Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

g4 181. országos ülés deczember 5, 1816. • mert ezen kérdésekre nézve el kell ismernem, a mint nem vonom kétségbe, hogy ő is el fogja ismerni, miszerint azok napirenden nincsenek ; de mert én is, ezen kérdések mielébbi megoldását óhajtom és mert nem tudnám meggyőződésemmel megegyezhetni azt, hogy én egy határozati javaslatot, a mely a lelkiismereti szabadság proclamálását sürgeti, ellenezzek : elfogadom Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslatát. (Élévk helyeslés és zajos éljenzés balfelöl.) Hérics Antal: T. ház ! Azok után, melyek e tárgyban elmondattak ós az illető szónok urak pártállását mutatták, nem volna tanácsos a magas hullámzásokat ínég magasabbra emelni, azért én e tárgytól, a melyet különben magam is tanulmányom tárgyává tettem, áttérek egyenesen a közoktatás ügyének terére. 1868-tól kezdve az iskolaügy sokat haladt, az tény ; a törvény értelmében megtette mindenki kötelességét, és e tekintetben nincs okunk, katholikusoknak pirulni, hogy a püspöki kar fényes példával nem ment volna előre ós nagylelkű áldozatokkal ne hozott volna intézeteket létre, melyek közelismerésben részesülnek. Sokat, igen sokat tett a püspöki kar ós a törvény értelmében alárendelt papságot vezérelte, hogy az 1868-iki törvénynek az, iskolákban tökéletesen megfeleljen. Hogy milyen lábon állanak itt-ott az iskolák, különösen a városi és középiskolák, bátor vagyok a t, minister urat magát tanúbizonyságul felhívni, hogy például Soprony városában olyan iskolák léteznek, a melyek nemcsak Magyarország, de a külföld hasonló intézeteivel is bátran kiállják a versenyt, és vannak nem csak felekezeti, nem csak reáliskolái, nem csak tanitóképezdóje, hanem vannak olyan iskolái is, a hová a külföldről, Bécsből is számos ifjak jönnek tanulmányaik végzésére. Ha elemi iskoláink' mégis nem állanak még ott, a hol a jó akarat és a törvény szeretné, hogy álljanak: annak sok oka van. Az egyik ok az, hogy a nép igen nagy indoleutiával viseltetik az iskoláztatás iránt és e tekintetből igen kívánatos, hogy azon megyei bizottság, a mely most fog életbe lépni, elhárítsa mindazon hiányokat, a melyek ez irányban vannak. Ugyanezen indolcntia teszi, hogy a szegénység ürügye alatt az iskolaköteles gyermekek az iskolától visszatartatnak, különösen oly vidékeken, a hol gyárak vannak. Kis gyermekek 10—12 éves korukban rászorittatnak a gyári munkára némi. dijakért, a mi szegény szüléiknek mindenféle név alatt igen jól esik. A szegény gyermek még ki sem fejlődött és már mintegy második fehér rabszolga rászorittatik a kenyérkeresetre, hogy magán ós szülein segítsen. Másik ok, a miért nem tesz nagyobb halaiadást az elemi oktatás, hogy hiányzik egy megállapított tanterv, mint azt tegnap Molnár Aladár t. képviselő ur oly helyesen elmondta. Minduntalan más könyvek jönnek használatba, és alig ismerkedik meg a gyermek egy könyvvel, máimásik jön helyette. így tehát kívánatos, hogy a cultusminister ur azon legyen, hogy egy megállapított jó tanterv legyen az elemi iskolák számára felállítva. Harmadik ok, hogy miért nem teszünk nagyobb haladást: a jó ós hasznavehető tanítók hiánya. Tegnap Molnár képviselőtáram 7ü00-re tette a hiányzó tanítók számát. E hiányból mi is nagyon részesülünk, sok iskolánk van tanitó nélkül ugy, hogy a lelkésznek kell a tanítót pótolni. Honnan van e nagy hiány ? Ez különösen érezhető azóta, mióta a jegyzői hivatal — nemes czólból — a tanítóitól elválasztatott. Ez elválasztás folytán a tanítók száma megcsökkent, ós azok számát nehéz pótolni. Másrészt e hiány oka az. hogy a tanítók igen nyomorult helyzetben vannak, képzelhetni, hogyha eddig tanítónak és jegyzőnek egy személyben nehéz volt megélni: mennyivel nehezebb most kettőnek. Egy szegény kaputos ur helyett van kettő; a jegyző alig vegetál, a tanitó még- nagyobb nyomorban van. A szegény falusi tanítónak e nyomorult állását még emeli az, hogy mily lealacsonyító módon kell kis jövedelmét beszednie. Nincs bizonyos rendszer, mely szerint fizetése megvolna állapítva, és annak beszolgáltatása rendezve. Esküdttől bíróig, bírótól esküdttig kénytelen esdekelni, míg néhány forintot majdnem alamizsnaként kap. Még szomoritóbb az u. n. karezgabonának beszedése. Ha mi a tanítótól sokat kívánunk: adjuk meg neki a szükséges tekintélyt. Képzeljük csak a tanítót a falu szolgáival, a csordással, a kisbiróval együtt a zsákot tartva házról-házra járni egy iskolás gyermekkel, mily elszomorító ez a tanítóra nézve. Innen következik, és nem csoda, hogy jelesebb ifjaink kitanulván a praeparandiát, s a nyomorult tanítói kenyértől irtózván, más állást keresnek. Legnagyobb részök ügyvédi írnokká lesz, hol 2-—3 forintot kereshet naponkint, vagy .pedig át megy Ausztriába, hol 3—4 annyit kereshet. Ezáltal sok jeles ifjú túlmegy a Lajthán. Ezen hiányon akart a kormány segíteni a nőtanitó-kópezdók felállítása által. A nenövendékeknek e nőkópezdékben roppant sokat kell tanulniok. Itt ujabb nehézségek merülnek föl. Bevégezvén a kópezdei tanfolyamot, kezökben a legjobb bizonyítványokkal alig képesek állomást kapni. Ismét kénytelenek egyes családoknál keresni kenyeret; ha ez nem sikerül: szintén kénytelenek kimenni Ausztriába. Azért ón is ugy zárom be beszedemet, mint tegnap Molnár Aladár képviselőtársam, kívánván,