Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

352 200 országos ülés január 23 1877. szereztessék, pénz kellett; a tőke ugy éhez mint ahhoz, hogy befektetések történjenek, egyáltalában hiányzott, és ezután következett egy oly politikai korszak, melyben Magyarország leigázását azáltal vélték elérhetőnek, hogy kimondatott, miszerint Magyarország közgazdászatilag tönkre teendő, és megvallom, a hatvanas évek sem voltak alkalma­sak az ország közgazdászati életének kifejleszté­sére. Midőn pedig az alkotmány visszaállíttatott, beállott a magyar ember egy oly sajátságának nyilvánulása, hogy feledve mindent, egyszerre azon képzeletnek adta magát, hogy a nemzet minden­kép felvirágozni, gazdászatilag haladni fog, ós igy történt, hogy mig más a gazdászati oultura ma­gas fokán álló európai országok legnagyobb vi­gyázattal járultak ahhoz, hogy az uzsoratörvénye­ket eltöröljék: addig mi az 1868: XXXI. törvény­ezikk áital minden elővigyázat, minden óvintézke­dés nélkül eltöröltük az uzsoratörvényeket. Az 1868. után 1873-ig bekövetkezett jó évek némileg akadályozták a hanyatlást. De itt bátor vagyok Hegedüs Sándor t. kép­viselőtársam beszédére nézve azt mondani, hogy az átalánosan nyilvánult nézet és ismeretes adatok azt bizonyítják, hogy az 1868. XXXI. t.-cz. életbe­lépte óta az uzsora nem lappangott, de nyíltan űzetett. S midőn 1873-ban a pénzválság kiütött: láttuk ezen egészségtelen állapot jelenségeit egész nagyságukban, ós azt vettük észre, hogy nem ugyan a nagy pénzpiaezok, hol hamarább közelít­hető meg azon theoreticus állítás, hogy a pénz áru, melynek értékét kínálat s kereslet közti kü­lönbség állapítja meg; de mindenek felett a vidéken, hogy a földbirtokos, a kisiparos, és min­denek felett azok, kik az élet minden api szük­ségleteivel küzdeni kénytelenek, olcsó pénzre, bár­mily szükséges s productiv czélokra akarták is azt fordítani, s nyújtottak legyen bármily bizto­sítékot : szert tenni nem bírtak, a solid tőke más vállalatokba fordíttatott, s az uzsorás tőkéjével concurrentia nélkül maradván, monopollá emelé azt. Az ily tőkepénzesek oly magas kamattal dol­goztak, mint amily magasságot jóvoltukból meg­állapítani jónak láttak, igy történt, hogy például földbirtokosok kaptak pénzt eleinte 10°/ 0-re, be­következett a rósz esztendő, az illető hitelező tudva azt, hogy az adós nem tudja visszafizetni, fele­melte 15—20°/ 0-re ós a nem fizetés tudatában föl­czigázta néha 50°/ 0-re is és a hivatalos kimutatás adatai a legmagasabb átlagként 360 °/ 0-«'t mutatnak, a mely °/ 0 nagy részt telekkönyvezett földrészeken nyugvó teherhént szerepel. Ezeket véve számba, tekintetbe véve, hogy nem nagy pénzforgalomról van szó. hanem a köz­élet bajairól: a központi bizottság ugy vélekedett, hogy ezen törvényjavaslat megállapítása nem vál­hatik gazdászati calamitássá, sőt igen is az alsó nép-rétegekben uralkodó jelenlegi calamitásnak részben megszüntetőjévé. Egyébiránt én azokra nézve, miket Hegedűs képviselőtársam tegnap, kü­lönösen a históriai adatokra nézve, felhozni mél­tóztatott: bátor vagyok némileg rectifikálni és mindenek előtt bátor vagyok azt is előzőleg meg­jegyezni, hogy végtelenül sajnálom, hogy ő a t. házat mintegy ugy állította elő, mintha idegenked­nék azon tudományos álláspont elfoglalásától, me­lyet ő tegnap fennen hirdetett. Másrészt azt mél­tóztatott mondani, hogy Európa, története biza­nyitja az uzsoratörvény eltörlésének czólszerüségét. Már engedelmet kérek, mindenek felett a hasonlat hibás; mert Magyarország alacsony, közgazdasági fokán valóban alig hasonlítható össze Franczia­vagy Angolországgal, mely utóbbi végtelen magas gazdászati fokon állott akkor, midőn Magyarország nemcsak kül de belküzdelmekkel is volt elfoglalva, és egyáltalán nem volt azon helyzetben, hogy prosperálhatott volna. Angolországban már 1818-ban tétetett meg az indítvány, hogy az 1814-ben alkotott uzsora­törvény megszüntettessék, ezen indítvány akkor elutasittatott és nem került tárgyalás alá. Csak miután 1833-ban, kimondatott, hogy 3 hónál nem hosszabb váltóknál az uzsoratörvény alól kivétel történjék, 1837-ben tovább is mert menni az angol törvényhozás és azt mondta ki, hogy 10 font ster­ling alatti váltó kivételével egy évnél nem hosz­szabb időre szóló váltók az uzsoratörvény alól ki vannak véve. Es csak 1854-ben, mikor már minden óvszerről gondoskodott netaláni viszaélé­sek meggátlása végett: merészkedett az uzsoratör­vényt bizonyos irányban hatályon kívül helyezni. . Ez igen is példás óvatosság! És, hogy áll a dolog Francziaországban, a melyre a t. képviselő ur szinte hivatkozott. Méltóztatnak tudni, hogy 1793-ban a jaco­binusok törvénye által az uzsoratörvóny megszün­tettetett. Annyira hatott akkor a theoreticus tan, hogy 1804-ben a napóleoni codex alkotásánál nem is mertek abba — az uzsora ellen, daczára a pusz­tításoknak, — valamit felvenni. Mig végre látva a pusztítást, melyet Francziaországban az uzsoratör­vények okoztak: 1807-ben megalkottatott egy tör­vény, mely szigorú büntetéssel fenyegetett min­dent, a mi az uzsora jellegét hordotta magán és ezen törvény ugy 18'l6-ban, mint l'-öO. deczem­ber 19-én módosítva bár, fentartatott, és midőn 1857-ben III. Napóleon jelentést kívánt azon ered­ményről, melyet ezen súlyosbító törvények elértek Francziaországban: akkor Eouher és ha jól em­lékszem Balliolt ministerek azt mondták, hogy igenis a törvénynek behozatala folytán az azelőtti rendkívül magas kamatláb törvényes korlátok mögé menekült, az állampapírok értéke emelkedett és a fogházakban adósság miatt letartóztatottak száma fele részre csökkent, és ezzel a többi közt

Next

/
Thumbnails
Contents