Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-214
814. országom fiiét máreeius 10. 1877, ] 4$ bérből álló tömeg környezett egy ifjút, ki egy asztalon állva olvasott; „Dátum Bukarest die 18. augustus" egy proclamatiót, melyet Kossuth és Klapka irtak alá és a melyben ők az osztrák császári háznak száműzését kimondják. T. ház! Ha ez igaz lett volna, — talán a t. minister ur is valamit tudni róla, hogy akkor oly helyzetben voltam, hogy erről nekem positiv tudomással bírnom lehetett volna. Arra lovagolt Benedek altábornagy szárnyezredével, ki ott megállott, hallgatta egy ideig az olvasást, a nagy dietiókat és azzal tovább lovagolt. Eszébe sem jutott neki a katonaságot kirukkoltatni, az ott levőket üldözőbe venni, név szerint feljegyezni, hanem azt mondta: reggel nagyszerű demonstratió, délután a másik^ és ezzel hála istennek be van fejezve a dolog. Én tehát ott sem rendőrt, sem katonaságot nem láttam. A t. belügyminister urnák kormányzata alatt pedig, a mint ezt már a múlt napokban is volt szerencsém felemlíteni: ez az ötödik rendőri beavatkozás, melyre nézve én itt a házban felszólaltam. (Igaz! Igaz! a szélső bal oldalon.) Következett egy másik demonstratió, Deák Ferencz mélyen tisztelt emlékű nagy hazánkfiának lakása előtt, ki köztudomás szerint az „angol királynőbe" lakott, kellett átvonulni a Deáktérről végig ezer embernek. Azok nem voltak a pesti ifjúság és az intelligentiának tagjai, hanem hogy nagyobb sulylyal birjon a demonstratió, azok szűrös, gubás, szántóvető emberek voltak, kik bejöttek az ellenzéki ülésre. Ugyan eszébe jutott-e Szlávy ministerelnök urnák a rendőrséget kirukkoltatni, hogy ezen embereket puska közt spalierképen kísérje? Nem! (Igazi a szélső bal oldalon.) Nem volt szüksége ellendemonstratióra, mert ő ugy volt meggyőződve, mint én és Benedek. Ugyan csodálatos három divergens ellen ez, mely e kérdésben egyetért. (Atalános derültség,) Benedek Sándor sokat volt Bécsben, a t. ministerelnök ur is sokat töltött ifjukorú életéből Bécsijén és én is gyakorta fordultam meg Bécsben. Ott még most is él egy népadoma, mely igy szól: Was muss dórt geschehen sein? ->. Laufen allé Leute hinein. D'rin sitzt ein Grrenadier Trinkt ein Seitel Bier:" (Atalános derültség.) A t. belügyminister urnák pedig szüksége van ily drákói szigor alkalmazására, melylyel megmutatja felfelé, hogy mily erővel bir, hogy mennyit szabad és mit nem képes a belügyminister Magyarországban a közérzület intimidatiójára insceniromi. (Igazi Igazi a szélső bal oldalon.) Nem kívánok többet ez ügyben szólni t. képviselőház! hanem ajánlom a belügyminister urnák figyelmébe Montesquien azon ominosus mondatát, mely szerint: „II y a des circonstantes ou l'on epuise ses moyens par sés succes et dévore d'avance soh propre avenir." Én, t. ház! semmiféle ilyen demonstratiótól nem félnék, ha ministerelnök volnék ; hanem ha eljönne annak az ideje, midőn a ministerelnök ur személye ellen demonstrálna valaki, ha például azt kiáltaná valaki a fiakerjébe, vagy mikor megy az utczán: Nem kell Tisza Kálmán, és a ministerelnök ur azt felelné: „Nem tehetek róla, de nagyon is kellek magamnak, itt is és Geszten is, és nem törődöm azzal, hogy neked nem kellek" : ez az ember nevetségessé volna téve és soha senki nem fogna többet ilyest kiabálni. Ha azonban rögtön megállítaná kocsiját és oda kiabálna a rendőrnek': „Fogjátok el ezt az embert"; vagy ha az ő parancsa nélkül elfogná a rendőr és a ministerelnök ur ezt látva, nem fogná őt szabad lábra helyeztetni: akkor minden utcza szegletén megszólalna a demonstratió és nem volna a ministerein öknek annyi rendőri közege, a mennyi elég volna az ilynemű gyermekes demonstratió megakadályozására. Ez az én theoriám és a gyakorlat által igazolt hitem minden demonstratió tárgyában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem térjünk vissza, t. ház arra, hogy mi szolgáltatott alkalmat arra, hogy itt, — valljuk meg őszintén, — mintegy a levegőt átrezegje egy átalánosan érzett elégületlenség. S mi az oka ezen elégületlenségnek ? A rósz kormányzat és azon keserű csalódás, melyben a nemzet szerencsétlenségünkre részesült, akkor : midőn a t. ministerelnök ur becses személyében hitét és reményét helyezni elég könnyelmű volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Onnan van az atalános elégületlenség. S ha e tekintetben a politikai demonstratiók napról napra élesebbekké lesznek : ezeket utoljára is a ministerelnök urnák — a mint hogy nekem harmadnappal ezelőtt ajánlani méltóztatott — máskép, mint távozásával nem is lehet majd lecsillapítania. Azt méltóztatott ugyanis hozzam intézve mondani, hogy kisértsünk meg mindent, kisértsük meg a ministerelnök urat eltávolítani, mindent acceptálni fog és ha a többséget megszerezzük magunknak: el íog távozni. Nézetem szerint akkor igen is, ha Magyarország önállósága és függetlensége helyreállittatik: meg lesz oldva a bankkérdés, meg lesz oldva a vámkérdés és pedig mind ugy, a mint hazánk népének boldogsága megkívánja. Azt mondta Anglia nagy lord kanczellárja a Lord-Byron ünnepélyen: „Ha a nép nagy tömege nem látja azt, hogy oly kormány uralkodik fölötte, mely a nép jólétét tanulmányozza és népe jólétére büszke: akkor az ily államnak függetlensége és területi épsége önként elenyészik." Ha a t. ministerelnök ur az eddig követett ösvényen továbbhalad: rövid idő alatt be fognak teljesedni Beakonsfield szavai és akkor ne
