Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-183
V 183. országos ülés deczeraber 7. 1876. 91 mömre szolgált azon rendkívüli lendület, melyet a főváros a tanügy terén az utóbbi időkben felmutatott ; mert alig van főváros Európában, mely annyit áldozott volna e tekintetben, mint Budapest, a miért különösen köszönettel tartozunk azon férfiaknak, kik e tekintetben befolyásukat érvényesítették, kik közt a fővárosi bizottság kebelében Csengery képviselőtársunkat sok tekintetben az oroszlánrész illeti. En tehát tekintve a lendületet s a körülményt, hogy a fővárosi tankerület élén egy ritka jeles tanfelügyelő áll, — nem tartottam a csökkenést oly könnyen indokolhatónak — s mindjárt tudtam, hogy itt egy óriási szarvashiba van. Es csakugyan ; ez is egy adat arra, hogyan járnak el az adatok feldolgozásában és ideterjesz tésében. Nem említve a tankötelesek iskolalátogatását és a tanodákat 1873-ra fölvettek 742 tanítót. 1874-ben már azt mondják csak 483 tanító lett volna. Tehát a kisebb számot levonván a nagy óbból, marad 259 csökkenés. De hogyan történt az összeállítás? Ugy, hogy 1873-ban elmentek az illetők valamennyi iskolába, ott a hány tanárt láttak: azt mindmegannyi külön tanítót írták be. Többek közt egyet, ki 4 helyen tanitott, egy községi és három magániskolában, 4 helyről irták be. Tehát ezt az egy urat 4 ember gyanánt irták be. Az efféle eljárás folytán tették 1873-ban 742-re a tanítók számát. Időközben észrevették, hogy mi törtónt, mert az efféle történtek mégis némi neszt csináltak: tehát intézkedtek, hogy kissé szigorúbban járjanak el és ezen kissé nagyobb szigor eredménye azután az lett, hogy ma csak 483 tanár van beirva a kimutatásba, minek folytán a hivatalos közegek azt mondják, hogy 259 tanitónyi csökkenés mutatkozik Budapesten, és ugy állítják oda a dolgot, mint a főváros hanyagságának fényes bizonyítékát. Ellenkezőleg a vidékről tömérdek csoportosítást mesterkéltek össze, a melyek még kedvezőbbre ferdítenek. Ezen esetek, melyeket felhoztam, részemről csak annak jelölésére szolgálnak, miszerint a minister egyátalában véve nem tehetne czélszerübb dolgot, mintha minél előbb igyekeznék odahatni, hogy az ő felelőssége és firmája alatt legalább jövőre ily dolgok a házba be ne csempésztessenek Méltóztassék teljes tudatában parlamentális felelősségének a minister ur a kellő súlyt ma is ép ugy, mint más alkalommal ráfektetni ezen jelentés természetére, s méltóztassék tudva azt, hogy a jelentés számtalan alsóbb ós magasabb fokozatán az egész organisatiónak, a hyerarchiának, az egész bureaucratiának vitetik keresztül: méltóztassék gondját oda is fordítani, hogy egyátalában mindazon hivatalos közegek mindenike addig is, mig czélszerübb reform be nem következik, a maga helyén kötelességét pontosan ós lelkiismeretesen teljesítse Hogyha ez megtörténik: akkor komolyan szólhatunk ezen jelentés alapján mindahoz, a mit a parlamentalis rendszer és a ministeri felelősség és a közoktatási ügy érdeke megkíván. (Élénk helyeslés.) Baross Gábor: T. ház! Igen röviden bátorkodom a t. ház figyelmét igénybe venni ós ép azért, mert az idő igen előhaladt, nem is reflectálok azokra, miket t. barátom Schwarcz Gyula nemcsak igen oktató és tudományos, de egyszersmind mulattató módon felhozni méltóztatott. En mindenekelőtt bátor vagyok reflectálni azokra miket itt t. képviselőtársam Bemete (xéza ur fel hozni méltóztatott és pedig azon indítványra vonat kozólag, melyet Molnár Aladár t. barátom a két felsőbb leányiskola fölállítása iránt beadott; s kapcsolatban ezzel mindjárt refleotálhatok arra is, a mit hason értelemben Simonyi t. képviselőtársam előadott. Mindkettőnek felszólalása megegyez különösen abban, ha vajon azon 5000 frtnyi összeg, melynek megszavazása kéretik a trencsóni és azon 5000 frt, mely a máramarosi felsőbb leányiskola felállítására megszavaztatni ajánltatik: együtt elegendő-e czélra? ós egyátalában képesek lesznek-e az illetők ezen összegekből azon iskolákat fentartani? Bátor vagyok erre vonatkozólag csak azt mondani, hogy valamint Máramaros-Szigeten, ép ugy Trencsénben is már létezik ily iskola és pedig létezik az ottani érdekeltség fáradozása és buzgalmából egyrészt, de másrészt például Trencsénben egy nevezetesebb összegű tőke is áll rendelkezésre, melynek jövedelméből tengett, mostanáig is kellően ki nem állítva, ezen felsőbb leányiskola. Mindkét helyen az iskolák lét és nem lét közt vajúdnak és ép azért ezen 5000 frtnyi öszszeg a későbbi időben bekövetkező nagyobb érdekeltség reményében is — mire egyébiránt az indítványban is hivatkozás történik, — tökéletesen elegendő lesz azon iskolák teljes fentartására. Én a magam részéről ezen rövid felszólalásom után ajánlom Molnár Aladár t. barátom indítványát elfogadásra. (Élénk helyeslés. Felkiáltások: Szavazzunk !) Simonyi Ernő: T. ház! (Fölkiáltások: Két óra!) Elnök: Szólásra még lévén képviselő urak feljegyezve, ezen kérdésnek további tárgyalását a legközelebbi ülésre kérem halasztatni. (Helyeslés.) Bátor vagyok a t. háznak javaslatba hozni, hogy tekintve a tárgyalások sürgős voltát, holnap 11 órakor ülés tartassók. (Helyeslés.) A holnapi ülésre nézve jelentem a t. háznak, hogy a ministerelnök ur válaszolni szándékozik Borlea Zsigmond képviselő urnák hozzá intézett interpellatiójára és esetleg, ha az idő engedi, Helfy Ignácz képviselő ur interpellatiójára is. A holnapi ülés napirendjét ezt fogja képezni: folytatása a vallás- és közoktatásügyi mmisterium költségvetése tárgyalásának 12*
