Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-214
214. országos Illés márczius 10. 1877. J47 eljárását Hevesmegye irányában, mint én; (Igazi Igaz! a szélső baloldalon) most pedig sérelmesnek, büntetésre méltónak tartja a czeglédi polgároknak a Kossuth Lajos nagy hazánkfiához menesztett küldöttségben való részvétét, most sérelmesnek tartja, és azzal szépen cassálta az egész dolgot. A királyi ügyész pedig innen s tova 3-ik hónapja meg se mozdul. Ez tehát kérem ismét oly igazságtalanság a t. minister úrtól, melyet én ez érdembeni állás foglalásra, ós a képviselőház többsége által fait aocompli gyanánt való elfogadására teljességgel alkalmasnak nem látok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hát analyzáljuk kissé a dolgot. (Derültség! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. belügyminister ur által is annyira dicsőitett Angliában köztudomás szerint létezik igen számos republicánus, kik meetinget tartanak, s magoknak adhaerentiáját szerezni, és tekintélyre vergődni törekednek. Jutott-e valaha eszébe az angol miuisternek ezeket üldözőbe venni ? Épen nem, tiszteli bennök a vélemény-szabadságot! És mi azon vélemény-szabadságnak végczélja ? Az, hogy az uralkodó Vietoria királynő igen természetesen megszűnjék Anglia királynője lenni: mihelyt a republicánus párt többségre kerekedik. (Igazi a szélső baloldalon.) És itt miről van szó? Egy oly aspiratiónak kifejezéséről, hogy addig Magyarország ügyei nem rendezhetők, mig Magyarország örökkön örökké az osztrák tartományok javára kiszivatyuztatik és kipréseltetik, (Helyeslés a szélső baloldalon) r tehát azon óhajtásnak van kifejezés adva, hogy 0 felsége a mi saeretett királyunk jöjjön le ide Budára, legyen magyar király, és bocsássa Isten szent hírével a többi tartományait. (Derültség a középen, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, ki mondja ezt? A czeglédiek? Egy betűvel sem. Ki mondja ? Kossuth Lajos, s a midőn Kossuth Lajos ezt mondja : a czeglédiek kimennek hozzá, hogy őt szándékának megváltoztatására bírják, (Helyeslés a szélső baloldalon) s a statusquo mellett, és a mostani körülmények közt behívják, (ügy van! a szélső baloldalon.) Igen hamisan azt válaszolja a t. belügyntiiiister ur (Derültség a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos t. barátomnak, „hogy ez esetben a megtisztelni szándékolt iránt nagy megtisztelés-e róla azt hinni, hogy az ünnepélyesen nyilvánított nézetétől eltérittethetik : a felett én nem vitatkozom." Csodás dolgok ezek t. ház, a miket két esztendő alatt itt theoriában és a theoriából azután a gyakorlatban kivivé átélni alkalmunk volt. A t. ház elnöke, midőn a középpártot megalakítván képviselői mandátumát letévén, igy szólt: „a politikai erélyessógnek nem mindig szüksége a következetesség, mert a hazafi, midőn hazájának java és sorsa kivánja: subordinálja véleményét, és megy az eseményekkel." Most azt mondja a t. belügyminister ur, hogy Kossuth Lajosról ezt feltenni tiszteletlenség. Én bocsánatot kérek, e tiszteletlenségben az elnök ur irányában a belügyminister úrral szemben osztozkodni nem akarok ; (Derültség) de nem akarok annyival kevésbbé, mert hiszen ennek általam leendő elfogadása engem egyszersmind tiszteletlenségre vezetne a belügyminister ur iránt is, (Nagy derültség) mert a belügyminister ur előre bocsátá vezértársát a baloldalról, hogy mint Nóé hollója kipuhatolja, viritanak-e már a szomszéd kertben a fák ? (Derültség) és lesznek-e gyümölcsök vagy sem? (Elénk derültség) és azután szépen utánna menni méltóztatott pártja nagy részével, minek eredménye azután az, hogy az egyik elnöki vezért itt az elnöki székben, a másikat pedig — mindkettőt e váddal szemben, melyet Kossuth Lajos ellen felhozni méltóztatott — mint belügyministert ez alkalommal is tisztelni szerencsénk van. (Derültség a szélső baloldalon). Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy mindannak, ami megtörtént: meg kellett történnie, és igy mindazon bántalmak ért, a melyek nemcsak a czeglédi küldöttség tagjain, de magukon a békésen utazó magán személyeken is megtörténtek, hogy mondom mindezekért a t. belügyminister ur a szavatosságot és felelősséget elvállalni méltóztatik. De én azt megköszönöm t. ház, hogy azért mert egy küldöttség, a mely küldöttség nincsen ínyére Magyarország belügyministerének, akkor a mikor hire futamodik, hogy a küldöttség Budapest városán keresztül fog menni: a rendőrség egy rekeszben 11 foknyi hidegben elszigeteli, elzárja az egész közönséget, a mely ott összesereglett, várva a küldöttséget, és nem készülvén el az ilyen fogadtatásra, szokásos könnyű városi öltözetben megy ki oda, és l 1 /,, óra hosszat ott tartóztatik le, nem keresvén a rendőrség azt, hogy ki az utazó, ki a tüntető, és ki a küldöttség elébe járó, hanem ott sanyargattatok mind 11 foknyi dermesztő hidegben másfél óra hosszát. Mindezekre nézve az evictiót a t. belügyminister ur elvállalni méltóztatik ? De azt mondja továbbá t. belügyminister ur, hogy ha oly eset fordult elő, hogy valaki egyénileg, személyileg bántalmaztatott a rendőrség által: akkor intézkedni fog az iránt, hogy ezen hivatalának korlátait átlépő közrendőr vagy közszolga megbüntettessék. A minister ur válaszának épen ezen pontja az, amely a legsérelmesebb ugy reám, mint minden . másra nézve ; mert én azt tagadom, hogy egy rendezett államban, a szabadságot élvező •állambán törvényes viszonyok és a rend alapján megtörténhes! sék az, hogy a rendőr valakit személyesen bán19*
