Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

90 183. országos Illés deczember 7. 1876. oktatás ügyének állapotáról beterjesztendő jelentés jövőre gyökeres reformnak vettessék alá. Én azt minden áron szükségesnek tartom és szivemből, örömmel üdvözlöm azon határozatot, melyet itt felmelegített Molnár Aladár t. barátom, a melyet már a t. ház a múlt évben kimondott. A kérdés most csak az, hogy hogyan lehet ezen kívánalomnak eleget tenni? A minister ur felvetette azon ötletet, hogy erre nézve szavaztassák még egy külön ministertanácsosi állomás 4000 írttal. Én egész máskép gondolkozom e kérdésről. Nagyon sokat törtem a fejemet; bátor leszek e tekintetben most elmondani nézetemet: a hiba itt a rendszerben van. A jelentés nagy fontossággal bir, mert hisz tulaj donképen ilynemű tárgynál, mint a közoktatás, maga a ministeri felelősség illusio: hogyha a jelentés nem felel meg hiven a tényleges állapotnak. A többség érdekből, vonzalomból vagy bármi okból bizalmat szavazhat évről évre a ministernek; de ha a jelentés nem fejezi ki azt, a mi létezik: akkor tulajdonképen a ministeri felelősség nem valósitható meg ugy, a mint azt megvalósítanunk a haza érdekében állana. Az már most a kérdés: vajon szükséges-e egy külön közegnek felállítása e tekintetben, illetőleg annak a mai keretbe való beosztása, vajon használna-e ? Én azt hiszem, nem. Már a központi kormányzat rovatánál óhajtottam volna szólani, de időkimélés tekintetéből elhallgattam, és most leszek bátor erre vonatkozólag nyilatkozni. Én azt tartom, hogy mindaddig lehetetlen a gyors és pontos központi administratio , a vallásés közoktatás ügyi tárcza keretén belül; mindaddig lehetetlen azon statistikai adatoknak gyűjtése, nyilvántartása, felügyelete, ellenőrzése, mig a központi kormányzat maga gyökeresen korszerüleg újjá nem szerveztetik. Nem csak azért óhajtom én a központi administratio gyökeres rendezését, hogy csupán jobb jelentések készíttessenek; de óhajtom más okoknál fogva is, a melyekre már a múlt években ráutaltam. De tagadhatatlan, hogy ez szükséges ezen indokból is. Ha figyelembe veszszük: a vallásügyi ministeriumban van 9 osztály és 2 alosztály, a mely szintén bizonyos önállósággal bir, ezen 11 osztályban ugy össze-vissza vannak hányva a legkülönfélébb dolgok, hogy a mechanismus roppantul complicálva van. — Elismerem, ez nem a t. minister ur hibája, hanem az egy hagyományosan ránk maradt régi baj, — tehát mondom ezen osztályokban ugy össze-vissza vannak hányva a legkülönbözőbb dolgok, hogy azok végkép gátolják a gyors administratiót és különösen a nyilvántartást. En azt hiszem, hogy az könnyen megtörténhetnék, hogy a közoktatási ministerium beleértve az összes egyház, a vallás, illetőleg felekezeti ügyeket, négy természetes-osztályra osztatnék : egyházi felsőbb tanodái, középtanodák, és elemi oktatá% osztályaira: akkor azt gondolom a nyilvántartás ezáltal már nagyon megkönnyítve lenne, sőt ez esetben még a statistikai osztály közremüködtetése is fölösleges lenne, — igenez a legfontosabb, amit mondani óhajtok, — egészen fölösleges lenne a statistikai osztály-hivatalnokait a ministerium működése közben igénybe venni, cornplicálni a meohanismust egyáltalában szükséges nem lenne ; hanem igenis egészen egyszerüleg magának a ministeriumnak természetszerűleg szétágoztatott nagy rovatai szerint vennék át nyilvántartásra a tanfölügyelők által beküldendett rovatos változatokat, eszközölnék azok nyilvántartását, földolgozását közrebocsátását, az illető osztályokban. Természetesen ide nem csak az lenne szükséges, hogy a tanfölügyelők rendesen beküldenók az adatokat, de mindenekelőtt az, hogy a kormány oly táblázatok szétküldéséről gondoskodjék, a melyeknek rovatai magukba öleljék minden egyes község összes népiskolai állapotainak főbb rovatait. Ily rovatokat. ha kellő lelkiismeretességgel töltenónek ki a tanfölügyelők s haladéktalanul fölküldenének az illető osztályokba: akkor azoknak földolgozása sem igényelne tulajdonkép oly nagy munkát, mint a minőt jelenleg rápazaroln ak. Jelenleg óriási munkát, többnyire hevenyészt végeznek; óriásit azért, mert a helyett, hogy az egyes községekből a helyszínén felvett adatokat bocsátanak a kellő ellenőrzés mellett egyenesen sajtó alá: össze-vissza tákolják, öszszesitgetik, csoportosítják azokat, nem az adatokat, de az adatok ezen össze-visszakotyvasztásának eredményeit közlik csak a nyilvánossággal: egy eljárás, mely természetesen nem enged soha tiszta bepillantást a helyzetbe, hanem csak bizalmatlanságot támaszt nagyon gyakori mesterkéltségével. Fölöslegesnek tartom tehát, egy önálló közeg felállítását s óhajtom, hogy a minister ur egyéb okokból is, de már csak ezen okból is ministeriumának czélszerü beosztását eszközölje. Ehhez természetesen sok nézet fér, de e vita folyamából kiderül, hogy a kik csak felszólaltak, mindnyájan roszalásnkat fejezték ki e jelentés felett. Magam is hoztam fel % tekintetben adatokat, s méltóztassék a tisztelt ház megengedni, hogy még egy nevezetes hiányra utaljak, a mely bőven illustrálja azok szükségét, miket e tekintetben elmondottam. Budapestet illetőleg ezen jelentés azt mondja, hogy 1874-ben 2952-vel csökkent az iskolába járó tankötelesek száma 1873-hoz képest. Csökkent az iskolák száma 10-el és a tanítók száma 259-el. Én véletlenül e főváros országos képviselője levén, utána jártam a dolognak: mert nagy örö-