Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-182

52 W2. országos ülés A t. ministerelnök ur továbbá intett, hogy ne rágalmazzuk hazánkat, ne rágalmazzuk az által, hogy üldözések és vallási elnyomásról beszélünk. Ha rágalomnak lehetne is nevezni azt, a mi igaz, pedig ugy hiszem, nem lehet: akkor is nem hazámat, nem nemzetemet rágalmaztam volna, hanem legfeljebb egyes hatóságokat, azoknak egyes közegeit, és a ministeriumot. Mert hiszen ismételve, világosan és határozottan kijelentettem azt, hogy Magyarországon t a vallásszabadságot a közvélemény követeli. Én tehát nem a nemzetre hárítottam homályt; hanem azt állítottam, hogy a kormány s egyes hatóságok a hibásak És higyje el a t. ministerelnök ur, nem az által vettetik árnyék a nemzet becsületére, ha a valódi jogsérelmet kitárjuk a végett, hogy azok orvosoltassanak; félek, sokkal inkább homályosittatik el ezen jóhirnév és becsület az által, hogy a kormány a nemzet óhajtásával szemben a sérelmeket orvosolni nem akarja. Végre igéri a t. ministerelnök ur, hogy azt a bizonyos két törvényt, tudniillik, a nazarenusokról s a szükségbeli polgári házasságról legrövidebb idő alatt be fogja terjeszteni a kormány. Nem kérdem t. ház, hogy a tapasztalatok után nem kell-e nagyon óvatosaknak lennünk, midőn a kormánynak ilyen Ígéreteivel állunk szemben; de miután a t. kormány nem a vallásszabadságról akar törvényt benyújtani, hanem miután egy vallásfelekezet befogadásáról, ha a t. ház önmagával nem akar ellenkezésbe jönni, ha nem akar kevésbé szabadelvű lenni elődeinél : akkor a kormánynak ezen Ígéretével nem érheti be. Én t ház nem azt óhajtom, s nem azt óhajtotta a képviselőház, hogy a nazarénusok jogviszonyai rendeztessenek. Én és a képviselőház 6 év óta untalan azt követeltük, hogy a vallásszabadság biztosittasék. Ennélfogva nem fogadhatom el a t. ministerelnök urnák nézeteit és nem egyezhetem bele azon elleninditványba, melyet tenni méltóztatott; hanem fölkérem a t. házat, hogy megemlékezve a kérdésnek előzményeiről, megemlékezve saját szavazatáról, maga magához hü maradjon. Jusson eszökbe uraim , midőn szavazni fognak, hogy százak, ezrek, milliók lélekismereti szabadsága. jogai és lelki nyugalma függ önök szavazatától; — jusson eszökbe, Jiogy azon czim, melyet használnak : önöket a szabadság pártolására készti; — jusson eszökbe, hogy a szabadelvüséguek egyik legfőbb s elengedhetleu föltétele a haladás és a türelmesség; — jusson eszökbe, hogy mai szavazatukról nemcsak a jelen, hanem az utó világnak is tartoznak számadással. Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Nem szándékozom hosszas polémiába bocsátkozni azokra nézve, a mik indítványom ellen fölhozattak ; hanem a ledeczeinber 6. 1876. hető legrövidebben és tárgyilagosan fogom végleg indokolni határozati javaslatomat s bebizonyítani csak azt, hogy a mit állítottam, a mit annak indokolásául felhoztam : arra alapos okom volt; és meg kell hogy maradjak azok mellett, miket mondottam, mindaddig, míg engem kétsógbevouhatlan adatokkal', okmányokkal az ellenkezőről meg nem győznek Tartozom azonban röviden válaszolni arra, a mit a t. előadó ur ellenem felhozott, különösen a tekintetben, hogy a mit ón a népnevelósnek a felsőbb oktatáshoz való viszonyára vonatkozólag felhoztam, számadatokkal nem tudnám bebizonyítani. Igaz, hogy itt maga a t. előadó ur, ki annyira szereti mások ellenmondásait kimutatni, maga is egy igen nevezetes ellenmondásba esett; mert rögtön utánna azt mondta, hogy budgettételeket nem abstract postulatumok szerint kell megítélni, hanem általános körülmények szerint, De a mi már magát az állítást illeti, engedelmet kérek, én igenis képes vagyok számtételekkel bebizonyítani, hogy állitásom teljesen alapos. Méltóztassék mint előadó megnézni a budgetet s azt fogja látni, hogy a népnevelés rovatában tavaly 1875-ben 150 ezer írttal kevesbítették a népnevelés költségeit, az idén pedig 80 ezer írttal. Ezek számtételek, melyeket a t, előadó ur nem képes megczáfolni, és enynyivel erre vonatkozólag be is érem. Áttérek határozati javaslatomra a közalapok és alapítványokra vonatkozólag, s itt engedje meg nekem az igen t. minister ur, hogy mindenekelőtt figyelmeztessem arra, hogy az egész vita alatt a fölhozott adatokat, támadásokat, panaszokat mind ugy vette, mintha egyenesen az ő személye ellen, Trefort Ágoston ellen volnának intézve, s azért az egész vita alatt nagy izgatottságban volt és izgatottan szólt. Engedelmet kérek, ez téves felfogás. Mi a vallás és közoktatásügyi ministerium kezelése alatt levő alapok és alapítványok administratiója ellen emeltünk és emelünk vádakat. Erről természetesen első sorban felelős a háznak az a minister, a ki ezen tárczát kezeli; de felelős egyúttal az egész kormány, mely természetes solidaritásban áll mindegyik tagjával; annál is inkább felelős ez esetben, minthogy a t, minister ur ismételve ugy a bizottságokban, mint a házban mindig arra hivatkozott, hogy ő a ministertanácsnak előterjesztette az illető kérdést és az helyeselte azt. Ez az, a min a kérdés megfordul.. Mi tagadjuk ugy a ministernek, mint az összes ministeriumnak, a ministertanácsnak azon jogát, hogy bármily természetű közvagyonról véglegesen intézkedhessek, a nélkül, hogy ez az országgyűlésnek tudomására jusson, a nélkül, hogy abba az országgyűlés beleegyezzék. Erről van itt szó