Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

90 183. országos Illés deczember 7. 1876. oktatás ügyének állapotáról beterjesztendő jelentés jövőre gyökeres reformnak vettessék alá. Én azt minden áron szükségesnek tartom és szivemből, örömmel üdvözlöm azon határozatot, melyet itt felmelegített Molnár Aladár t. barátom, a melyet már a t. ház a múlt évben kimondott. A kérdés most csak az, hogy hogyan lehet ezen kívánalomnak eleget tenni? A minister ur felvetette azon ötletet, hogy erre nézve szavaztassák még egy külön minister­tanácsosi állomás 4000 írttal. Én egész máskép gondolkozom e kérdésről. Nagyon sokat törtem a fejemet; bátor leszek e tekintetben most elmon­dani nézetemet: a hiba itt a rendszerben van. A jelentés nagy fontossággal bir, mert hisz tulaj donképen ilynemű tárgynál, mint a közokta­tás, maga a ministeri felelősség illusio: hogyha a jelentés nem felel meg hiven a tényleges álla­potnak. A többség érdekből, vonzalomból vagy bármi okból bizalmat szavazhat évről évre a ministernek; de ha a jelentés nem fejezi ki azt, a mi létezik: akkor tulajdonképen a ministeri felelősség nem valósitható meg ugy, a mint azt megvalósítanunk a haza érdekében állana. Az már most a kérdés: vajon szükséges-e egy külön közegnek felállítása e tekintetben, illetőleg annak a mai keretbe való beosztása, vajon hasz­nálna-e ? Én azt hiszem, nem. Már a központi kor­mányzat rovatánál óhajtottam volna szólani, de időkimélés tekintetéből elhallgattam, és most leszek bátor erre vonatkozólag nyilatkozni. Én azt tartom, hogy mindaddig lehetetlen a gyors és pontos központi administratio , a vallás­és közoktatás ügyi tárcza keretén belül; mindad­dig lehetetlen azon statistikai adatoknak gyűjtése, nyilvántartása, felügyelete, ellenőrzése, mig a köz­ponti kormányzat maga gyökeresen korszerüleg újjá nem szerveztetik. Nem csak azért óhajtom én a központi admi­nistratio gyökeres rendezését, hogy csupán jobb jelentések készíttessenek; de óhajtom más okoknál fogva is, a melyekre már a múlt években ráutal­tam. De tagadhatatlan, hogy ez szükséges ezen indokból is. Ha figyelembe veszszük: a vallásügyi ministeriumban van 9 osztály és 2 alosztály, a mely szintén bizonyos önállósággal bir, ezen 11 osztályban ugy össze-vissza vannak hányva a leg­különfélébb dolgok, hogy a mechanismus roppan­tul complicálva van. — Elismerem, ez nem a t. minister ur hibája, hanem az egy hagyományosan ránk maradt régi baj, — tehát mondom ezen osz­tályokban ugy össze-vissza vannak hányva a leg­különbözőbb dolgok, hogy azok végkép gátolják a gyors administratiót és különösen a nyilvántartást. En azt hiszem, hogy az könnyen megtörtén­hetnék, hogy a közoktatási ministerium beleértve az összes egyház, a vallás, illetőleg felekezeti ügye­ket, négy természetes-osztályra osztatnék : egyházi felsőbb tanodái, középtanodák, és elemi oktatá% osztályaira: akkor azt gondolom a nyilvántartás ezáltal már nagyon megkönnyítve lenne, sőt ez esetben még a statistikai osztály közremüködtetése is fölösleges lenne, — igenez a legfontosabb, amit mondani óhajtok, — egészen fölösleges lenne a statistikai osztály-hivatalnokait a ministerium mű­ködése közben igénybe venni, cornplicálni a me­ohanismust egyáltalában szükséges nem lenne ; ha­nem igenis egészen egyszerüleg magának a mi­nisteriumnak természetszerűleg szétágoztatott nagy rovatai szerint vennék át nyilvántartásra a tan­fölügyelők által beküldendett rovatos változatokat, eszközölnék azok nyilvántartását, földolgozását köz­rebocsátását, az illető osztályokban. Természetesen ide nem csak az lenne szükséges, hogy a tanföl­ügyelők rendesen beküldenók az adatokat, de min­denekelőtt az, hogy a kormány oly táblázatok szétküldéséről gondoskodjék, a melyeknek rovatai magukba öleljék minden egyes község összes nép­iskolai állapotainak főbb rovatait. Ily rovatokat. ha kellő lelkiismeretességgel töltenónek ki a tan­fölügyelők s haladéktalanul fölküldenének az illető osztályokba: akkor azoknak földolgozása sem igé­nyelne tulajdonkép oly nagy munkát, mint a minőt jelenleg rápazaroln ak. Jelenleg óriási munkát, több­nyire hevenyészt végeznek; óriásit azért, mert a helyett, hogy az egyes községekből a helyszínén felvett adatokat bocsátanak a kellő ellenőrzés mel­lett egyenesen sajtó alá: össze-vissza tákolják, ösz­szesitgetik, csoportosítják azokat, nem az adatokat, de az adatok ezen össze-visszakotyvasztásának ered­ményeit közlik csak a nyilvánossággal: egy eljá­rás, mely természetesen nem enged soha tiszta bepillantást a helyzetbe, hanem csak bizalmatlan­ságot támaszt nagyon gyakori mesterkéltségével. Fölöslegesnek tartom tehát, egy önálló közeg fel­állítását s óhajtom, hogy a minister ur egyéb okokból is, de már csak ezen okból is ministe­riumának czélszerü beosztását eszközölje. Ehhez természetesen sok nézet fér, de e vita folyamából kiderül, hogy a kik csak felszólaltak, mindnyájan roszalásnkat fejezték ki e jelentés felett. Magam is hoztam fel % tekintetben adatokat, s méltóztas­sék a tisztelt ház megengedni, hogy még egy nevezetes hiányra utaljak, a mely bőven illu­strálja azok szükségét, miket e tekintetben el­mondottam. Budapestet illetőleg ezen jelentés azt mondja, hogy 1874-ben 2952-vel csökkent az iskolába járó tankötelesek száma 1873-hoz ké­pest. Csökkent az iskolák száma 10-el és a taní­tók száma 259-el. Én véletlenül e főváros országos képviselője levén, utána jártam a dolognak: mert nagy örö-

Next

/
Thumbnails
Contents