Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-219

190 219. országos ülés márezlus 17 1877. got, hogy készíttessen javaslatot a törvényható­ságnak szolgabírói járásokra osztásáról." Az e részbeni tervezetek mielőbb és aként lesznek el­készítendők, hogy azok felett a f. évi szeptember hó 20—30-ka közt tartandó közgyűlés határoz­hasson s megállapodásait ugyanakkor okvetlenül fel is terjeszthesse. Továbbá a megalakulásra felhívó rendeletem­mel közlött tisztviselői névjegyzékre utalva, meg­hagyom a törvényhatóságnak, miszerint a több­ször idézett 1876. évi XXXIII, t.-oz. 19. §-a ren­delkezéséhez képest állapítsa meg, hogy kikből fog állani az uj törvényhatóság tisztikara, segéd és kezelő személyzete. Azon esetre pedig, ha törvényhatósága terü­letén a tisztviselők kellő számmal nem lennének, vagy a tisztviselők valamelyike lakását az uj me­gye területére átteni nem akarná; arról hozzám azonnal jelentést tegyen, hogy a főispánt az ilye­tén tiszti állomásoknak az idézett törvény értel­mében helyettesítés utján való betöltésére utasít­hassam. u T. ház! Arra volt a törvény által hivatva a főispán, hogy azon esetben, ha nines elegendő tisztviselő: az uj tisztikar megalakulásáig helyette­sítés utján töltse be azon helyeket. De a XXXIII. t.-cz. sehol nem rendeli azt, hogy a főispán maga nevezi ki az uj megye egész tisztikarát saját tet­szése szerint. Nem is rendelte ezt a belügyminis­ter ur; hanem mint bátor voltam felolvasni: fel­hívta a megye közönségét, hogy állapítsa meg azon névsor alapján, melyet a belügyminister ur küldött, melyet a t. minister ur közlött s mely­ben nemcsak a fehérmegyei, hanem a négy ki­rályföldi szék tisztviselői is meg voltak jelölve. hogy ezekből állapíttassák meg a közgyűlés által az uj megye tisztikara. A főispán ur azt mondta, hogy ő be nem várhatja a munkálat elkészülését s miután szept. 4-én összehívta legelsőbben a közgyűlést, azt ki­vánta, hogy már a következő nap, szept. 5-én, meg legyen az uj megye tisztikara. Ezzel merő ellentótben áll a törvény világos rendelete, mert a XXXIII. t.-ez. 22. §-a világosan azt mondja, hogy addig, inig az újonnan alakított megyék bi­zottsága meg nem alakult, s a tisztviselők iránt az intézkedés a 19. §. értelmében meg nem tör­tént : az eddigi megyék, székek, vidékek és kerü­letek jelenlegi tisztikara működését folytatja. Nagy­Küküllőmegye főispánjának nem tetszett ezek mű­ködését továbbra megengedni, ő rögtön megszün­tette azt, és saját tetszése szerint tisztviselőket nevezett ki az uj megye számára; azt nyilvánít­ván, hogy ezt ideiglenesen teszi. A következő nap egy tervezet dolgoztatott ki: kikből álljon a megye tisztikara. Ez a főispán által nem tétetett napirend tárgyává. Időközben kinevezte az uj tisztikart, s azok működését meg is indította. A közgyűlés pedig törvényadta jogával élt, és elhatározta, kikből álljon az uj megye tiszti­kara. Akkor az is megtörtént egy szép napon, hogy a főispán, bár utasítást a belügyministertől nem nyert, összehívta a megye részére kinevezett tisztviselőket, hogy tegyék le a tiszti esküt. Le- is tették. Azóta hivatkozott a főispán arra, hogy megkapta a ministertől a felhatalmazást, hogy az általa kinevezett tisztviselők maradjanak hiva­talban. Sikerült kimutatnom, hogy arra visszautasí­tást alapítani nem lehet, hogy N.-Küküllőmegye közönsége szept. 4-én nem akarta jogát gyako­rolni ; mert szept. 4-én arra utasítva nem volt, hogy azt tegye, nem is volt rá képes. Egyébiránt később megtette. A kérvényi bizottság másik állítása az, hogy a királyföldi tisztviselő egyátalában nem tehető párhuzamba megyei tisztviselőkkel, mert a király­földi tisztviselők csak a báró Wenekheim-féle ideiglenes szabályzat alapján csak ideiglenesen lettek volna kinevezve vagy megválasztva. Ez nem áll; mert ezen báró Wenckheim-féle rendelet má­sodik része, mely a tisztviselők választásáról szól: egyátalában soha életbe nem lépett és a Király­földön egyetlen egy tisztviselő sem lett kinevezve vagy megválasztva ezen rendelet alapján. Tehát t. ház, a kérvényi bizottság előadójának mindkét állítása téves. Távol van tőlem, hogy a t. házat arra kér­jem, hogy rögtön, kellő tájékozás nélkül, hozzon e tárgyban határozatot; de azt hiszem, azt mél­tán kérhetem a t. háztól, hogy szerezze meg ma­gának az adatokat e tárgyban, hogy legalább meg legyen a lehetőség azt megbírálni és azután határozatot hozni. Ajánlom a t. háznak Zay Adolf képviselőtársam indítványát elfogadásra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Halljuk!) Azok után, miket a kérvényi bizottság t. előadója elmondott, csakis pár szó az, a mit még mondani szándékozom. Az indítványt tevő képviselő ur beszédéből, megvallom, oly ke­veset voltam képes minden ügyekezetein daczára hallani, hogy arra részletesen felelni ezen indok­nál fogva képes nem vagyok. Azt a t. képviselő urnák mindenesetre köszö­nöm, hogy kiállította számomra legalább azon bi­zonyítványt, hogy nem rósz akaratból, hanem csak tudatlanságból tettem azon intézkedést, s míg ezért köszönetemet kifejezem, azt is hozzáteszem, hogy abban is igazat adok neki, hogy itt olyanok, kik félrevezettetni szoktak volna, nincsenek — azonban vannak olyanok, kik megkísérlik a félre­vezetést: ha nem találnak is, a kit félrevezes­senek. A mi magát a dolgot illeti, a képviselő ur, és ez az, a mire nem terjeszkedett ki a kérvényi

Next

/
Thumbnails
Contents