Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

214 224. orraégos tttén márerfns 26.1857. telmüvelet sikerülni fog, és ha igen, minő feltételek, minő árfolyam mellett. Ilyen körülmények között a törvénvhozás maga sem tudhatja, hogy egy részről mire kötelezi le az országot és hogy másrészről ezen törvényjavaslat elfogadása által nem szaporitja-e azon törvények sorát, melyek nem hajthatók végre. Hiszen a törvényhozás decretálta, hogy a pénzügyminister bizonyos árfolyam mellett bocsásson ki 80 milliónyi járadékkölcsönt. A törvényhozás azonban ezt hiába decretálta, mert a törvény ináig sincs végrehajtva. Ilyen tapasztalok után nem lehet most ismét törvényhozásilag valami olyast decretálni, a minek reálisálása épen nincsen biztosítva: ez az én meggyőződésem szerint az ország hitelét nem igen fogja emelni. Ha más rendezett pénzügyi viszonyokkal biró államban a pénzügyminister felhatalmazást kór valamely hitelmüvelet reálisálására: ott tudni lehet, hogy a kórt felhatalmazás mit jelent ; tudni lehet, hogy az túlságos nagy differentiákat a feltételekben, az árfolyamban nem fog eredményezni; de hogy ez a felhatalmazás ma, nálunk, államháztartásunk mai viszonya között és az európai pénzpiaezok mai helyzetében mit jelent; azt egyátalán nem tudjuk és azon nyilt váltó, melyet ezen törvényjavaslatnak elfogadása által a kormány rendelkezésére bocsátunk, oly terheket róhat az államra, a melyekre nézve ma még egyátalában semmi tájékozottságunk nem lehet. Ezek indokaim t. ház, átalában a törvény javaslatra nézve De a legközelebbi időkben szerzett tapasztalások és csalódások után azt hiszem, hogy e törvényjavaslatnál nagyon is helyén van az óvatosság. A t. kormány az Ígéretekben átalában elég bőkezű; az eredmény azonban rendcsen annál soványabb. A t. kormány elénk rajzol fényes terveket, felkölt az országban nagyszerű reményeket; az eredmény azután dugában dőlt fényes tervek, füstbe ment nagyszerű remények; a sok szép meghiúsult remény után itt van a csalódás, a szomorú való. (Ellenmondás a középen. Ugg van balfelöl.) A t. kormány igérte az államháztartás rendezését. Nem oly nagyon régen volt íiZ, Sb mikor a t. pénzügyminister ur az 1876. évi budget-tárgyalásnál fényes exposéját tartotta, melyben csak ugy ragyogtak a fényes ígéretek, a kilátásba helyezett remények, a nagyszerű tervek. (Halljuk.) Egész lelkesedéssel fogadtam magam is akkor a t. kormánynak az államháztartás rendezését czélzó programmját, mert nekem is az a meggyőződésein volt, hogy erős akarattal, áldozatkészséggel és mindenekelőtt, ha erőnk kifejtésében idegen hatalom, idegen tényezők és idegen érdekek által meg nem bénittatunk : államháztartásunkat képesek vagyunk rendezni. (Helyeslés.) Azonban a közt, a mit a t. kormány mond és igér, és kilátásba helyez és a közt, a mit tesz és végrehajt — mondom : igen nagy a külömbség. A t. kormány megszoktatott minket arra, hogy igen határozott külömbséget tegyünk az elvi fentartások és a gyakorlati megállapodások, a gyakorlati végrehajtás közt. (Igaz, ugyvan! a baloldalon.) Államháztartásunk rendezése az önnállő bank a fogyasztási adók kérdése, a vámszerződésnek helyes revisiója stb„ mind nagyfontosságú kérdések, mind megannyi sarkpontja a kormány programmjának: az elvi. megállapodások, a fényes Ígéretek, a kilátásba helyezett remények sorába tartoznak: rna ezek hiuvágyak, tört remények. (Igaz ugyvan a baloldalon.) És mi a való, mi a gyakorlati megoldás? A valóság a bécsi 2-ik capitulatio, mely a haszon tul nyomó súlyát Austria javára juttatja a mérlegbe. A mi részünkre meg van mentve az elvi paritás, a paritásnak egy oly sajátságos neme, melyre bízvást kizárólagos szabadalmazott pátenst kérhet az , a ki föltalálta. (Derültség balfelöl.) Es mi a valóság államháztartásunkban ? A valóság az, hogy daczára a koplalás azon rendszerének, melyre a nemzet magát kiadásainak reductiójában a legutóbbi időkben adta, daczára a direct adók nagymérvű fölemelésének, daczára az adók legszigorúbb behajtásának : az 1876. évi pénztári kimutatások szerint a defiezit 29 millió és vaíószinülcg még nagyobb lesz a zárszámadások szerint. Az eredmény az, hogy igy 1876. mint 77-ben és a következő évek során bekövetkező deficziteket újból és újból kölcsönök utján kell fedezni. Ismétlem tehát, hogy a közt, a mit a t. kormány igér, kilátásba helyez és tervez — és a közt a mit végrehajt, igen nagy a külömbség. Es a tapasztalatok, melyeket e részben eddig szereztünk, a csalódások, melyeknek a kormány az országot kitette : épen nem alkalmasok arra, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által az országgyűlés egy oly nyilt fölhatalmazást adjon a kormánynak, mint a minő e törvényjavaslatban foglaltatik. Én nem akarom kétségbe vonni azt, hogy a t. kormány intentiói a legjobbak ; azt sem akarom kétségbe vonni, hogy a t. ház apró belügyi kérdéseket, mint például a vármegyék kiszögelléseinek és beszögelléseinek kiczirkalmazását, — a választókerületek mathematikai logarithmusait, a választók számának a népesség számából való levonását ós a népesség számának a választók számához való hozzáadását'és hasonló nagyfontosságú kérdéseket czélszerüen birja rendezni. Az ezeknél valamivel fontosabb kérdéseknél azonban, a bécsi kiegyezésnél, a kormány nem járt el a legnagyobb szerencsével. Mig a közgazdasági és pénzügyi kérdések felett a kormány Bécsben tárgyalt : igen kinos napokat élt a* ország. Én nem akarok a magam szavazatával hozzájárulni ahoz, hogy ezek a kinos