Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-182

4s 1H2. országos ülés deczember fi. 1876. helyes irányának: meg nem állhat; összedől. Engedje meg továbbá t. képviselőtársunk emlékezetébe hozni azt, hogy ezemállitásnál megfeledkezett arról, hogy boldogult Eötvös báró korában egy izben épen azon t. párt részéről, melynek tagja Helfy képviselő ur, tett indítvány folytán, a mely indítványnak nobilis intentióját különben nem vonom kétségbe: több 100,000 írttal nagyobb összeg szavaztatott meg népnevelési ezélokra, mint a mely a minister által előirányoztatok; megszavaztatott oly sommá, a melyről, ha a források megbízhatók — s gondolom azok, — annyit mondhatok, hogy a boldogult minister, a ki pedig igen buzgó hévvel karolta fel a népnevelés ügyét: jó ideig nem is tudta, mit miveljén, mit kezdjen vele, bizonyíték tehát mellettem és ellenbizonyiték az ellen, a mit Helfy Ignácz képviselő ur felhozott. Bátor vagyok t. barátomat itt még emlékeztetni arra is. hogy ugy látszik az akkori szavazásnál nem tartotta a t. ház, de különösen az indítványozó párt eléggé szemmel azt a szép igazságot, melyre tegnapelőtti beszédében Molnár Aladár képviselő igen helyesen utalt, azt mondván, hogy a közoktatásügy fejlesztése és emelése tekintetében pénzzel mindent megtenni nem lehet; hogy arra, hogy az igazán emeltettessék, igen sok egyéb tényezőnek közreműködése is szükséges, ép olyan tényezőnek, melyet semmiféle pénzzel előhozni nem lehet, s így ebből a szempontból sem lehet osztozni azon nézetben, melyet t. képviselőtársunk állit fel, hogy tudniillik most kevesebb, és ebből sokkal több irányoztatott elő népnevelési szükségletekre, a népnevelés költségeire ; de engedje meg a t. képviselő ur még azt is, hogy csodálkozásomat fejezzem ki az iránt, hogy hogyan panaszkodik e tekintetben épen ő, ki beszédjének egész folyama és iránya szerint, ugy fogta fel a közoktatási ügy fejlődésének processusát, hogy inkább alulról felfelé, mint felülről lefelé kell működni. Ha ez áll, a mit t. képviselőtársam feje intésével újólag constatál: csodálkoznom kell, hogy nem vette észre, hogy önmagával szemben következetlenségbe eset, mert hiszen épen az a politika követtetett abban, a melyet ő tartott és nyilvánított helyesebbnek. Csodálkozom, hogy ezen ellenmondást fel nem ismerte okoskodásában és hogy, ha csak nem akar olyan méltánytalan lenni, hogy 7—8 éves közoktatási szervezkedésünk után még most se kerüljön a felső tanügy emelésére az előirányzatban a sor. Az én igénytelen felfogásom szerint a költségvetésről, a budget-tételek mérvei fölött nem abstraet postulatumok, nem az elvont elméleti humanitárius felfogás, hanem a fenforgó concret viszonyok figyelembe vételével helyesen mérlegelt szükséglet ós a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erő mértéke lehet egyedül határozó, ós minden intézkedés, mely ezen szabályon innen marad, vagy ezen túllép, igénytelen nézetem szerint csak félszeg következtetésre és rósz eredményekre vezettek. Ezt akartam röviden Helfy t. képviselőtársunk nyilatkozatára megjegyezni. A mi Simonyi képviselőtársunk beszédjét illeti, engedje meg, hogy reflexiójára én is egy reflexióval válaszoljak. 0 ugyanis akkor, midőn elvtársának Irányi képviselő urnák javaslata mellett emelt szót és érvelt: érvei közt. két olyat is hozott fel, melynek egyike elismert jó szivének, másika pedig osztatlanul elismert éles eszének nem volt megfelelő. Az elsőre nézve legyen szabad megjegyezni, hogy megemlékezvén t. tagtársunk Simonyi képviselő ur Deák Ferencz 1873. évi június 28-án tartott status-férfiúi nagy beszédjéről, nem tudom, öntudatosan-e vagy véletlenül: azt a megjegyzést is tette, hogy Deák Ferencz beszédjét azért tartotta, mert vele más nagyobb politikai kérdéseket takarni ós figyelem alul kivonni akart. Én azt hiszem, hogy Irányi tagtársunk indítványának a vallásszabadság eszméjére vonatkozó része abstraet, ideális jellege szerint sokkal magasabban áll, semhogy szükséges lett volna innen argumentumot meríteni állításának igazolására, mely ellenkezik először a tényállással: mert Deák Ferencz nem volt azon ember, a ki a politikai élet terén életkérdésekben játékot űzött. Ellenkezik másodszor a kegyelet érzetével azon férfiú iránt, a kinek nem egy párt, nem egy nemzet, hanem egy egész világrész tiszteletétől övezett sirboltjának szentelt küszöbén a párt szenvedélyek legtajtókzóbb hullámai is kell, hogy megtörjenek. (Ellentmondás a széh'q' balon.) A másik, a mit t. képviselőtársam állítására kívánok megjegyezni: az, hogy midőn Irányi Dániel t. képviselő ur indítványa mellett Tisza Kálmán ministerelnök indítványa ellenében szót emelt, a többi közt azon syllogismussal is ólt, hogy mikor Tisza Kálmán ministerelnök indítványa tárgyaltatni fog: akkor már az Irányi-féle indítványának tárgyalása is ugy szólván napirenden lesz és el lesz döntve. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy én is egy syllogismussal éljek. {Halljuk l) Ha a t. képviselőtársunk igazán igy fogja fel a dolgot, akkor feltévén, a mi nem kétséges, hogy a t. ház jelentékeny többsége a ministerelnök ur mellett fog szavazni : elvárom consequentiájától, hogy ő, ki csakugyan czélt akar érni azon párttal együtt, melyhez tartozik, ugyanazon votumhoz fog járulni, melyet Tisza Kálmán ministerelnök ur tőlünk kivan. Miután épen ama nyomatékos votum folytán lesz az ügy előbbrevitelének kérdése megoldva. (Derültség a szélső balon.) A mi a budgetet magát illeti, még csak arra akarok röviden utalni, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében a következő passus, meby az alapítványok kezelésére vonatkozik, foglaltatik, miszerint a kormány a neve-