Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-214

214. országos illés márezius 10. 1877. 153 ós mindenek előtt kötelességünk gondoskodni arról, hogy Magyarország kárát ne vallja bármely állások cumulátiója által. Már most Kossuth Lajos ezen nézetét kimondotta, de ő érezvén és tudván azt, hogy ezen nézetét itt vallani nem egyeznék meg a tényleges törvényes állapottal, azért azt mondja: mert én, ha egy országban lakom, annak törvényeit megszegni nem akarom, sőt meg akarom tartani, azért nem megyek el Magyarországba. De hát abban uraim, nincs semmi olyan,. ami ellen kifogást lehetne tenni. Ha Kossuth Lajos itt volna Magyarországon, és itt hirdetné azt, hogy az helytelen, a mit a törvény rendel ós parancsol: akkor hibázna; de ha ő azt mondja: miután én ezt a viszonyt, helytelennek tartom, incompatibilisnek tartom hazám érdekével, és nem megyek oda, mert nem akarom a törvényt megszegni : hisz ezen állás tökéletesen correct. Es mit csináltak ezen czegíódiek, a kik hozzá mentek? Hiszen olvasták az ő levelében, hogy ezért nem akar hazajönni; talán azt mondták neki, hogy jöjjön, mert készek fegyvert fogni, hogy álljon élőkre és legyen vezórök? Nem; hanem azt mondták neki, hogy saját meggyőződését rendelje alá a haza érdekének; fogadja el a tényleges állapotot és azon tekintetből, mert a haza veszedelemben van, mert azok, kiknek kezében van a kormány-gyeplő, a helyzeten segíteni nem képesek: jöjjön haza és segítsen. Hát hol van abban törvénysértés ? Hol van abban olyasmi, amitől alkotmányos polgárt eltiltani lehetne? Azt kérdi azután a ministerelnök ur, hogy ugyan mi gravamen történt a czeglédieken? Méltóztassék megengedni, a gravamenre nézve igen különböző lehet a felfogás. Egyik csak azt tartja gravamennek, ha bottal ütik, a másik már azt is, ha őt nem tartják tisztességes békeszerető honpolgárnak hanem körülveszik drabantokkaí, rendőrökkel ós mint oly embert kísérik a városon keresztül, a kitől valami veszedelmet várnak. Az törtónt rajtok, hogy mint becsületes, tisztességes, békés szándékú honpolgárok, midőn hazájok fővárosába jöttek, nem engedtetett meg nekik az utczán csendesen menni, hanem körülvéve rendőröktől, mint útonállók és gonosztevők kisértettek a főváros utczáin végig. A mi azon észrevételt illeti, melyet Czegléd város polgármesterére nézve a minister ur tett, hogy a távozó tisztviselő tartozik magát felébbvalójánál jelenteni, azt megengedem. Igen sokat tett az utolsó időkben az országgyűlés és maga a jelen kormány is arra, hogy a magyar törvényhatóságok elveszítsék mindazon kevés önállóságot és tekintélyt, melylyel még bírtak: de azt csak nem hiszem, hogy mikor a törvényhatóságnak közgyiüése a polgármestert valamely küldetésben KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. X KÖTET. menni rendeli, az még más elöljáróhoz menni tartozzék. Hisz a polgármesternek közvetlen elöljárója a közgyűlés, ha tehát a közgyűlés kiküldetésében járt: oly legális eljárásban volt, melyet kifogásolni és gáncsolni nézetein szerint cgyátalában nem lehet; annál kevésbbé lehet pedig fegyelmi eljárás tárgyává tenni; ha azonban a ministerium azt gondolja, hogy ő ezt teheti, ám méltóztassék megpróbálni, mit képes a törvény utján elérni; ha talál oly birót, ki a polgármesterre terhelő Ítéletet hoz, ám gyönyörködjek benne! de legyen meggyőződve, hogy sem az ország jólétén sem a magyar nép szellemén ily üldözések által javítani nem fog. A mi a viszonyok consolidatióját illeti, az igaz. hogy nálunk nincsenek consolidált viszonyok ; de hát kérdem, kinek kötelessége arra törekedni, hogy a viszonyok eonsolidáltassanak ? Alkotmányos országban nem-e a kormánynak kötelessége ez, mely az országgyűlés többségéből származik, a kit illet minden, az ország javára vonatkozó initiativa; s így ha Magyarország viszonyai nincsenek consolidálva, annak nagyobb részt a kormány az oka. Azt mondja a minister ur, hogy nem az teszi a viszonyok consolidatiójának hiányát, hogy a kormány gyakran változik; hanem az: ha utczai demonstratiók folytán változik. Ugyan kérem, mikor volt itt oly utczai demonstratio, és a czeglédiek mi tekintetben tettek oly deinonstratiot, a mely kormányváltozást idézhet elő? Hogy a czegíódiek indireete kimondták azt, hogy azért mennek Olaszországba, mert itt nem találnak alkalmatos embert: ez igaz, és ez azt implicálta magában, hogy az ő nézetük szerint a jelenlegi kormányférfiak Magyarország kormányzására a jelen viszonyok közt nem képesek; de ezt utczai demonstratio tárgyává nem tették; sőt egyátalában semmi irányban ők Budapesten demonstrálni sem nem akartak, sem ezt meg nem kisértették. Ok idejöttek, hogy keresztül utazzanak, ezt kénytelenek voltak tenni, mert más utón nem mehettek, ide jöttek tehát, hogy itt az osztrák állarnvaspálya udvarából átmenjenek a budai vaspálya udvarába. Ezt kénytelenek voltak megtenni, de semmi utczai demonstratiót tenni nem szándékoztak, ez tehát okot nem szolgáltatott azon eljárásra, mely irányukban követtetett. Hanem méltóztassék megengedni, ok nem volt a legkisebb aggodalomra sem; hanem lehetett rósz lelkiismeret, mely azt sugallta, hogy hát lehetne ok. És ezen rósz lelkiismeret sugallta azon félelmet is, mely ez esetben teljesen alaptalan volt, és ez sugallta azon rendszabályok megtételét is, melyek egy részt fölöslegesek, más részt pedig sérelmesek voltak azon magyar népre, mely úgyis eleget szenved és tűr. A magyar nép azt nem 20