Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

172 217. országos ülés márezias H. 1877. nélkül, tehát ennek folyama alatt, a nagy-kikindai kerülettel, illetőleg az ennek érdekében választandó és egy testületet képezendő közeggel, az egyezkedést* újra megkísérteni ? s ha igen: hajlandó-e az egyezkedés megkezdhetése czéljából a nagykikindai kerület törvényhatóságának meghallgatása mellett a kerületi lakosság érdekeit képviselendő közeg felállítása ós ennek megtörténte után, az egyezkedés folyamatba tétele iránt, a szükséges intézkedéseket megtenni ? Hogy a t. képviselőház kellően megbírálni képes legyen azon intézkedéseket, a melyek miatt hozzám kérdés intéztetett: szükségesnek látom ezen igen fontos kérdésnek lényegét röviden néhány főbb vonásaiban előtüntetni. Itt ugyanis száhuszonháromezer katastralis holdból álló terület birtok-jogának szabályozásáról van szó, melyre vonatkozólag az államnak tulajdonjogát kétségtelennek tartom, melynek szabályozásánál tehát'ezen szempont, de — beismertem — az illető lakosságnak érdekei is — figyelembe veendők. Az egész kérdés egy 1774-ben keletkezett régibb privilégiumon alapszik. Azon tiz község, mely a nagykikindai kerületet képezi, a régi temesi katonai bánsághoz tartozott. E temesi katonai bánság faloszlatása előtt, sőt jóformán annak tudatában, hogy fel fog oszíattatni, e tiz község egy privilégiumot eszközölt ki, a melyben birtokjogai szabályoztatnak. Ezen privilégiumban oly viszony állapíttatott meg, mely szerint a birtoknak egy része kétségtelenül urbért pótló módon szolgálmányok mellett, másik része pedig allodium módján tisztán haszonbér kikötése mellett lőn átadva az illetők birtokába. Ezen 1774-ben keletkezett jogviszony többször kötött szerződések által részint módosítva, részint pedig módosítás nélkül meghagyatott. 1786-ban, tehát az eredeti privilégium kiadása után 12 évvel történt először, hogy átlagos évi összegben állapíttatott meg azon járulék, melyet az illetők a kincstárnak fizetni tartoznak, Ezen járulék 38 ezer és néhány száz forintot tett. Ezen, a múlt században kötött szerződés több izben hosszabbitatott meg, részint 30, részint pedig tiz év tartamára. A legutolsó ily szerződés 1847-től 1857-ig terjedő időközre köttetett, midőn az évi váltság, illetőleg bérösszeg évi 80.000 forintban állapíttatott meg. A nagykikindai kerület, mely a múlt században e kerületet használatra kapta,ezzel ugy bánt el, hogy kiadta a földeket a községeknek, a községek pedig kiosztottak egyeseknek. Az ilyen felosztás — a mint ezt igen könnyen meg is lehet magyarázni, — nem gerjesztett az illető lakosok kebelében valami nagy nyugalmat és megelégedést ; ennélfogva minden felosztásnál csak ujabb nyugtalanság támadt. A nagykikindai kerület többször sürgettetett a kormány által, hogy egy felosztási tervezetet adjon be, melyet ezután a kormány jónak hagyjon; ez azonban részint elmaradt, részint— hajói emlékszem — az 1823-ivagy 1830-i években olyan adatott be, melyeta kormány jóvá nem hagyhatott. Ezen állapotból származó egyenetlenségek kiegyenlítése szempontjából azon községek több alkalommal fordultak a kormányhoz, folyamodtak a többek közt 1860-ban, kérvén e birtokviszonyok szabályozását. Az akkori kormány elrendelte, hogy egyezség utján kísérlet tótessék a kikindai kerülettel a váltság összeg megállapítása s egyátalában ezen viszonyok tisztázása iránt. Miután azonban sokkal kisebb összeg igértetett annál, mit a kormány váltságdíjul a tulajdonjog megváltása fejében helyesen megállapitandónak vélt: az egyezkedés sikertelen maradt. A magyar kormány ily állapotban vévén át az ügyet, igyekezett e birtokviszonyokat tisztába hozni. A nevezet kerület részéről tett ujabb beadvány következtében a magyar kormány 1872ben intézkedést is tett, kiküldvén egy kormánybiztost ezen ügyeknek tisztába hozatalára, azon megbízással, hogy az illetőkkel egyezkedve, az ügyet tisztázni igyekezzék. Ez sem vezetvén czélhoz, miután az alkudozások sikertelennek maradtak, a magyar kormány a peres eljárás folytatását rendelte el, mely az úrbéri tagositási és rendezési kérdéseket felőlelőleg már a magyar kormány keletkezése előtt megindittatott. Ily állapotban vettem át én az ügyet, az általam már érintett felfogás alapján, mely szerint azt tartom, hogy a magyar kincstárnak azon 123.000 holdhoz való joga kétségtelen s hogy ezen birtok sem örök időkre, sem tulajdon joggal a nevezett községnek átadva nem volt; — én azon földek birtokosai vagy birlalói ellen , vagy akárhogy nevezzük, a per folytatását elrendeltem. E perek folynak is, és már történtek is kedvező lépések, a mennyiben a községek legnagyobb része fel van mérve és a perek folytatásán intézett kérvény a törvényszék részéről kedvezően van elintézve, ki van rendelve egy ügyész, ki az ügyet minden részletében jól ismeri ós ki a pert vinni fogja, fel vannak fogadv a az uradalmi mérnökök, egy szóval, megvannak téve a lépések, hogy ezen perek gyorsan befejeztessenek. Időközben. — és erre vonatkozik a t. képviselő ur kérdése, — a nagykikindai kerület törvényhatósága hozzám egy kérvényt intézett, melyben azt kéri, hogy meghallgatásával vele egyet értve, intézzem el e kérdést. Erre vonatkozólag a múlt októberben akkép intézkedtem, hogy egy rendeletet bocsátottam ki, hogy a nagykikindai kerületet törvényhatóságának ingerentiáját e kérdésben el nem fogadom ; nem fogadom el pedig azért, mert a nagykikindai kerület politikai hatóság, és mint olyan nem képviselheti magán természetű kérdésben azon vidék lakosságát.