Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

217. országos ülés m árezins 14.1877. ^65 Következik az indítvány és interpellátiós könyv felolvas Beőthy Algernon jegyző: Sem az interpellátiós-, sem az inditványkönyvben nincs uj bejegyzés. Elnök: Következik a gazdasági bizottság jelentése. Simó Lajos előadó: T. ház! Vau szerencsém a gazdasági bizottság nevében a képviselőház jelen havi költségvetését 82,550 írtban jóváhagyás végett tisztelettel bemutatni; egyszersmind bemutatom a múlt havi számadások kimutatását, s végre tudomására hozom a t. képviselőháznak, hogy a gazdasági bizottság jegyzőkönyve a ház irodájában betekinthetés végett letétetett. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentéseink kínyomatása, a sorrenden leendő kiosztása s tárgyalása iránt becses intézkedését megtenni. Elnök: A gazdasági bizottság jelentése a ház márczius havi költségvetésről ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szétosztatni, s a ház helyeslésével a jövő pénteki ülés napirendjére tűzetik. Következik a napirend: a magyar királyi honvédség hadrendszerinti állományára előirt felszerelési czikkek beszerzéséből keletkezett költségtöbblet fedezésére szükséges póthitelről szóló törvényjavaslat harmadszor felolvasása. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végkép elfogadni. (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Ennélfogva e törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz fog átküldetni. Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy ezen elfogadásról szóló jegyzőkönyvi kivonat azonnal meghitelesittessék. Molnár Aladár jegyző: (Olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvi kivonat meghitelesittetik. A törvényjavaslatot a jegyzőkönyvi kivonattal együtt Tombor Iván jegyző fogja átvinni. A ministerelnök ur kivan némely hozzá intézett interpellátióra válaszolni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az interpellatiók közt, melyekre válaszolni szerencsém lesz, vannak olyanok, melyek a közbejött körülmények folytán részletesebb választ nem igényelnek. Ilyen például Helfy Ignácz képviselő urnák folyó év január 27-én beadott interpellatiója, melyben azt kérdi, hogy : „Igaz-e azon átalánosan elterjedt hir, miszerint a magyar és az osztrák kormány közt létrejött úgynevezett májusi stipulatióknak a bankügyre vonatkozó része immár végkép elejtetett ? Ha igaz: el van-e határozva a kormány minden más módozat, vagy kísérlet kizárásával egyedül a független nemzeti bank felállításához ragaszkodni ? s a mennyiben ennek keresztülvitelére bármi okból képtelen volna, azonnali visszalépése által lehetővé tenni, hogy ugy ezen, mint a többi függőben levő nagyfontosságú közgazdasági kérdések még kellő időben s az ország érdekeinek megfelelőleg oldathassanak meg'?" ügyhiszem t. ház, hogy ezen interpellátióra a bekövetkezett események már feleltek. Azt, hogy a májusi stipulatiók a bankot illetőleg mennyiben ejtettek el és mennyiben tartattak meg: megfogja mutatni azon javaslat, mely tárgyalás végett a ház elé fog terjesztetni, a mely alkalommal a t. háznak módjában lesz ugy a javaslat, mint a kormány eljárása felett ítéletet mondani és határozni. Hogy most mi történt, azt mindenki tudja. A második kérdést illetőleg a kormány a maga részéről igyekezett alkalmat adni, hogy mások ezen ügyeket némelyek nézete szerint talán szerencsésebben végezhessék. Ez nem sikerülvén átvettük az ügyek vezetését és mint mondám majd a javaslatok alapján módjában lesz a t. háznak ugy azok béltartalma, mint a májusi stipulatiókhoz való viszonyuk és a kormány eljárása felett ítélni. Ezért azt hiszem, hogy talán nem tévedek: ha a t. házat arra kérem, hogy ezen alkalommal e válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a középről.) Helfy Ignácz: T. ház! Én magam is belátom, hogy azon kérdésre, melyet én körülbelül hat héttel azelőtt egészen más körülmények között intéztem a t. kormányelnök úrhoz, s a melyek felett azóta az események hullámai átmentek, ma a ministerelnök ur igen nehezen felelhet; hanem akkor én megvártam volna a t. ministerelnök úrtól, hogy a helyett, hogy a mint tegnap tévé —• t. i. bejelentette, hogy válaszolni fog. — méltóztatott volna inkább azt mondani, hogy miután ez immár túlhaladott álláspont, tán a ház felmenti a felelet kötelessége alól; és méltóztassék elhinni, hogy ehhez mint interpelláló, magam is szívesen hozzájárultam volna. így azonban a ministerelnök ur mint rendesen a rendelkezésére álló két ut közül mindkettőből választott valamit: felelt is valamit, nem is felelt. Nem felelt annyiban, a mennyiben azt méltóztatott mondani, hogy a mikor majd a tárgy a ház előtt lesz: lesz alkalom megítélni, menynyiben lettek a májnsi stipulatiók feladva, vagy nem ; de másrészről felelt is : mert azt méltóztatott mondani, hogy a kormány igenis eleget tett annak, a mit az interpellatióm végrészóben kivan-