javulása: szükséges, hogy mindenekelőtt intézkedések történhessenek, hogy ezen függő adósságtól az ország szabaduljon és ezáltal egy jelentékeny lendületet nyerjen hitelének megszilárdítására Azt mondja továbbá t. barátom, hogy azért sem szavazhatja meg a benyújtott törvényjavaslatot, mert az oly tág fölhatalmazást kér a pénzügyminister számára, hogy a kölcsönt bármily árfolyam mellett megköthesse, bárminők is legyenek annak következményei. • T. ház! Én átalánosságban bátor vagyok erre megjegyezni, hogy nem képzelem magamnak, hogy Magyarországnak oly pénzügyministere lehessen, aki arra vállalkoznék, hogy ezen kölesönt bárminő árfolyam mellett, bárminő körülmények közt megkösse, Nem is hiszem, hogy t. barátom ezen érvét szószerinti értelemben vette. Én azt hiszem, hogy ez csak azt jelenti, hogy attól fél, hogy e kölcsön nyomasztó körülmények közt fog megköttetni, hogy kibocsátási ára súlyos lesz. Már én azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha a föltételek előre meghatároztatnak, melyek alatt a kölcsön megköttessék : ezen feltótelek vagy a minimumot fogják képezni, a mely alatt a kölcsön megköttetik, vagy sok alkudozást helyeznek kilátásba s akkor nagyon valószínű, hogy a czél el fog tévesztetni ; mert a kedvező alkalmat épen a sok alkudozás miatt a minister el fogja szalasztani s ekkor az egész hitelmüvelet megsemmisül. -Ezen indokokból én részemről nem járulhatok a különvéleményhez s a pénzügyi bizottság nevében bátor vagyok a törvényjavaslatot elfogadás végett a t. háznak megszavazásra ajánlani. {Helyeslés a középen.) Lukács Béla : T. ház ! Különvéleményemben, melyet a t. ház elé terjeszteni szerencsém volt, kifejtettem azokat az indokokat, a melyeknél fogva a pénzügyi bizottság többségének véleményétől eltérőleg az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Engedje meg a t. ház, hogy e szavazatomat szóval is röviden indokoljam és kapcsolatban refleotálják azokra is, miket a t. előadó ur épen az imént kifejtett. {Halljuk.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatban, t. ház, két momentum van. A kormány felhatalmaztatok, hogy a 153 millió kölcsön első felének, pz 1878. deczember elsején esedékessé váló 76 ] / 2 millió frtnyi kincstári utalványoknak beváltására és törlesztésére egy r járadék kölcsönt kössön, a mely aranyban 6°/ 0-ot kamatozzon ós adómentes legyen. Ez az egyik momentum. A másik momentum pedig az,- hogy a törvényhozás e hitelműveletre nézve, bárminők legyenek is annak feltételei, bárminő legyen is a járadék-kölesön árfoh T ama: előre megadja már szavazatát és a kormány tényét e tekintetben már előre sanctionálja. Hogy a 158 milliós kölcsön conversiója szükséges, hogy egy ily nagy lebegő adósság államháztartásunkra nagy teher, és hogy visszafizetésről nemcsak gondolkozni, hanem gondoskodni is kell: az nem szenved kétséget és a t. kormánynak kötelessége lett volna már eddig is, -és kötelessége marad ezután is felhasználni a kedvező alkalmat, megragadni a kedvező pillanatot, megtenni mindent,— minden különleges felhatalmazás nélkül is — e nagy lebegő adósság visszafizetésére. És ha igaz az, a mit a t. pénzügy minister ur a maga indokolásában kifejtett, a mit én részemről nem akarok tagadni, s a mire a t. előadó ur is nagy súlyt fektetett, hogy t. i. egy ily nagymérvű lebegő adósság — amelynek biztosítására összes államjoszágaink le vannak kötve, — rövid idő alatti visszafizetésének kényszerűsége zsibbasztólag hat bármily pénzügyi combinatióra: akkor talán mégis helyesebb lett volna, ha a t. kormány az általa megindított pénzügyi müveletek sorát itt, e conversionál kezdi meg és nem a 80 milliós járadék kölcsön megkötésénél, a melynek %-ed része más czélokra és csak egy negyed része fordítandó a kölcsön conversiójára. A t. kormányt semmi sem akadályozza tehát abban, hogy az európai pénzpiaczoknak kedvező helyzetét, a mire egyébiránt ma ismét legkevésbé sincs kilátás, felhasználja és hogy positiv, részletes javaslatokkal lépjen a törvényhozás elé ezen hitelmüvelet keresztülvitelére vonatkozólag s én megvagyok győződve, hogy ha a t. kormány valóságos tervvel, részletes javaslattal lép a törvényhozás elé : a képviselőház ép oly gyorsasággal és sietséggel fogja e törvényjavaslatot tárgyalni, mint amilyen sietséggel és gyorsasággal im ezen törvényjavaslatot most tárgyaljuk. Ebben a törvényjavaslatban a t. kormány maga sem tudja, hogy mit kór; a ház pedig maga sem tudja, hogy mit szavaz meg. {Ellenmondás és mozgás jobb felöl. Igaz! bal felöl.) Ezen törvényjavaslatnál a t. kormány nem tudja azt, hogy vajon azt, a mire nézve felhatalmazást kér végrehajtja-e? s a törvényhozás nem tudhatja azt: vajon az, a mire nézve felhatalmazást ad nemcsak, de a melynek végrehajtását decretálja : végrehajtható-e? {Igaz! balfelöl.) A t. kormány ugy az indokolásban, mint a törvényjavaslat előterjesztése alkalmával a képviselőházban tett nyilatkozatában, valamint a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy ezen hitelmüvelet keresztülvitelére, ezen pénzügyi operationak sikerére nézve nincsen semmi.garantiája, és nem nyújthat semminemű biztositókot, hogy ezen hi-
