Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

217. országos ülés márezius 14. 1877. 177 lom, hogy igenis Ausztria-Magyarországnak külügyi kormánya és ebben vele a magyar kormány egyetért; ragaszkodik ugyanazon elvekhez, melyeket a keleti kérdésben eddig is követett, azaz feladatának tekinti: megóvni, ha csak lehet, a békét, javítani a törökországi keresztények sorsán, gondoskodni pedig arról, hogy a magyar-osztrák monarchia érdekei bármi viszonyok és bárkivel szemben is megóvassanak. (Hosszas élénk tetszés.) Nem akarván tovább fárasztani a t. ház ügyeimét: kérem méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés) Polyt Mihály: T. képviselőház! Egy ellenzéki lap interpellátiómat oly megjegyzéssel kisérte, hogy én Tisza Kálmán kormányának a legnagyobb szolgálatot tettem. így fejezte ki magát az „Egyetértés", hogy Tisza Kálmánnak lejárt népszerűsége érdekében soha kortes nagyobb szolgálatot nem tett, mint ón. (Simonyi Ernő közbeszól: Igaza van! Elénk derültség?) T. ház! Én megvallom, hogy az tökéletesen igaz; de én nem tehetek róla, mert a hányszor én felszólalok, mindenkor volt és mindenkor van, a t. ministerelnök urnák alkalma nagyon olcsó népszerűséget szerezni magának, ügy volt az még akkor is, midőn a t. ministerelnök ur ellenzéki vezér volt. Ugy volt az az első időkben, mikor minister lett, ós ugy van most is. De ez nagyon jellemző; jellemző azért, mert legyen egy népszerű vagy népszerűtlen kormány, mindenkor kaphat absolutoriumot, a hányszor felszólal nemzeti képviselő a nemzetiségek érclekében. (Elénk felkiáltások a középen : Nem áll!) T. ház, a mi az interpellatiót magát illeti, én megvallom, hogy oly nagy és fontos kérdésben, mint a keleti kérdés, egy kormánytól oly választ kapni, a mely tökéletesen kielégítő és kimerítő legyen, majdnem lehetetlen: mert oly nagy fontos kérdésekben, sokszor maga a kormány sincsen tájékozva, és ha van is tájékozva: az eljárást mindenkor a körülményekhez képest alkalmaztatja. Azonban ki kell jelentenem azt, a mit a t. ministerelnök ur méltóztatott kinyilatkoztatni, hogy t. i. Ausztria-Magyarország még- most is azon elvekhez ragaszkodik, a melyek a 3 császári szövetségben vannak megállapítva; én azt kellemes tudomásul veszem, kellemes tudomásul veszem pedig azért; mert én azon nézetben vagyok, hogy ha Ausztria-Magyarország más politikát követne : ez nagy veszély volna hazánkra nézve. Az igen t. ministerelnök tir azt méltóztatik emlegetni, hogy igaz, hogy ő más nézetben volt és más nézetben volt tavaly, mint én; nekem igazam volt, hogy Szerbia háborút fog viselni Törökország ellen; ő az ellenkező nézetben volt. No t. ház, olyan experimentatiót, milyet Szerbia csinált, csináltak Ü.ÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. X. KÖTET. más népek is, hogy kisebb ország tulhatalomnak, túlerőnek nem tudott ellenállani (Zaj. Derültség.) Épen azon helyzetben volt Piemont 1849-ben, ez nem azért viselt háborút, mert azt gondolta hogy erősebb lesz, mint Ausztria; hanem azért, mert azt reményiette,

; hogy fölkelés fog történni, ami nem / történt. Épen ilyen helyzetben volt Szerbia. (Átalános derültség.) De azért, és épen azért, hogy nem volt szerencsés a háborúban: a szomszéd népnek egy kissé nagyobb delicatesseí kellett volna eljárni. (Közbeszólás: Hát a szerbek 1848-ban.) Az igen t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy hiszen mit tehetett a magyar kormány ezen tüntetések ellen ? ez egészen az egyéni szabadság dolga! Én már interpellátiómban azt mondottam, hogy az ellen, hogy demonstrató történt : semmi kifogásom; de kifogásom van az ellen, hogy mily módon történt. De a dolognak egészen más színe is van. Konstantinápolyban a dolgot egészen máskép fogták fel; (Közbeszólás: Az az ö dolguk] Derültség.) ott a török kormány egészen hivatalosan fogadta a küldöttséget. (Közbeszólás : Az is az ö dolga ! Derültség) Sőt oly messze ment, hogy a küldöttségtől tudakozódott: hány honvéd van, milyen a magyar sereg állása a közös seregben. (Zaj) Mindez egészen hivatalosan ment. És annak a küldöttségnek a vezére, a nagyvezérnek Mithád basának azt mondotta, hogy nincs oly hatalom, nincs oly erő, nincs azon parancs, mely meggátolná a magyart, hogy ha Oroszország megtámadná Törökországot, hogy ennek védelmére ne keljen. (Zajos hosszas helyeslés a szélső baloldalon és a függetlenségi párton.) Bocsánatot kérek, ez lehet egyéni nézet, lehet egy népnek nézete, megengedem; de addig, mig a magyar kormány egyetért azon politikával, melyet Ausztria-Magyarország a keleti kérdésben követ: addig ő nem érthet egyet azzal, a mi Konstantinápolyban történt; és ha már egy idegen kormány ugy veszi ezt fel, azon nézetben van: akkor az én véleményem az, hogy ez a másik kormány dementit tartozik adni: mert annak, hogy a magyar kormány részéről semmiféle nyilatkozat sem hivatalosan, sem félhivatalosan nem tétetett, sem egyetlenegy oly újságban, melyek a magyar kormányhoz közel állanak, ezen eljárás semmiképen sem helytelenittetett: ebben én a kormány hibáját látom. A mit a t. ministerelnök ur mondani méltóztatott, hogy a szláv lakosság érzelmei nincsenek sértve, én épen az ellenkezőt merném állítani, t. i. azt, hogy ha Magyarországban nem történt volna az, hogy bizonyos sympathiák miatt csendháboritási és felségárulási perek indíttatnak : akkor bizonyára történtek volna contra-demonstratiók is; de mert voltak józan emberek, kik ezt nem tana-