Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-214
150 214. országos ülés márczius 10.1877. csodálkozzék a ministerelnök ur azon, hogy Czegléd városa és az ország népe mint megváltójához ahhoz fordul, a ki innen tul harmincz éven át a számkivetésnek könnyekkel áztatott kenyerét eszi, a ki a magyar nemzetnek egyedüli igaz barátja, (Ellenmondás a középen.) és a- ki <"> Felsége a koronás királynak leghívebb tanácsot adja, mert azt ajánlja és tanácsolja neki, a mi századok tapasztalata szerint a magyar nép aspiratiója, mely minden jó hazafi kebelébe mélyen van bevésve, itt és az önök kebelébe is, de nem mernek vele kirukkolni; (Helyeslés bal felül. Mozgás a középen.) mert az 1867-iki kiegyezés lidércznyomása következtében napról napra lejebb-lejebb sülyednek azon meredélyen, melyen csak elsülyedni, de az eddig követett ösvényen abból kigázolni sohasem lehet. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Nem kívánok többet ez ügyben szólni t. képviselőház és bevégzem úgyis a szokottnál hoszszabbra nyúlt előadásomat, a mennyiben ama kifejezésemet correctnek és jogosultnak tartom és a t. házat kérem, hogy az ón nagyrabecsült küldőim és megbizóim kérvényében elősorolt okoknál fogva, az eddigi rendőrségi — szokássá, divattá vált — hatalmaskodásokat betiltani, a t. belügyminister urat a törvény korlátai közé viszszautasitani és a megsértett egyéni szabadságtiszteletben tartására kötelezni méltóztassék. (Elénk helyeslés a szélső bal felöl.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy sokkal rövidebb lehetek, mint a minő talán lennék, ha a t. képviselő urnák itt előhozott minden állításai a ; a beszéde keretébe általa belevont minden tárgyra felelni vagy nyilatkozni akarnék. Némelyekre nézve már maga a t. képviselő ur előadásának modora fölment az alól, hogy komolynak vegyem. (Helyeslés a középen.) Másokra pedig nem fogok válaszolni : u mert ón a jó tanácsot mindenkitől elfogadom. 0 ugyanis egy jó tanácsot adott nekem arra nézve, hogy mit válaszoljak annak, a ki az ő jóslata szerint — és itt ismét igyekezett betanítani az embereket, hogy mit tegyenek — a ki az én kocsimba be fog kiáltani és engem insultálni fog. No hát neki is azokra, a miket személyemre nézve mondott, azt felelem: „Nem bánom, bármit gondol felőlem; én tudom, hogy mi vagyok és reménylem: tudják azok is, kik az igazság mértékével mérnek." (Tetszés és helyeslés a középen.) Egy pár dologról igen röviden kell szólanom. A képviselő ur azt kérdezte, hogy mi az a gravamen, a melyet a czeglédiek elkövettek és azonkívül beszélt hosszasan, bőven, mindenféle suppositumokat fölhozva, hogy mily borzasztó sérelmek történtek a czeglédieken ; megrótt azért is, hogyha már azt akartam tenni, a mit tettem: miért nem tiltottam meg nekik, hogy Ozeglédről eljöjjenek? Már most azt kérdem: ugyan, micsoda nagy gravamen történt a czeglédieken? Ök szabadon feljöhettek. (Derültség a szélső baloldalon.) Igenis szabadon: tessék megmutatni nem is azt, kik szenvedtek közülök testi bántást; de kik gátoltattak csak szabad mozgásukban is, a fővárosban? Ok megjárhatták olaszországi utjokat és hazajöttek a nélkül, hogy bárki is — az államügyész, vagy bárki más — zaklatta, vagy nyugtalanította volna őket. (Helyeslés a középen. Ellenmondás a szélső bal felöl.) A képviselő ur beszél fegyelmi eljárásról, a mely Ozeglóden gyakoroltatik. Nekem meg van az a természetem, hogy valamely dologba nem avatkozom addig: míg hivatalomnál fogva reám nem tartozik és igy arra, hogy vajon a czeglédi polgármester irányában, vagy mások irányában fegyelmi eljárás vétetik-e igénybe és ha igen. jogos alapon-e? én ma választ nem adhatok; de azt gondolom, s a parlamenti formák szerint ily dolog a képviselőház eldöntése alá semmiesetre nem tartozik mindaddig, niig ha van sérelem: ennek orvoslását a törvónyszabta fokozatokon keresztül nem keresték és mig a képviselőház nézete szerint helytelenül hozott eldöntés nem jött létre. Ha van sérelem és ha elembe kerül: fogok intézkedni hatáskörömben, ugy, a mint ezt a törvények követelik. De azt határozottan meg kell a t. képviselő úrral szemben is jegyeznem, hogy az alantas közigazgatási közegeknek meg van azon kötelezettségűk, hogyha eltávoznak: közvetlen fölebvalójukat — a kiket a felelősség illet ott is, azért, hogy a közigazgatás rendben menjen — értesíteni tartoznak, s hogy ez elmellőzhetlen kellék mindenütt, a hol csak valamennyire is rendes administratióról lehet beszélni. (Helyeslés a középen) A t. képviselő ur beszélt még consolidált viszonyokról. Arra, hogy ő mit tart consolidált viszonyoknak, nem reflectálok; mert hogy Magyarországon azt, a mire a törvényhozó testületben, a mint ő mondja, ma még csak 32 ember törekszik, már ma consolidált viszonyoknak tartani nem lehet: ezt a józan ész is megmondja. De megmondom: miHartok ón consolidált viszonyoknak. (Halljuk!) Én nem a szerint ítélem meg, hogy consolidált viszonyok vannak-e, a mi miatt képviselő ur ezt kétségbe vonja, hogy minden évben változik a kormány, s hogy a most máikét éves kormánynak napjai is meg vannak számlálva : mert ez a körülmény a consolidált viszonyok lételét még nem veszélyeztetné. Hogy vannak-e consolidált viszonyok? ez csak attól függ, hogy hogyan változnak ezen kormányok : a törvényszerű változtatásra befolyást gyakorolni hivatott közegek utján-e? vagy pedig ezen közegek ellenére utczai intimidatiók ós demonstratiók folytán? (Helyeslés a középen.) Ebben fekszik a consolidált viszony, azaz abban, hogy minden csak
