Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-217
21". országos ülés márczius 14. 77. 175 Magyarország kormánya helyesen fogta-e fel Magyarország érdekeit, vagy eleget tett-e kötelességének, ha látom, hogy a kormány milyen propositiókat tett, mily érvekkel czáfoíta és igyekezett megdönteni az ellenfél propositióit, mily érvekkel döntettek meg az ő propositiói és minő érvek voltak azok, melyek előtt hátrált és engedni volt kénytelen. Ha ezeket nem tudom, és csak az eredményt látom: azt megítélhetem, hogy az eredmények abstraete üdvösek-e, vagy nem a hazára nézve? de a ministerium eljárásáról, vagy arról: vajon jobb" feltételek lettek volna-e elérhetők? ítéletet mondani nem vagyok képes. Én tehát épen a kormány érdekében, de különösen Magyarország érdekében is óhajtom, hogy képesek legyünk megítélni azt, vajon azon eredmény, melybe a kormány beleegyezett, mely a mint tudva van, az ország nagy többségében uralkodó közvélemény szerint az ország érdekével ellentétben áil: megnyugtató-e ; hogy kormányunk csakugyan oly hatalmas érvek élőit hátrált-e, melyek megérdemlik, hogy az országnak ily nagy érdekei is feladassanak. Hogy e fölött Ítéletei mondani képesek legyünk, arra nézetem szerint okvetlen szükséges a jegyzőkönyvek előterjesztése. Ha a jegyzőkönyvek a törvényhozásnak elé nem terjesztetnek : én nem látom be sem czélját, sem okát annak, hogy ily jegyzőkönyvek vezettettek. Hogy a két kormány között e titokban tartott jegyzőkönyvek semminemű kötelező erővel nem bírtak, azt onnan tudjuk : mert láttuk, hogy a májusi megállapodások, annak daczára, hogy jegyzőkönyvbe vétettek, a másik kormányra nézve még sem tekintettek kötelezőknek ugy. hogy az a kormány, a mennyiben neki e megállapodások nem tetszettek, ezektől elállott, s uj tárgyalásokat kezdett. Én ezeknél fogva, hogy a képviselőház képes lehessen bírálatot mondani, nem csak az eredmények, hanem a kormány eljárása fölött is okvetlen szükségesnek tartom, hogy az alkudozási vagy egyezkedési, jegyzőkönyvek a törvényhozásnak előterjesztessenek, s ennélfogva a ministerelnök ur válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azt az egyet kívánom megjegyezni, hogy a mi az indokokat illeti, melyek a ministeriurnot az egyezkedéseknél vezették : ezeket a kormány el fogja mondani akkor, midőn a dolog szőnyegen lesz; de még határozottabban és praeeisebben — miután most már jobban értem, hogy mit akart a képviselő ur, — kell megjegyeznem azt, hogy olynemü jegyzőkönyvek, milyenekről ő beszél, per absolute nem léteznek ; mert a mit ő kíván, az nem jegyzőkönyv volna, az egy stenographice felvett tárgyalási napló: ilyen pedig nem létezik, tehát nem is terjeszthető elé. {Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: Csak annak megjegyzésére kérek engedelmet, hogy ha van egyátalában jegyzőkönyv : ugy kell, hogy abban a tett indítványok és az erre hozott határozatok benfoglaltatnak. (Helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnok válaszát, melyet Simonyi Ernő képviselő ur interpellátiójára adott, tudomásul venni ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul vette. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Bátor leszek a t. ház engedelmével válaszolni azon interpellátióra, melyet Polit Mihály képviselő ur a rnult napokban hozzám intézett. (Halljuk! Halljuk!) Az interpellatió a következő: „Tekintettel arra, hogy Ausztria-Magyarország állása a keleti kérdésben meg van jelelve a gróf Andrássy Gyula 1875-ik jegyzékével, az 187b. évi berlini emlőkirattal és az utóbbi konstantinápolyi értekezleten tett nyilatkozattal, ezekben pedig meg van jelelve Ausztria-Magyarországnak, Oroszországnak, Kémetországnak Törökországgal szemben a közös és szövetséges eljárása; de tekintettel arra, hogy Magyarországban az utóbbi időben a magyar kormány teljes passivitása mellett oly tüntetések kerültek felszínre, melyek felötlő ellentétben állnak az Ausztria-Magyarország által a keleti kérdésben elfoglalt állással: kérdeni, a t. ministerelnök urat. 1., ragaszkodik-e Ausztria-Magyarország a keleti kérdésben még azon elvekhez, melyeket a három császári szövetség megállapított, és melyek az Andrássy Gyula gróf 1875. deczember 30-án kelt jegyzékében és 1876. május 11-én kelt berlini emlékiratban és az utolsó konstantinápolyi értekezletben történt nyilatkozatokkal kifejezést nyertek, és 2.. ha igen : helyesli-e a magyar kormány azon, a Törökországra vonatkozó rokonszenves nyilatkozatokat, melyek egyrészt Ausztria-Magyarországnak a keleti kérdésben. foglalr J aTlását compromittálni, másrészt pedig Magyarország nem magyar ajkú szláv honpolgárainak nemzeti érzelmeit sérteni képesek ?" A t. ház engedelmével, igen röviden bár, de egy pár észrevételt fogok tenni azokra is, miket a t. képviselő ur beszédében mondott (Halljuk!) s itt mindenek előtt megkívánom jegyezni azt, hogy én sem azokról, miket a Magyarországon létező és szerinte a külügyek által indokolt levert hangulatról mondott, sem sok más egyébről ez alkalommal szólani nem fogok. A külügyi politika miatt állítólag létező levert hangulatot illetőleg, mert csak ez tartozik most ide, annyit mégis megjegyzek, hogy nem hiszem, hogy a képviselő ur ily hangulatot észlelhetett volna Magyarországon, mert Magyarországnak nincs oka,
