Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-217
217 országos ülés márczins 14.1877. 179 tárói hatóságok látva egy cs. és kir. postahajó ily gyilkos módoni megtámadtatását, az utazók biztonsága ellen elkövetett ezen merényletet, egészen tótlenül maradtak, és vagy nem akartak, vagy képesek nem voltak az utazók biztonsága által igényelt intézkedések megtételére ? Vajon szerzett-e magának a ministerium, ezen senki által kétségbe nem vont, sőt megújított és ismételt hírlapi tudósítás valódiságáról vagy valótlanságáról tudomást? és ha az valónak bizonyult kért-e és nyert-e az osztrák cs. kormánytól megnyugtató s elegendő biztosítást arra nézve, hogy az osztrák birodalom területén, ugy mint tengeri kikötőiben és különösen a magyar állam költségén is fentartott cs. és kir. póstahajókon utazó magyar polgárok személy- és vagyonbiztonsága ellen irányzott, a fenebbiekhez hasonló gyilkos szándékú merényletek ellen, képes-e és akarja-e a cs. kir. kormány megóvni, illetőleg megvédeni az utazókat? T. ház! Legelsőbben is a ház engedelmével a másodikra a cattarói eseményt illetőleg leszek bátor válaszolni és e tekintetben előre bocsátom, a mit már különben Madarász József képviselő ur interpellatiójára adott válaszomban is kijelentettem, hogy a magyar kormány e részben kötelességét ismeri és teljesítette is, s hogy az osztrák cs. kir. kormány részéről ezen irányban a legnagyobb készséggel találkozott minden alkalommal. (Halljuk] Halljuk!) A mi a szóban levő esetet illeti, az némileg való; de igen nagy részben túlzott. Való ugyanis az, hogy január 29-én Buduából egy távirat érkezett, mely szerint a Konstantinápolyban járt magyar ifjak az akkor várt „Janió" nevű hajon lettek volna oda érkezendők. Ennek következtében csakugyan kezdtek is gyülekezni és az összegyűltek száma később valamivel nagyobbra is, — néhány százra felszaporodott. A Bezirks-Hauptmann, kerületi kapitány, a mint értesült a dologról, rögtön egy rendőrpatrolt rendelt oda; midőn pedig a hajó már érkezőben lévén, mozgalom volt érezhető, maga is a helyszínre sietett és ismét egy, még erősebb patrolt rendelt a hely színére, hogy akármi történjék : meg tudjon felelni kötelességénét Az összegyűltek városi lakosok nem voltak, handzsárokkal és pisztolyokkal felfegyverkezve, hanem egyátalában fegyvertelenül és igy gyilkossági, rablási szándék nehezen vezethette őket az illető hajó ellen. Midőn a hajó egész csendben megérkezett s a kapitány — ki azon vidékbeíi, — ismerősöket látott az összegyűltek közt, maga szólított meg egy párt: győződjenek meg róla, hogy az ő hajóján azok, a kiket gondolnak nincsenek. Ez az egvszerü ténvállás. A dolognak oka minden esetre a Buduában feladott hamis telegramm volt. Hogy azonban semmi bántalom ne történhessék még, ha a telegramm igazat mondott volna is: a hatóság intézkedett. Az pedig vizsgálat tárgyát képezi még, hogy azon telegramm kitől eredt, és ha ez ki fog tűnni: az illető meg fog büntettetni. Ezt mondhatom ezen esetről. Ami a Triesztben történteket illeti, erre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy az egyetemi ifjak Triesztben érkezésök egész első napján járkáltak a város különböző részein és senkisem bántotta őket. Az első nap estéjén volt némi öszszeütközés formájú szláv fiatal emberek közt, s talán ez szolgáltatta az első okot, a másnap délután történtekre. Még másnap is járkáltak azonban a városban anélkül, hogy bárki is a legkisebb bántalmazással illette volna őket. A mindenesetre sajnos, hibás és bűnös eset csak akkor történt, midőn az ifjak már a hajóra felmentek volt s annak fedélzetén megjelentek. Hogy a rendőrség részéről támogattattak volna a tüntetők, vagy hogy az ezek iránt elnéző lett volna : határozottan nem áll. A rendőrség, midőn látta, hallotta a kiabálásokat, fütyüléseket, sőt tagadhatatlanul narancsoknak hajigálását: a hajóra való feljáró hidat elállotta, hogy a hajóra a tüntetők ne mehessenek. Midőn pedig nagyobb tömeg kezdett összegyűlni, a hajó bejáratát behués a hajónak jelt adott, hogy mentül előbb induljon. Hozzá teszem még különben, hogy a tüntetés vezetői vizsgálat alá vétettek, perbe fogattak és érdemök szerint bizonyosan meg is fognak büntettetni. (Helyeslés.) Nem áll tehát az, hogy a rendőrség elnézése, vagy részvéte által előmozdittatott volna ezen tüntetés. Egyben meglehet — nem engem illet, hogy a trieszti rendőrség fölött ítéletet mondjak, — egyben meglehet, hogy a rendőrség hibázott, s ez az, hogy hallhatván a készüléseket, nem gondolt eleve arra, hogy közelében elég ereje legyen, hogy ha a tüntetés csakugyan megindul, azt meggátolhassa ; de ezt nem gondolom, hogy ha a t. képviselő urak azon az oldalon rósz néven vehessék neki, akik a mi rendőrségünket mindannyiszor megtámadják, midőn az ilyen elővigyá;zatot követ. (Élénk derültség.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem vagyok azon helyzetben, melyben előttem szólt Polit képviselőtársam volt, hogy panaszkodjam, mintha a ministerelnök ur irányomban mindég ellenséges szellemben nyilatkozott volna, akár mint ellenzéki vezér, akármint minister. Én részemről azon tapasztalást tettem, hogy míg a minister ur ellenzéki vezér volt, akkor sokszor találkoztak nézeteink, sokszor ugyanazon indítványt támogattunk, ugyanazon követ fújtuk. Most, az igaz, én is Polit képviselő ur sorsára jutottam és a ministerelnök ur nyilatkozatai az enyéimmel rendesen ellenkező irányúak. De hát én ez iránt részemről nem panaszkodom. Én nagyon meg' vagyok elégedve, ha a ministerelnök ur bármi módon nyilatkozik is, engem 23*
