Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-217
178 217. országos ölés márciius 14. 1877. csolták azért, mert nem akarták a Fortuna-épületet jobban benépesíteni, mint eddig volt: elmaradtak. Én t. ház, mint már interpellátiómban mondottam, most is azt mondom, hogy a kormánynak a fajszenvedélyeken felül kell állania, hogy oly nagy korderejü kérdésben, mint a keleti kérdés, óvatosnak kell lennie. E tekintetben én, megint csak azt ajánlhatom, a mit b. Sennyei Pál képviselőtársunk a múlt budgetvita alkalmával mondott, arra vonatkozólag, hogy milyen állást kell foglalni a keresztények és a magyarországi nemzetiségek iránt. Egyébiránt a ministerelnök urnák válaszát tudomásul nem veszem, és kérem a t. házat, méltóztassék azt tárgyalás végett napirendre kitűzni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Felszólalásom czélja főleg az, hogy ( adott válaszomnak értelmét helyre igazítsam. Én megmondottam, hogy igenis ezentúl is azon politika fog követtetni, mely eddig követtetett, s a mely feladatának tekinti: megőrizni a békét, előmozdítani a Törökországban lakó keresztények sorsának javítását; minden viszonyok közt pedig, bárkivel szemben is, megvédeni a magyar-osztrák monarchia érdekeit. (Helyeslés.) A többi, a mi ehhez hozzácsatoltatott: nem az én mondásom, hanem a képviselő ur fölfogása. (Élénk helyeslés) Egyébiránt, ha már kénytelen voltain felszólalni, kötelességemnek tartom először is megmondani azt, hogy tökéletesen meg vagyok róla győződve, tudtam eddig is, tudom ma is, hogy ha csakugyan igaz volna, hogy a t. képviselő ur felszólalásával nekem jó szolgálatot tesz: bizonyosan teljesen önkénytelenül és akaratja ellen cselekszik. (Nagy derültség.) De ha még is tenné, már azt meg kell mondanom, hogy ez nem azért történik, mintha a magyar törvényhozásban, valahányszor valaki, — mint ő monda, — a nemzetiségek ellen szól, számithat támogatásra; mert én Magyarországnak nem magyar ajkú lakosai ellen nem szóltam, nem szólok soha; hanem igenis szólok, és még hatalmamban lesz, teszek is, némelyeknek magyarellenes törekvése ellen. (Élénk helyeslés.) Kénytelen vagyok még az igazság érdekében megjegyezni azt is, hogy a képviselő ur abban, hogy a török szultán hivatalos minőségben fogadta volna az ifjakat: ép ugy méltóztatik tévedni, mint abban mintha a magyar osztrák külügyi kormányzat részéről az illető hatóságokkal nem lett volna tudatva, hogy nem hivatalos^ minőség az, melyben az ifjak járnak. De ezt nem is én tőlem kell meghallania : mert ez minden kül- és belföldi lapban benne volt. Végül megjegyzem, hogy arról, hogy a török nagyvezér, a pasák és az egyetemi ifjúság mit beszéltek együtt: én bizony nem is tudhatok semmit, mert titkos kémeim nem voltak, tehát erre nem is felelhetek. Hogyha a képviselő urnák a konstantinápolyi kormány eljárása ellen ^kifogása van: ám menjen oda és interpellálja. (Atalános nagy derültség és tetszés.) Polit Mihály: A házszabályok értelmében szót kérek. Én azt mondtam, hogy nagyon olcsón szerez népszerűséget a ministerelnök ur: ha én ellene felszólalok. A mi a konstantinápolyi küldöttséget illeti, nem azt mondtam, hogy azok hivatalos minőségű küldetésben voltak : hanem ha egy idegen kormány tévedésben van valamely ország irántiakkor ezen ország kormányának kötelessége tévedését helyreigazítani. Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök urnák Polit képviselő ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni? (Felkiáltások: Szavazunk!) Szavazás kívántatván fölhívom azokat, kik a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul vette. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Kincs olyan hosszú, a minek vége nem volna. Én is eljutottam az utolsó interpellatióhoz, Ezen interpellatiót márczius hó 7-én Simonyi Ernő képviselő ur adta be és ebben kérdi: (Olvas.) Van-e a ministerelnök urnák tudomása arról, miszerint január hó 6-án több magyar egyetemi polgár Trieszten át Konstantinápolyba utazván, midőn a triesti kikötőben horgonyzó, a magyar állam költségén is fentartott cs. és kir. postahajó, a Lloyd-társulat „Ceres" nevű gőzösére mentek volna, ott a kikötő partjain összecsoportosult népcsöcselék által „le a barbárokkal," „le a törökbarátokkal/' ,.halál a szlávok ellenségeire" felkiáltásokkal fogadtattak s mindennemű rut és sértő szidalmakkal illettettek, sárral s gyümölcsökkel dobáltattak légyen"? Ha van erről tudomása: történt-e a magyar kormány részéről ez iránt a bécsi kormány előtt felszólamlás, s mi eredménnyel ? Rendelt-e a bécsi kormány e tárgyban vizsgálatot, mi volt ennek eredménye, s részesültek-e a tettesek méltó büntetésben ? Vajon nem kerülte-e el a kormány figyelmét azon először a bécsi s utánnok a magyar lapokban is közlött tudósítás, miszerint múlt február hó elején Cattaróban a keletről jövő cs. és kii 1 . póstahajó, a Lloyd-társulat „Janio" nevű gőzöse, midőn a cattarói kikötőbe ért, ott egy pisztolyokkal és handsárobkal felfegyverzett tömeg által fenyegető vad lármával fogadtatott, mely a hajó kapitányától a ..magyarok kiadatását" követelte, és addig nem is tágított, míg néhányan közülök a hájóra bocsáttatván, meggyőződtek arról, hogy a ,,Janió t: gőzösön magyarok nincsenek. A cat-
