Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos ülés január 23. 1877. 351 tótessék le a napirendről és utasittassék a kormány, hogy a nemzeti bank önálló felállítását lehetőleg mielébb eszközölje. Ezt értettem volna t. barátomtól ; de ő óvszerül ajánl valamit és azt mondja, hogy annak felállításáig halasztassék el a tárgyalás : már ezt nem értem; mert ha azon nemzeti bank felállíttatik: akkor ezen törvényjavaslatra az én igen t. barátom szerént szükség nem lesz. Távol legyen tőlem, hogy mind azokra, melyek a t. ház tagjai által a munka és pénzértékére nézve elmondattak, bőven kívánjak észrevételeket tenni. De azt köteles vagyok megjegyezni, hogy a pénz és munka közti viszony, társadalmi, vagyis mint néhányan kifejezik magukat, sociális viszony. Ez igaz ; de a társadalmi viszonyok következményei fölött, anélkül hogy azokkal szembeszálljunk, napirendre térni nem lehet. Igen helyes, hogy ma még e tárgyak Magyarországon napirenden nincsenek. De hogy elóbb-utóbb a munka és pénz közti viszály felül ne kerekedjék: azért kell oly törvényeket alkotni, melyek által ha a viszály meg nem szűnik is, legalább mórsókeltessék. Annak reményében hogy a központi bizottság által beterjesztett törvényjavaslatot képesek leszünk megjavítani, — mert én és elvbarátaim ugy vagvunk meggyőződve, hogy tekintve Magyarország földmivelőit, minden külömbsóg nélkül a volt nemesre és nem nemesre, — mert a kisbirtoku úgynevezett polgárok ép ugy érzik az uzsora kártékonyságát mint a kisbirtoka úgynevezett nemesek, — a 6%-et elégnek tartanánk, de habár 6-ot szeretnők, a 10 ellenében kész vagyok a 8-at is elfogadni, az esetben: ha a kamat-uzsora mellett a tőke-uzsora is akadályoztatik, E reményben mondom a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslések.) Elnök: Szólásra senkisem levén feljegyezve, az átalános vitát bezártnak jelentem ki. Szólásra jogosítva van még az előadó ur. Baross Gábor előadó: T. ház! (Halljuk! eláll!) Azok után, mik itten tegnap és ma a vita folyamán elmondattak, lehetetlen meghajulnom azon udvarias szándék és felhívás előtt, hogy e tekintetben némelyek elmondásától elállják. Azonban távol lesz tőlem a szándék, hogy a tegnap és ma tagadhatatlanul felmerült némely szélsőségek közt mozogva, felhijjam a t. ház figyelmét mindazokra, melyek a tudomány vagy a törvényhozás terén e tárgyban felhozattak. Nem tehetem ezt két okból. Először nem azért, mert az emberiség culturhistoriája eléggé bizonyítja, hogy alig létezett kor, és azon korban alig létezett tudomány, vagy a köznapiság fölé emelkedett szellemi erő, mely e tudománynyal ne foglalkozott volna. Az irányzatok is külömbözők voltak, s az uzsorásnak a pokol minden kínjára elitéltetésétől egész a tőke szabad forgalmának egekig való emeléséig minden irányzat talált követőket, a felebaráti szeretet tanainak küzdelme egyrészt s másrészt az emberi ész ama prerogativája, melylyekkel annak az anyag feletti uralmat biztosítandó a tudományok legnagyobb képviselőit élénk küzdésre indították. És mindez oly roppant anyaghalmazt képez, hogy annak titkos felhasználása egy rövid parlamentalis felszólalásnál alig eszközölhető; holott másrészt mind ez irányzatok ma Magyarország anyagi életének megbirálásában kevés hasznot hajtanak. De nem tehetem másodszor azért sem : mert nálunk oly speciális viszonyok léteznek, melyek egészben gyakorlati és mindenek felett objectiv megbirálást igényelnek. Sajnálattal bár de kénytelen vagyok mellesleg két dolgot constatálni. Egyik az, hogy átalában akkép mébóztattak venni a dolgot, hogy ezen törvény megszavazása, vagy meg nem szavazása a népszerűséggel, vagy a népszerűtlenséggel függ össze. Megvallom, a központi bizottságban ezen irányzat épenséggel nem került szóba; sőt én azt hiszem, hogy minden magyar hazafinak fennen dobogna szive, ha hazáját oly közgazdászati viszonyok közt tudná, melyek lehetségessé tennék azt, hogy a tudomány mai állásának megfelelően elfoglalhatná azon álláspontot, mely szerint képes, volna a tőke forgalmának szabadságát minden irányban biztosítani. S ez alkalommal hivatkozni vagyok bátor Hegyessy t. barátom nyilatkozatára, ki tegnap szintén ezen törvényjavaslat ellen szólalt fel, s azt monda ezen népszerűségi kérdésre vonatkozólag, hogy minden esetre hibás dolog a népben bizonyos illusiokat felkelteni. Tökéletesen igaza van ; de megvallom, hogy e tekintetben saját pártjára mondott Ítéletet, s midőn folytatta, hogy az illusiók nem teljesedése némileg desillusiora vezet: ismét csak is a saját pártja által elért következményeket tolmácsolta. A másik, a mit constatálnom kell: az, hogy azon férfiak, kik az ország előtt, és itt a parlamentben, mint kiváló nemzetgazdák ismeretesek, nem szólaltak fel e törvényjavaslat tárgyalásánál. Nem vagyok hajlandó, de némileg indíttatva érzeném magamat, ezt is a népszerűség kérdésével hozni összefüggésbe. És ezek után, legyen szabad a központi bizottság álláspontját körvonaloznom azokra nézve, a mik az 1868: 31. törvényczikk megalkotása előtt és után bekövetkeztek. Tudva van, hogy 1848-ban a birtok tekintetében mily változások történtek; tudva van az is, hogy midőn a birtok felszabadittatott, a mint itt mondatott: oly korszak következett, mely a magyar földbirtokos osztálynak közgazdászatilag való felszabadítására épenséggel nem volt alkalmas. A meglevő munkaerő megszűnt, ahhoz, hogy meg-