Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

217. országos ülés márczius 14. 1S77. 171 van, hogy törvényben megengedett eseteken kivül az országban dohányt árulhasson. Azt hiszem tehát, hogy nekünk az iránt sem kell a szomszédban engedélyt kérni, hogy ezen törvényt érvényesítsük idegen portékák irányában is. Én figyelmeztetem a t. házat, hogy mily komoly következményei lehetnek annak, ha nekünk ilyenekre nézve, a mik a törvénybe iktatva vannak, a szomszédban engedélyt kell kérnünk, hogy azoknak érvényt szerezhessünk. Felhozatott akkor is, hogy nehéz meggátolni a csempészetet. Erre nézve kívántam én, hogy az a szomszéd államokkal egyetértőleg történvén, ezáltal megkönnyittessók. De azért, inert nehéz a csempészetet megakadályozni: azért nem következik az, hogy semmi se történjók arra nézve, hogy a pénzügyőrök oda utasíttassanak, hogy az ilyen portékákkal szemben a legnagyobb szigort alkalmazzák. És még azt mondja a minister ur, hogy neki sikerült az osztrák kormánynyal elismertetni, hogy ezek valóban csempészeiteknek tekintessenek. En nem ok nélkül intéztem ezen kérdést a pénzügyminister úrhoz. Intéztem pedig különösen azért, inert azon tárgyalások alatt, melyek e kérdés fölött még 1874. február 11-én folytak, Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur azt mondja: Lónyay Menyhért azt mondotta, hogy ő azon rendeletet adta ki a pénzügyőröknek, miszerint az ilyen szivarokat csempészeiteknek tekintsék. Ghyczy Kálmán volt pénzügyminister ur ugyanakkor azt mondotta, hogy ő kerestette ezen rendeletet, de nem találta. Megütközéssel fogadtam ezen nyilatkozatokat, mert itt már azon jog volt kétségbe vonva Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur által, hogy meghozott törvényünket más országok irányában itt életbe léptessük s annak tekintélyt szerezhessünk. Ezért intéztem e kérdést. Ugy látom azonban, hogy valamennyi más kormány másként fogta fel a dolgot s a jelenlegi pénzügyminister ur szintén járult Ghyczy volt pénzügyminister felfogásához, mert engedélyt kért az osztrák kormánytól hogy ezen szivarokat mint csempész portékát tekinthesse. Ennél fogva nagy állami érdekű kérdés lévén itt szóban, melyben ugy látom, hogy az egymást követő pénzügyministerek nem voltak magokkal tisztában, hogy ezen kérdésben zsinórmérték legyen a dolog fontossága miatt, anélkül, hogy a ministerrel szemben ebből bizalmi kérdést akarnék támasztani : szükségesnek látom, hogy ezen kérdés itt a házban megvitattassók ós azért, s hogy tudja a kormány magát mihez tartani; kérem méltóztassék ezen tárgynak napi rendre tüzesét elrendelni. Széll Kálmán pénzügyminister: Csak egy egyszerű észrevétel elmondására akarok szorítkozni, a nélkül, hogy bele kívánnék bocsátkozni azokba, a miket az előttem szóló képviselő ur elmondott, ós pedig azért nem kivánom ezt tenni, mert azt hiszem, hogy ez a már egyszer elmondottak után nem szükséges. De egyet meg kell jegyeznem s ez az, hogy én nem állítottam soha, sem most, sem máskor, hogy az osztrák pénzügyministertől engedelmet kértem arra, hogy megvédelmezzem magamat az osztrák szivarok behozatala ellen. Én azt mondottam s mindig azon felfogásból indultam ki, hogy éhez nekünk jogunk van ; de mert akkor, mikor ezen tárcza vezetését átvettem, a gyakorlatban tettleg intézkedések nem történtek volt az ország ezen kétségtelen jogának gyakorlati alkalmazása iránt: én természetesnek, a helyzetből folyónak tartottam, hogy a gyakorlati intézkedések megtétele szempontjából tárgyaljam a kérdést azon érdekelt ministerrel, kinek velünk szemben hosonlag jogában áll megtenni ugyanazon intézkedéseket. Ez az, a mit mondottam s ha ez ellenében a képviselő ur helytelenítését fejezi ki, vagy épen rosszalását, a ki maga is elismerte, hogy az osztrák pénzügyministerrel ez ügyet szükséges volt tisztába hozni: az neki jogában áll, de hogy logikus dolog-e ? azt a t ház belátására bízom. (Helyeslés a középen.) Almássy Sándor: Szavaim félramagyarázasa miatt kívánok szót emelni. En annyiból ismertem el, hogy az osztrák ministerrel egyetértőleg czólszerü intézkedni, hogy a modus . procedendi megállapittassék ; de azt nem ismertem el, hogy a jog iránt tárgyalás folytatíassék. (Zaj a középen.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a pénzügyminister ur válaszát, melyet Almássy Sándor képviselő ur interpellatiójára adott: tudomásul venni ? (Felkiáltások: Tudomásul vesszük! Nem vesszük.) Azok, kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Tudomásul vétetik. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! A másik interpellatió, a melyre válaszolni szerencsés leszek, ugy közgazdasági, mint pénzügyi szempontból igen nagy fontosságú kérdésre, vonatkozik oly kérdésre melynek helyes megoldása már igen régen foglalkoztatta az előttem működött pénzügyministereket, a magyar kormány megalakulása óta, sőt mondhatom, az illető kormányokat a magyar kormány megalakulása előtt is, olyan kérdésre, melynek helyes megoldása igen nevezetes teendőt képez a pénzügyi kormányzat kebelében megoldandó egyes pénzügyi problémák sorában. Ezen kérdés az úgynevezett n.-kikindai überlandialis földek kérdése, melyek tárgyában hozzám a nagykikindai kerület képviselője a következő interpellatiót intézte: „Hajlandó-e a pénzügyminister ur, az újra megindított úrbéri rendezési per megakasztása