Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
181. országos lilís deezember 5. 1876. 55 hogy tanári seminariumokat teljes ellátással állítsunk föl; neveljük a szegény ifjakat, mert azok nem képesek magokat önerejökből kiképeztetni, igy fogunk az országnak ifjakat nevelni, kik végképen itt maradnak. S ezzel elfogadom a költségvetést. Plachy Bertalan: T. ház! A vitában, mely oly nagy arányokat vett és mely a t. ház türelmét nagyon kimerítette, csak néhány pereznyi időre vagyok bátor igénybe venni becses figyelmét. A vita folyama mutatja, hogy a népnevelés ügye nagyon foglalkoztatja Magyarországon a szellemeket, ós hogy ez az anyagi kérdések mellett napjainknak egyik uralkodó kérdése. A közoktatási költségvetés egyrészről éles megtámadásnak, másrészről komoly szakszerű critikának tárgya volt és én megvagyok győződve, hogy a ház ezen oldaláról (Szóló a középre mutat.) jövő felszólalások nem egy ellenség megtámadásának, hanem egy jóbarát tanácsának természetével birnak; meg vagyok győződve arról is, hogy azokat a kormány méltó figyelmébe veendi, bár én pártom kormányát minden viszonyok közt szeretném megóvni ama mondott veszélytől, hogy a ki mindenkinek akar tetszeni, az senkinek sem tetszik. (ügy van .') Mondatott, hogy népnevelésünk nem fejlődött eléggé a rá fordított költségek arányában, nem fejlődött eléggé intensive. S ezen állítás való is volna: ha a népnevelési administratiőt az administratió többi ágaitól elvontan képzeljük; de ha tekintetbe vesszük azt, hogy a közoktatásügyi ministerium intézvényei eddig csak a törvényhatósági közvetítés által a törvényhatósági közegeknek mintegy jóakaratából érvényesültek: akkor valóban nem népnevelésünk lassú fejlődésén, hanem azon kell csodálkoznunk, hogy népnevelésünk ügye ott áll, hol jelenleg. Egy ministeriumnak sem kellett küzdenie az átmeneti időszak természetéből folyó nehézségekkel annyira, mint a vallás s közoktatásügyinek. Modern elvek és hatalmas tényezők, melyek a múlt traditióiól táplálkoznak s gyökereik mélyen belenyúlnak a társadalmi tudatba, követelik ezen ministeriummal szemközt érvényesitésöket. Sok az államhatalom körén kivül eső tényező, melyekre az állam közvetlen befolyással nem bír, van hatással a népnevelés ügyére is. Ilyen a confessionalismus, a melyben rejlő morális erőt fel kell ugyan a népnevelés czéljaira az állam érdekében használni és mely ennek folytán tapintatos kíméletet igényel; de mely feljajdul mindannyiszor, valahányszor az állami felügyeletet a népnevelés érdekében reá nézve e házban hatékonyabbá tenni akartuk. (Helyeslés.) Ezen háznak egy kiváló férfia monda, hogy nekünk ezen országot nem csak visszaszerezni kellett, hanem újjá teremteni, alkotni is. A népnevelés terén is sivár pusztaságot találtunk, pár * praeparandiát, elhanyagolt népnevelést. Egészen újra kellett teremteni a tanítói osztályt és ezen czél a tömegesen létesített állami praeparandiák által ha nem is éretett el, de mindenesetre megközelittetett; meg kellett teremteni az egész népnevelési irodalmat, mely illetékes szakemberek állítása szerint bátran megállhat a külföldi ilynemű irodalmak előtt. T. ház, az erős akarat mindent legyőz — ez igen szép mondat; — ámde ez a magán életben sem áll, annál kevébbó az állami téren s népnevelósünk mai eredménye ha nem is a mindent legyőző akaratnak, de tekintve a szüntelen nehézséget elismerésre méltó buzgalomnak műve. Az utolsó népnevelési jelentés, az előbbieknél rendszeresebb, átnézetesebb mű; e nélkül a vitának most alig lenne anyaga, nélküle ma nem lennénk azon helyzetben, hogy a belőle merített adatok alapján itt ezen ministerium fölött kritikát mondhassunk. Áttérek már azon napirenden levő indítványra, mely Gulner Gyula barátom oly ékes s meleg védelmében részesült. Arra vonatkozólag szabad legyen megjegyeznem, hogy az utódok hálájára méltó feladat bizonyos nagy eszmék koronkénti proclamálásának szerepére vállalkozni, hogy azok azon nehéz időkben, midőn kizárólag anyagi létkérdések tartják szorongó aggódásban a kételyeket: a köztudatból ki ne vesszenek. (Helyeslés.) Ámde a józan államférfin nemcsak a nagy eszméket méltatja figyelemre, hanem a helyzetet is, az anyag ellentállási képességét és a többit nem említve, egy a közel múltban uralkodó felekezet mögött, mely hazánk intézményeivel, múltjával oly szorosan összefügg, nemcsak egy darab száraz theologiát látok, hanem látok — elég leszen hazánk déli vidékeire utalni — államfenntartó erőt is. (Igaz: Ügy vem!) Hogy a kormány ezen kérdést meg nem oldotra: csak azt igazolja, hogy ezen kérdésben, mely a polgárok bel békéjét és nyugalmát oly mélyen érinti: nem akar rögtönözni, hanem tapintatosan államférfiúi eszélylyel nyúl hozzá, mert különben méltán érhetné a vád, melyet Thiers mondott I, Napóleonról, hogy „mindennel visszaélt, mi pazar kezeibe akadt, visszaélt Francziaország hadseregével, polgárai belbékéjével és nyugalmával." Igen helyesen emiitette Molnár Aladár t. barátom, hogy Európában nincs egy ország, melynek iskoláiban az állami nyelv mint kötelezett tantárgy behozva nem lenne. En midőn az utolsó népnevelési jelentésből látom, hogy hazánk felvidékének van egy nagy megyéje, melynek van 253,000 lakosa s melynek egy iskolájában sem taníttatik az állami nyelv: szivem szomorúsággal telik el állami állapotaink szánalmasságának ezen 5*
