Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-182

50 182. országos ülés deezember 6. 1816. államvallást fogunk megtűrni; mert valamint egyes ember csak egy vallást tarthat igaznak : ugy az állam, ha ezen térre lép, szintén csak egyet tarthat annak és tűrhet meg. Ezen irány, ezen hajlam a legszomoritóbb, a legsajnosabb eredményeket idézte elő. Ez volt forrása ama szerencsétlen vallásháborúknak, a melyek az emberiség történetének lapjait örökre beszennyezik. Sokat hiszek még lehetőnek, a mi volt; ez egyet, hála istennek, nem hiszem többé annak. A t. képviselő ur áttérve a polgári házasság kérdésére, azt többek közt azon oknál fogva ellenezte, mert — a mint állította — nincs az országban egyetlen vallásfelekezet sem, mely a polgári házasság behozatalától ne idegenkednék. Igen fényes, igen határozott czáfolatot szolgáltatott erre mindjárt az utána következő Pap Gábor t. képviselőtársunk a maga ép oly meleg, mint felvilágosodottságról tanúskodó beszédében, a reformegyház főpászfcora létére, kijelentvén, hogy a polgári házasság szükségét elismeri. De még határozottabb czáfolatul szolgál azon tény, melyet egy mögöttem ülő és igen illetékes barátomtól értettem meg, mely szerint ugyanazon időben, midőn Deák Ferencz ama nevezetes, ama hatalmas beszédet e teremben tartotta : ugyancsak a főváros egy más termében a reform, egyház egyetemes gyűlése, tehát valamennyi superintendentia együttvéve a polgári házasság, és pedig a kötelező polgári házasság mellett nyilatkozott. Hogy a kath. egyház, — értem a tanitó egyházat, a clerust, — a polgári házasságtól idegenkedik, azon nem csodálkozom. A katholikusok a házasságot szentségnek tekintik ; de a polgári társaság nem kötheti magát bármely vallásnak is a maga intézkedéseihez, vagy hitelveihez. Ugy volt az egyébiránt ós ugy van más országokban is; ugy van Pranczia- és Olaszországban, ugy van Belgiumban ; de azért, miután a törvény meghozatott, a kath. papság annak végrehajtását nem akadályozta, hanem meghajol a törvény előtt, és talán nem teszek fel sokat a magyar kath. elerusnak ugy hazafiságáról, mint a törvény iránti engedelmességéről, ha azt hiszem, hogy midőn a törvény meg lesz hozva, annak ő is engedelmeskedni fog. Azon ok, melyet beszédének további folyamában a polgári házasság ellen még felhozott, miszerint t. i. annak behozatala költséggel járna : megengedi a t. képviselő ur, hogy nem nagy fontossággal bir. Én azt hiszem, hogy ezen tekintet, a költség tekintete teljesen elenyészik. Azok az anyakönyvek, melyek szükségesek lesznek, és melyek különben a lelkészeknél sem maradhatnak el: nem igen fogják megterhelni a községek költségvetését. Nem igen sokkal több nyomaték tulajdonítandó azon érvnek, melyet, — hogy közbevetőleg ő róla is szóljak, — Lukácsy Béla képviselő ur is felhozott, midőn t. i. azt emiitette, hogy a polgári házasság megkötésére alkalmas közegeink sincsenek. Arra, hogy a meghozandó törvénynek néhány szakaszát megértsék, méltóztassanak elhinni, a községi jegyzők, kik annyi más törvényt ismerni kénytelenek, bizonyosan nem alkalmatlanok. S ha egyik-másik esetben támadna is kótelyök, a szolgabirák bizonyosan útba fogják igazítani. De nemcsak beszédem velejét rosszalta Somssich Pál t. képviselő ur; — az ón modorom, az én hangom sem nyerte meg becses tetszését, a menynyiben némileg megrovásképen azt mondta, hogy pathoszszal szóltam. (Halljuk!) Megengedem t. ház, hogy a patheticus hang kiment a divatból; de nem tehetek róla, ós akkor, midőn polgártársaim, midőn az emberiség legszentebb jogairól szólok, nern használhatom azt a hangot, a melylyel akkor élek, mikor a perrendtartás valamely ártatlan czikkéről van szó. Én a mit melegen érzek : azt melegen fejezem is ki. Én a régi iskola tagja vagyok, egyik legszerényebb, legcsekélyebb tanitványa azon iskolának, melynek mesterei a Bezerédyek, a Beöthyek, a Kossuthok, nem egyszer rázkódtatták meg hatalmas szavokkal a pozsonyi országház falait, a nemzet elidegenithetlen jogaiért és a haladás eszméjiért az udvari és a conservativ párt férfiai elleni küzdelmekben. (Tetszés.) — A t. képviselő ur bizonyosan emlékezni fog rá. (Mozgás,) És most legyen szabad a t. ministerelnök ur beszédére térnem át. A t. ministerelnök ur föntartván tavaly mondott szavait, ez alkalommal is ismételte azokat, hogy Magyarországon van vallásszabadság. Megengedte ugyan, hogy vannak visszaélések; de ezek a magok utján orvosolhatók. Megengedte azt is, hogy vannak a törvénynek hiányai, de ezeken — hogy saját szavaival éljek — nem fogunk segíteni, ha nagy szabású, mindenkire kiterjesztendő, a szabadelvüség legszélső fokán álló törvénynyel jövünk elő; hanem ha az égető szükség által követelt intézkedéseket teszszük meg egyenként és akkor, mikor az szükséges és lehetséges. Hogy visszaélések is foglaltatnak azon tények közt, melyeket elsorolni bátor voltam, azt megismerem. Ily visszaélés, mely t. i. a létező törvénybe ütközik, például az, ha valamely lelkész a töi vényes házasságból született gyermeket törvénytelennek irja be az anyakönysdoe; ily visszaélés volt a váczi szentszék pőrének elvesztése; ily visszaélés szerintem a babtista-missionarius zaklatása ! De sokkal nagyobb azon tények száma, melyeket nem lehet visszaéléseknek nevezni, melyek egyenesen törvény szerint elkövetett jogsérelmek. Mert az nem visszaélés, mivelhogy törvényben gyökerezik, hogy a zsidók nem köthetnek házasságot keresztyénnel ós viszont. Az nem visszaélés, hanem törvényparancsolta következtetés, hogy