Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-204
204. országos ülés január 27. 1877. 11 nuár 1-től ugyanaz évi június 30-ig vezetett pénztári számadás megvizsgálásáról szóló jelentését. Hedry Ernő előadó: T. ház! Minthogy a számvizsgáló bizottság, az általa megvizsgált számadásra nézve semmi észrevételt nem tett: kérem a 1* házat, méltóztassék az 1876. évi január 1-től azon évi június 30-ig vezetett számadásra nézve Lisznyai János pénztárnokot a további számadás terhe alól felmenteni, magát a megvizsgált számadást pedig az irattárba tétetni. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház a bizottság javaslatát elfogadni méltóztatik, Lisznyai János pénztárnok az 1876-ik évi január 1-től azon évi június 30-ig vezetett számadásaira nézve a további számadás terhe alól felmentetik, a megvizsgált számadás pedig az irattárba tétetni rendeltetik. (Helyeslés) Most Helffy Ignácz képviselő ur fogja a mai napon bejegyzett interpellatióját megtenni. Helffy Ignácz: T. ház! nem szívesen teszem, hogy felszólalok ma oly tárgyban, a mely alig néhány nappal ezelőtt ugyancsak interpellatió alakjában, habár az ügynek más stádiumában a t. ház előtt már szóba hozatott; de vannak jogok, melyek védelmébe belefáradni sohasem szabad, bármennyi kellemetlenséggel járjon is az, (Helyeslés a szélső balon.) Ne felejtsük el uraim, hogy ha van a világos még Magyarország és Magyarországon alkotmány, ezt nem annyira fegyveres erőnek köszönhetjük ; hanem inkább azon szívósságnak, melylyel őseinktől kezdve egészen az utolsó időkig a polgári személyes szabadság, az egyéni jogok mindig megvédelmeztelek. Ebben hanyatlást engedni nem szabad. Ez nem lehet egyik vagy másik párt kérdése; ez Magyarország kérdése, ez a szabadság, ez minden egyes polgárnak kérdése. Bocsánatot kérek a t. háztól, ha tekintettel a tárgy szerintem rendkívüli fontosságára, ezen interpellátiómat valamivel hosszasabban vagyok kénytelen indokolni, mint azt rendesen interpellátiók alkalmával tenni szoktam. (Halljuk!) Az eset, melyre nézve a tisztelt belügyminister urat interpellálom, a következő. Méltóztatik tudni, fel lett hozva o teremben is, hogy Ozegléd város polgárai Kossuth Lajost választák meg képviselőjüknek, s küldöttséget menesztettek hozzája. Azon küldöttségnek, a mely elment, igen természetes, vissza is kellett érkeznie. Hogy miként ment, mikép kisórtetett, mily szcíencsés utazást kivánt neki a kormány, azt felemlité a minapi alkalommal Mocsáry Lajos tisztelt barátom. Ha botrányos volt a kisérés, valóban már nem tudom, hogy mily szóval jelezzem azon eljárást, melyet a kormány közegei a fogadtatásban követtek, most szombaton f. hó 27-én, midőn az a küldöttség Olaszországból visszaérkezett. Este érkezett, 1 j 2 9 óra tájban ; alig tudta valaki ezt a fővárosban; annyira hogy mi magunk, kiknek pedig egy kedves barátunk vezére volt a küldöttségnek, mi magunk az nap késő délután tudtuk meg, hogy a küldöttség az nap este érkezik meg, Tehát a veszélynek még csak árnyékától sem kellett tartani, ha ugyan veszélyt lát abban a kormány, hogy valami roppant nagy tömeg gyűl össze. — Piczi kis csoport volt ott a pályaudvaron, hogy a haza érkezetteket üdvözölhesse. Az ott voltak a küldöttség egyik vagy másik tagjának személyes barátai, rokonai voltak ; ott voltunk mi, hogy a hazaérkezett elvbarátokat üdvözöljük. Ott volt köztünk valami 10—12 fiatal ember. Ebből állott az egész közönség és mit kellett látnunk ? A pályaudvar egész környéke tömve volt pandúrok, drabantok, lovas és gyalog-csapatokkal. Ott állott élükön maga a rendőrfőnök, mintha isten tudja mily veszély fenyegetné a fővárost. El lettek zárva a pályaudvar bejáratai minden oldalról, még azok is, kik már jegyet váltottak, hogy a perronra kimehessenek: kénytelelenek voltak jegyeiket visszaszolgáltatni, mert a főkapitány rendelete ugy szólott, hogy senki a pályaudvarra be nem mehet. Végre a vonat megérkezett ós azzal az a becsületes : az egész nemzet által rokonszenvvel kisért küldöttség hazajött. Ki eresztették a pályaudvarról, de gondoskodtak róla, hogy az ott várakozók egyike se közeledhessen hozzájuk. Körülvették őket drabantokkal minden oldalról, s igy kisérték be, mint gonosztevőket a városba. (Felkiáltások a szélső balon: Gyalázat]) Békés honpolgárok, kik az utczán jártak, meglettek akadályozva szabad mozgásukban semmiért. Szabad polgárokat, kik semmi egyebet nem követtek el, minthogy véleményöknek adtak kifejezést ártatlan éljenzéssel, befogtak és elkísérték a városházára ós hogy minderre a büntetés sanctióját rányomják, az egyiket épen csak azért, mert merészkedett „Éljen Kossuth-ot!" kiabálni: rendőrileg 10 napra elitélték. (Felkiáltások a szélső balon: Gyalázat!) Uraim! ez igen komoly kérdés. A kérdés az: ostromállapot van-e Magyarországon, vagy szabadság ? (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ostromállapot van? ám tudjuk meg azt; vagy ha ostromállapotot akar a kormány: ám kérje azt az országgyűléstől. Ha a többség azt megfogja adni, akkor is azt fogom mondani, hogy ez törvényellenes állapot, inert az ostromállapotot törvényessé senki sem teheti; de „neg kell az előtt hajlani. Hogy azonban valamely államban, melynek polgárai szabadoknak vélik magokat ós azt hiszik, hogy ők a törvény oltalma alatt a törvény keretén belől szabadon mozoghatnak, megtámadtassanak, mint egy rablóbanda által, megakadályoztassanak a szabad mozgásban és megbüntettessenek egy szó kiejtéseért: ez tarthatatlan állapot. (Zajos he'ueslés a szélső balfelől.) 2*
