Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
200. országos ülés január 23. „1877. a 47 dek rósz akarata folytán is (tisztelet a kivételeknek) egy ily per eltart huzamos időkig 2—5 évig, és kétszeresen és háromszorosan meghaladják a kamatok a tőkét. Egyátalán t ház, azt hiszem, érezzük itt mi mindnyájan, hogy megrázkódtatásoknak kitenni hazánkat jelenlegi viszonyaink közt nem volna tanácsos, legkevósbbé pedig pénzügyi tekintetekben. Meggyőződésem az, hogy ha a tőke-uzsora korlátozása egyátalán gyakorlatilag keresztülvihető nem lenne: a legnagyobb megrázkódtatásnak tennők ki az országot. Ezt sikerrel keresztül vinni teljes lehetetlen, s ugy tehát én az igazságügyi bizottság különvéleményét el nem fogadhatom. A törvényjavaslatot is nem az igazságügyi, de a központi bizottság szövegezése szerint fogadom el: mert meggyőződésem az, hogy az ingatlan kölcsönökre meghatározott 8% is több mint sok. Ez irányban bocsánatot kell kérnem a t. igazságügyminister úrtól, ha nem osztozhatom azon nézetében, s nem fogadom el azon érvét, hogy miután a vidéki pénzintézetek a fővárosi pénzintézetektől 7—8%-re nyerik a hitelt, ós az előbbiek nem escomptirozzák azok váltóit 7—8°/ 0-en alól, ennek következtében talán méltányosabb leune a maximumot nem 8, de I0°/ 0-re megállapítani; nem fogadhatom el pedig azért, mert teljes meggyőződésem az, hogy csak pár hét múlva is, ha e törvény foganatosításba lép: a fővárosi intézetek igen szívesen fogják a vidéki váltókat 6—7°/ 0-el escomptirozni, és azoknak hitelt nyitni; de még azon esetre is, ha a vidéki pénzintézetek nem nyerhetnek hitelt, nem féltem azokat az elbukástól. Méltóztassanak elhinni azt, hogy nincs oly birtok Magyarországon, mely huzamos időre 8°/ 0-os kölcsönt elviselni képes volna ; én nem tudok, azt hiszem senkisem tud az országban oly birtokot, mely 10 évi átlagot véve tiszta jövedelemkép 6%-ot felmutathatna. T. ház ! A szédelgések korszaka hála Istennek megszűnt. Az egészségtelen állapotokat ki kell irtani gyökeresen; be kell már egyszer látni, ugy a fővárosi mint különösen a vidéki pénzintézeteknek, hogy az uzsoráskodást tovább űzni nem lehet, nem szabad. Én tudom, hogy a szédelgés korszakában mily igényei voltak a részvényeseknek, mily osztalékot követeltek ezek különösen a vidéken? ezen egészségtelen állapotot tűrni nem lehet. Egészségtelen állapot az t. ház, hogy még ma is vannak vidéki pénzintézetek, melyek 7 — 8 °/ 0-ot fizetnek betétekért, természetszerűleg azután 12—14°/ 0-on alól kölcsönöket nem bocsátanak ki; de még egészségtelenebb állapot az, hogy vannak oly vidéki intézetek, melyek daczára, hogy fenállásuk óta 6°/ 0-nál többet soha sem adtak betétekért, daczára, hogy évek óta befizetett tőkéjük erejéig 6 s / 4 7 0-nyi hitelt élveztek, 14°/ 0-on alól nem adtak pénzt. (Mozgás,) Ez tisztán uzsora Mi szolgált mentségül? sohasem egy óbb, mint a részvényesek nagy követelményei és azon állítás, hogy ezen pénz még mindig sokkal olcsóbb annál, mint az, melyet az uzsorástól lehetne kapni Ha olvassuk t. ház, a vidéki takarék- és pénzintézeteknek a t. házhoz benyújtott folyamodványait, azt látjuk, hogy minden egyes intézet kijelenti, miszerént ha a kamat-maximum 8%-ra szállíttatik le, ők tönkre mennek. Biztosithatom, hogy egyikük sem fog tönkre menni, s nem fog bekövetkezni Hegyesi Márton t. képviselő urnák azon jövendölése sem, hogy egykét vidéki intézetet kivéve, a többi mínd elvész: ha e törvényjavaslat elfogad tátik. Van szerencsém a statistikai adatok nyomán kimutatni azt, hogy 1875. végén a vidéki pénzintézetek az egész országban 122 millió frtot helyeztek el kölcsönökben, mély összegből ingatlanokra csak 33 millió adatott, váltókra 57 millió, zálogra 20 millió, előlegekre 12 millió. Tehát azon pénz alig haladta meg */< részét azon összes elhelyezett kölcsönöknek, melyek ingatlanokra adattak. Megengedem azt, hogy oly óriási osztalékot ezen takarékpénztárak talán nem fognak többé adni; de tönkre menni egy sem fog. (Igaz.) Hiszen ezután is nyitva marad az ut váltóknál 14 — 15°/ 0-ot venni, (ügy vau\) Végre legyen szabad t. ház, tájékozásképen felemlíteni azt, hogy ón a folyamodó takarékpénztárak némelyikének vagyoni állását és mérlegét megvizsgáltam, és azokat igen nagyon kedvezőknek találám. Annak daczára azonban, hogy ezen igen t. intézetek mindig a végelenyészéssel fenyegetnek bennünket, kitűnik az : hogy például a fél egyházi takarékpénztár, mely a kérvényezési mozgalmat az országban legelőször meginditá: az utolsó öt évben átlag 20°/ 0-ot adott a részvényeseknek osztalékul; a kérvényező zentai takarókpénztár 30°/ 0-ot, a mezőtúri 33°/ 0-ot és a szepesi 49 ü / 0 osztalékot adott az utolsó 5 éven át évenként. Ilyen állapotban végelenyészettől félni, vagy azt hinni, hogy egyátalában nagy veszély fenyegeti a vidéki takarókpénztárakat, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik: teljességgel nincsen semmi ok, és én nem látom indokoltnak félteni. Elégedjenek meg azon t. pénzintézetek kisebb osztalékkal és ne uzsoráskodjanak. Én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Istóczy Győző: T. ház ! {Halljuk! Halljuk.') Ha a jelen törvényjavaslat feletti általános vitában a javaslat mellett felszólalok, nem azért teszem azt, mintha legkevésbbé is attól tartanék, hogy a javaslat sorsa ma — és e házban kétséges; hanem felszólalok azért, hogy pár szóval jelezzem azon üdvös fordulatot, a mely közgazdászati s ezzel karöltve társadalmi kérdéseink felfogására, s. azoknak, tényleges helyzetünk követelmónveihez. 44*
