Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-214

152 214. orsaág#s Blés mirezins 10. 1877. ennek tárgyalása és elintézésénél az interpellátióra adott, s már előbb tudomásul vett válasz, döntő nem lehet. íme itt a házszabályokban is az van mondva, hogy az interpellátióra adott válasz a később tehető indítványra nézve semmi legkisebb befolyással nem lehet. Nem lehet ennélfogva a kérvényekre nézve sem ; mert hogy mit fog a képviselőház a kérvényre nézve határozni, azt attól, hogy az interpellátióra adott válasz tudomásul vétetett: cgyátalában feltételezői nem lehet. Nem szeretném, ha ezen indokolás elfogadtatnék: mert felforgatná a házszabályokat, s a háznak egy előbbi érdemleges vita utáni hozott határozatát. Ez az észrevételem a dolog technikai részét illetőleg a kérvényi bizottság véleményére. A mi már most azokat illeti, miket a belügyminister ur mondott, azokra igen kevés észrevételem van. Én mondhatom, miután én magam is kísérője voltam a czeglédi küldöttségnek innen Olaszországba és vissza, hogy keresztül mentünk Budáról egész Magyarországon, átmentünk Horvátországon, átmentünk az osztrák birodalom több tartományán, Olaszországnak a régi velenczei lombardiai és piemonti tartományokat képezett részein, s sem menet sem jövet senkitől a legkisebb bántalmazást nem, hanem mindenütt a legudvariasabb bánásmódot tapasztaltuk. Megjövünk végre örömmel, saját hazánk fővárosába s azonnal elő rohannak a rendőrök, s utonállókként körülvesznek és kisérnek. Méltóztassanak megengedni: hisz ez felháborítja az emberi érzületet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ezek nem utezai demonstráló emberek, hanem igen komoly, saját munkájok után becsületesen megélő földmivelő nép, kiktől semmi sincs távolabb, mint az, hogy itt valami utezai demonstratiót rendezzenek; hanem a legbékésebb szándékban megérkeznek Pestre és itt körülveszik őket a rendőrök, ugy kísérik az utczákon végig, mintha valami veszedelmes útonálló emberek volnának. Méltóztassanak megengedni, ilyen eljárást alkotmányos szabad országban a honpolgárok nem várhatnak és ez nézetem szerint nem is engedhető meg. Meglehet, hogy a ministerelnök urnák oka van Kossuth Lajost nem szeretni; de hát engedje meg azon népnek, mely egy százas küldöttséget menesztett hozzá, hogy ők szeressék. Annak van elegendő oka erre anélkül, hogy ennek magyarázatába kellene bocsátkozni. De ha nem volna is oka alkotmányos országban azon jogot csak nem vonhatja meg tőlük valaki, hogy Olaszországba menjenek ós ott azt mondják egy embernek: én téged szeretlek; ezt alkotmányos országban megtiltani nem lehet, akár van erre elegendő ok, akár nincs. De uraim, miért ment Magyarország népének egy része Kossuthoz Olaszországba? Igaz, hogy a képviselői mandátum átadása nem volt czóljok, és nem is adták át, mert a mandátumot felutazásuk előtt az elnök urnái benyújtották; nem ez volt tehát utazásoknak oka ; hanem oka az volt, hogy egész Magyarország érezte, hogy Magyaroszág oly állapotban van, melyen itthon a most kormányon levő férfiak segíteni vagy nem képesek, vagy nem akarnak. Egész Magyarország érezte és érzi ma is, hogy veszedelem fenyegeti az országot, és az ország oly állapotban van, melyből csak egy rendkívüli hatalom s erő képes azt kirántani. Körülnézett itthon, s nem látta, kihez forduljon ; eszébe jutott, hogy volt Magyarországban 28—29 év előtt egy ember, ki csekély eszközökkel igen nagy dolgokat mivelt, hogy mindazon nehéz körülmények, melyek közt ő a kormány gyeplőit kezébe vette és azon rövid idő alatt is csodaszerü nagy eredményeket vívott ki; a nép látta és érezte, hogy ha ez megmarad, ha consolidalódhatik: akkor Magyarország gyarapodni, jövője biztosíttatni fog. — mondom azt tudva és látva, Olaszországba ment, hogy ezt mondja azon embernek: midőn 2S—29 esztendővel ezelőtt Te a mi városunkba jöttél és minket felszólítottál, hogy a haza veszedelemben lévén, fegyvert fogjunk : mi követtünk; most pedig mi jöttünk hozzád és mondjuk neked, hogy a haza veszedelemben van : jer haza és mentsd meg a hazát. Ez volt az ok, mely bennünket Olaszországba vezetett. Hogy ez így van, annak nem mi vagyunk az oka, hanem annak legalább nagy részben okai a kormányon lévő férfiak. A mi azon ellenvetést illeti, a mely felhozatott, hogy Kossuth Lajoshoz azért nem szabad menni, mert ő a magyar királyság és osztrák császárság együttlétét. Magyarország állami érdekeire nézve incompatibilisnek tekintette: méltóztassék megengedni, ez oly politikai kérdés, melyet minden alkotmányos országban megvitatni szabad és lehet. És ki tudja, ha a dolgok igy mennek, különösen a mint most látszik, ha a ministerek oly nyilatkozatokat tesznek, mint a minőt tett a ministerelnök ur múlt hó 10-ón : akkor a parlamentnek, a törvényhozásnak kötelessége lesz eze,n kérdést tüzetes tárgyalás alá venni és megvitatni, vajon a magyar királyság cornpatibilis-e az osztrák császársággal? Ha nekünk a ministerek azt fogják mondani: a magyar király nem adhatta hozzájárulását oly rendszabályhoz, melyet Magyarország egész népe óhajt, mely Magyarország kormányának meggyőződése szerint is az egyedüli helyes, egyedül teljesen kielégítő megoldás; nem adhatta azért, mert többi államai iránt aggódott: akkor nekünk kötelességünkké válik ezt a kérdést itt a törvényhozásban megvitatni, mert akkor áll az: ezen két állás ineompatibilis egymással és nekünk mindenek felett