Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
348 200. országos ülés január 23. 1877. mért megoldására nézve a közvéleményben elvégre szerencsénkre beállott. (Halljuk!) Igen, t. ház, a jelen törvényjavaslat elfogadásával, bármiként szabadkozzék is az magát világosan az uzsora korlátozásáról szóló törvényjavaslatnak czimezni, — szakítunk egy mesterségesen divatossá tett fonák közgazdászati theoriával, a magát most már mindinkább leélő Manchesterianismussal, a mely theoria a pénzhatalomnak mindent elnyomó és pervertáló féktelen szabad versenye érdekében tudós és nem tudós férfiak és közgazdászati irók által megalapítva és kifejtve, megteremtett valamint egyebütt, ugy nálunk is egy közgazdászati rendszert, a gazdászati általános „sauve qui pent" rendszerét, a mely rendszer, ha hatásában kellőleg ellen nem sulyoztatik: végeredményben az államnak és a társadalomnak egyik, idegenszerű ozélokat követő pénzoligarchia által való kifosztogatására vezet. (Igaz ! Ugy van!) Messzire vezetne bennünket, de szorosan véve nem is tartoznék a tárgyhoz, ha a Manchesterpolitikának eredményeit hazánkban mint általában monarchiánkban, — a hol annak reánk magyarokra nézve tán egyetlen, ez idő szerint előnyös lehető dogmája: a külkereskedelem szabadsága nem nyert egyedül gyakorlati alkalmazást, — az államélet és a gazdászati élet minden irányaiban bírálat alá akarnánk venni. Ugyanazért annak csak a korlátlan uzsorára vonatkozó tanai hatását akarom feltüntetni akkor, a midőn, az e részben általánosan ismert tényekre hivatkozva azt állítom, hogy a korlátlan uzsora nálunk aránylag rövid idő alatt, műiparunk megzsibbasztásán kívül, a földbirtoknak s főleg a kisbirtoknak úgyszólván expropriatióját, s ezzel az ország legegészségesebb néposztályainak tönkrejutását, (Ugy van!) a mezei gazdászatnak pedig, a mely legfontosabb iparágunkat képezi, végső hanyatlását vonta volna maga után. (Ügy van!) A baj főleg a felvidéken égető, de rohamosan terjed már az ország többi részeiben is, epidémiaként lepvén meg az országot; és számtalan, azelőtt vagyonos közép- és kisbirtokos lakossággal bírt községben ma már a hűbéri rendszernek egy egészen uj neme honosult meg, a mely rendszerben az uzsorás a hűbérura! — az uzsorás által tönkretett s most már nem földhöz kötött mint inkább földön futó nép pedig a jobbágyságot képezi, (Igaz! Ugy van\) a mely modern jobbágyság ősei birtokát nem is törvény által biztosított jobbágyi birtokkép bírja, amint ez a feudalismusnak már végkép ós örökre letűntnek vélt korábban legalább fenállott; hanem azt mint tulajdonából kiexequált, de ideig-óráig a birtokban hagyott puszta birlaló az uzsorás javára műveli. (Ugy van!) E sajnos állapotok s az ezen állapotok feletti panaszok, t. ház, nem mai keletűek; de a legújabb időkig nálunk is korlátlanul zsarnokoskodott Manchester-theoria zaja elnyomta az emelkedő hangokat; s így e hangok csak elvétve és viszhangkeltós nélkül néha-néha juthattak el a sajtó terére ós a törvényhozás termébe; s anynyira mentek volt már a dolgok, hogy legalább is vizözönelőtti embernek vagy sajnálatraméltó idiótának tartatott azon ember, a ki az uzsora nemzetgazdászatilag káros voltának eszméjét, annál inkább pedig a ki az uzsoratörvény által való korlátozás szükségének eszméjét csak szóba merte is hozni. (Igazi Ugy vau!) Hiszen még a múlt országgyűlés vége felé működött képviselőházi uzsora-enquéte-bizottságban is az lőn a megállapodás, hogy az uzsorát törvény által korlátozni nem lehet; száz okon kívül pedig nem lehet azért: inert az állítólag a tudomány alapelveibe ütközik (Ugy van!) Hanem hát a gyakorlati élet, a mely oly sok szép theoriát kinevetett már, azon gyakorlati élet, a melynek tüneményei és valódi érdekei kell hogy a tudomány tárgyait és czólját képezzék, — amaz uzsora-enquéte-bizottság okoskodásait egyszerű fallaciáknak derítette ki. (Igaz! Ugy van!) Az a phrásis, hogy az uzsorának törvény által való korlátozása a nemzetgazdászati tudomány elveibe ütközik, igen gyakran hangoztatva lőn azóta is, mióta a jelen törvényjavaslatot a t. kormány benyújtotta; de felhozatott az e jelen vita folyamán is. Azért nem fog ártani, ha a phrásist kissé bővebben bonczkós aláveszszük. (Halljuk.) Először is az uzsorának törvény általi korlátozása nem átalában a nemzetgazdászati tudomány elveivel, hanem mikép imént is láttuk, csak egy nemzetgazdászati iskola, a mindinkább discreditirozottabbá váló Manchester-iskola elveivel áll ellentétben. (Helyeslés,) a mi lényegesen két különböző dolog. Egyébiránt feltéve, hogy az a nemzetgazdászati tudomány elveibe ütközik : vajon a bankjegyek kényszer-folyama nem ütközik-e a nemzetgazdászati tudomány elveibe? (ügy van!) S vajon tulcsigázott adóink magas volta nem ütközik-e ismét a nemzetgazdászati tudomány egy fontos elvébe? (Ugy van!) a mely elv szerint az adónak magát az adóalapot megtámadni nem szabad? (Helyeslés.) És mégis mindkét anomália helyet foglal gyakorlati politikánkban. Miért? Azért mert a viszonyok kényszerítenek bennünket azok alkalmazására. (Ugy van!) Másodszor, mi képviselők itt nem mint theoretikus nemzetgazdászati tudósok és irók ülünk, a kik előtt semmi egyéb tekintetek nem irányadók, mint egy tudomány-ág abstract elvei; hanem igenis ülünk itt mint a nemzet által, annak szükségleteivel, bajaival és veszélyeivel foglalkozni
