Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-182
182. országos ülés deczember 6. 1876. 49 zett alapok jogi természete iránti kérdése eldöntését megelőzőleg is, az azok kezelésének megfelelő kérdésével foglalkozni fog, tehát alapjában véve méltányos igényekkel és szemben a kérdés complicáltabb természetével ez irányban is elég van' téve azon czélnak, melyről itt szó vagyon. Én ennek alapján még egyszer kérem a t. házat, hogy méltóztassék az előttünk fekvő közoktatási költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a középen.) Irányi Dániel: T. ház! Ha nem fogok mind azon szónokok észrevételeire, a kik ugy határozati javaslatomat, mint beszédemet bírálatra méltatták, külön megjegyzéseket tenni: ne vegyék azt kérem, figyelem hiányának, — mert ez tőlem igen távol van; — hanem tulajdonítsák annak, hogy a mit másoknak, a kiknek mindenesetre kell felelnem, mondani fogok : az nekik is szolgáland válaszul. T. ház ! megvallom, hogy a kérdésnek ismert előzményei és azon tények után, melyeket minapi beszédemben előadtam, nem gondoltam azt, hogy legyen e házban valaki, a ki mégis azt állítsa, hogy Magyarországon van vallásszabadság; de még kevésbé hittem azt, hogy találkozzék képviselő e házban, a ki magát a vallásszabadság eszméjét, lényegét megtámadni akarja. Csalódtam. Az elsőt a t. ministerelnök ur tette, a másodikra Somsioh Pál t. képviselő ur vállalkozott. Legyen szabad mindenekelőtt a most nevezett t. képviselő urnák felelnem. A t. képviselő ur különbséget tesz hit- és vallásszabadság közt. Az elsőt föltétlenül megengedi, a másodikat azonban igen szigorú, igen szoros korlátok közé akarja szorítani. A hitszabadság — szerinte —az: amit szivünk belsejében igaznak tartunk, a mit szivünkbe, rejtünk, és nem közlünk senkivel. Ezen szabadságnak, t. képviselő ur! sem a törvényhozás, sem az államhatalom biztosítására nincs szüksége. Ezen szabadság létezik mindenütt és létezett minden időben. Létezett Indiában a keresztrefeszitós, létezett a nagy római birodalomban és a katakombák idejében, létezett Franeziaországban a Valdensek és Albigensek ós a Hugenották üldözése korában, a dragonádok és a Bertalané] idejében; létezett Spanyolországban és Németalföldön a hitújítás üldözése korában, létezett Magyarországon a „lutherani comburantur" törvény uralma; Anglia és Svécziában azon törvények uralma alatt, melyek a katholikusok jogegyenlőségét kétségbevonták. Ez nem vallásszabadság. — Ily szabadság politikai tekintetben is mindenütt létezik és létezett mindenha, inert a vesék és szivek bensejót senki sem vizsgálhatja, azokba csak a mindentudó isten szeme pillanthat be. De amire szükség van: az nem ily hitszabadság ; a mire szükség van Magyarországon, mint mindenütt másutt, az a vallásszabadság. KBPV. H. NAPLÓ. 1870-78 IX. KÖTET. Miben áll a vallásszabadság ? A vallásszabadság szerintem abban áll, hogy a mit lelkünk igaznak hisz: azt külsőképen is kijelenteni, azt cselekedeteink által nyilvánítani is szabad legyen akár egyenként, akár másokkal társaságban, a közönség előtt azonképen, mint a családi tűzhelynél, a nélkül, hogy a miatt jogainkban legkevésbé is sérelmet szenvednénk és feltéve egyedül azt, hogy hittanaink, hogy cselekedeteink az állani valódi, magasabb czéljaival ne ellenkezzenek. (Helyeslések) így értelmezem én a vallásszabadságot, és azt hiszem, hogy ezen értelmezést jóvá hagyják az észjog és államtudományok és igazolják a történelem és a nemzetek példája. A mely vallás a tulajdonjogot, a jó erkölcsöt, a társadalom, az állam iránti kötelességeket tagadja és megtámadja: az az állam pártolására és megtürésére nem számithat, így, a mely állam a maga fenállása, a maga biztossága okáért az átalános védkötelezettséget behozta, azon állam nem engedheti meg, hogy a lelkiismeret szabadságának ürügye alatt valaki a haza iránti védkötelezettséget ne teljesítse ; valamint nem tűrheti meg azon állam a kétnejüséget, a mely az egynejüséget a családi élet, a családi boldogság alapjának ismeri el, mely maga az államnak egyik oszlopa. Ellenben, a mely törvények a nélkül, hogy az állam valódi állandó czéljainak valósítására elkerülhetetlenül szükségesek lennének, a vallásszabadságot akadályozzák: azon törvények nem tarthatnak a sérthetetlenségre igényt. Nem a vallásszabadságnak, hanem azon törvényeknek kell eltöröltetniök. így a római császárok edictumai az első keresztyének ; a franczia királyok rendeletei a Waldensek, Albigensek ós a Hugonották ellen, a spanyol királyokéi a reformatio hivei ellen, az 1525-ki törvény a lutheránusok rnegégetésére vonatkozólag, az angol és svéd törvények a katholikusok ellen, ámbár törvények voltak, mivelhogy az állam czéljainak valósítására nem voltak szükségesek, sőt inkább azokkal homlokegyenest ellenkeztek : eltörlendők voltak, nem pedig a vallásszabadság. így értelmezvén a vallásszabadságot, most már kérdem, t. ház, vajon szabad-e, — ha igy határozzuk meg a vallásszabadságnak ugy fogalmát, mint korlátait, — szabad-e azon térre mennünk, melyre Somssich igen t. képviselő ur menni hajlandó? Szabad-e tévelyvallásokról szólni? szabad-e tévelygőket emlegetni, melyeket az államnak megtűrnie nem szabad ? Ha ezen térre megyünk : akkor a vallásokat belső értékök szerint kell mérlegelni; akkor nem azt kell kérdeni: ha vajon valamely vallás megegyezik-e, vagy ellenkezik-e az állam fenállása, biztossága czéljaival ? hanem azt, hogy annak belső valója megegyezik-e a saját meggyőződésünkkel. Es ez esetben hová jutnánk? Oda, t. ház! hogy nem csak az uralkodó vallások rendszerét fogjuk visszaállítani ; hanem csak egyetlen