Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
546 200. országos ülés január 23. 1877. véleménynyel viseltetik, ezen bizalmatlanságot még szítottam volna. Én t. ház, nem hiszem, hogy szavaim ily értelemben vétettek volna a t. ház által : mert különben ugy gondolom, hogy az indignatió kifejezése már akkor is helyén lett volna. És végre, hogy én valahogyan gyűlöletet szítottam volna, vagy kívántam volna szítani az osztályok közt: azt tagadnom kell. Mert midőn rámutattam, bizonyos nem elvi egyenlőtlenségek, hanem soeialis egyenlőtlenségekre, a melyek végre nemcsak nálunk, hanem máshol is léteznek : nem hiszem, hogy a törvényhozást azzal vádoltam volna, mi nekem imputáltatott, hogy a törvényhozás elvileg a jegegyenlőséget nem tiszteli. (Mozgás.) Ifj. gr. Ráday Gedeon: T. ház! (Zaj.) Azokután, a mik a tegnapi és mai napon tárgyalás alatt levő törvényjavaslat mellett elmondattak, nekem vajmi kevés mondani valóm marad hátra és kijelentem, hogy a t. ház beesés idejével és türelmével nem fogok visszaélni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt szükségesnek tartom reflectálni Hegedüs^Sándor t. képviselőtársam egy tegnapi állítására. 0 t. i. azt mondja, hogy daczára annak, hogy 1868. előtt léteztek uzsoratörvényeink, az uzsora, kivéve talán az ország némely vidékét, 1868. előtt ép ugy dühöngött, mint ma. Méltóztassék elhinni, hogy ez nem áll; mert nem egyes vidékeken, de az egész országban az utóbbi időben annyira dühöng és pusztít az uzsora, a mint még soha, és talán sehol a világon; (Ugy van\) pusztítja pedig különösen az utóbbi években, az ország 10 óv előtt talán leggészségesebb osztályát: a kis iparos ós a földmivelő népet. Hogy itt minélelőbb tenni kellett valamit, az bizonyos; az egész ország sóvárogva vár egy törvényre, mely a bajon segítsen és orvoslást nyújtson; várva várják a törvényt és azt hiszem e várakozás jogosult is. Igénytelen nézetem szerint t. ház! a kormánynak és a törvényhozásnak erkölcsi kötelessége volt megkísérteni e roppant bajnak orvoslását. Bármit mondjanak is azon t. képviselőtársaim, kik az 1868. óta fönálló statusquo-t továbbra is fentartani akarják, vagy még tovább mennek és a magasahb elméleti tudományok szempontjából azt állítják, hogy e törvényjavaslat elfogadása talán veszedelmes is volna: meggyőződésem még is az, hogy e törvényjavaslatot el kell fogadni, én részemről legalább nyugodt lelkiismerettel szavazom azt meg: mert a kormány és a törvényhozás ez által jelét adja annak, hogy habár csak részben is, de igyekszik megmenteni a nemzetet az uzsora pusztításaitól. Az utolsó években alig volt talán törvényjavaslat, mely a minduntalan ós sok oldalról felmerülő scrupulusok folytán annyira elodáztathatott volna. Azt hiszem t. ház, elég ideje volt mindenkinek alaposan átgondolni a kérdést. A törvényjavaslat tárgyalását továbbra is elodázni nem lehet, nem szabad; nem fogadhatom el tehát Hegyessy Márton t. képviselőtársam erre vonatkozó indítványát. Megvallom, t. ház! én sem várok e törvényjavaslattól valami csodás eredményeket. Nem hiszem azt hogy az, az uzsorát megfogja szüntetni, és gyökeresen kiirtani; de igen is hiszem, és arról meg vagyok győződve, hogy ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadtatik: annak nagy és erkölcsi hatása lesz az egész országban. Ha csupán csak azon egyetlen egy érvem volna is arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam, t. i. az, hogy e törvényjavaslat által nem lesz többé kitéve az ország egy birája sem, meggyőződése ellenére, hogy ugy mondjam, lesütött szemekkel, de megítélni ós törvényadta támogatást és segédkezet nyújtani a Scylok-ok 40 — 200%-ra menő követeléseinek, ugy hiszem ezen ok és érv is elégséges lenne Számosan vannak, kik azt állítják, hogy czólt nem fogunk érni ezzel a törvényjavaslattal, mindaddig nem: míg a tőke-uzsora szinte nem fog korlátoltatni, mert a különbség csak az leend, daczára annak, hogy a maximum megállapíttatik 8%-ben, a különbözetet az uzsorás felebaráti szeretetből megszorult embertársa irányában ezentúl a tőkéhez fogja csatolni, és az uzsora csak ugy fog dühöngni továbbra is, mint eddig. Arra t. ház, szerény ellenvetésem az, hogy szomorú dolog, megdönthetetlen tény, miszerint nincs törvény a világon, melyet lelkiismeretlen ember ki ne játszhatnék. Az uzsora kiirtása teljességgel lehetetlen, fen fog állani örök időkig, és ez ellen óvszer nincsen. Azonban nagy különbség az, hogy az uzsora mily módon űzetik, és ép erre nézve szükséges az intézkedés ; mert daczára annak, hogy 1868. előtt becstelenség volt az uzsoráskodás, ami ma már majdnem az erény magas polczára emeltetett, daczára annak, hogy criminálitásként büntettetett meg az uzsorás, ha rá lehetett bizonyítani, hogy 6°/ 0-nél magasabb kamatot vett: mégis létezett 20—30°/„-tes kölcsön akkor .is. Azelőtt azonban megvolt az óvszer, t. i. az, hogy ha a fizetésképtelenség miatt az adós csődbe jutott vagy bepereltetett, bár hány évig tartott is a per vagy csőd: 6 perczentnél többet a biró nem ítélhetett meg. És ez az abban a törvényjavaslatban, a mire én a fősúlyt fektetem. A rendes kamat azon vidéken, a hol ón lakom, ha olcsó 30°/ 0 , rendesen pedig 50°/o- Mi történik rendesen ? a szerencsétlen kis iparos vagy földmivelő az utolsó rósz években már az első évben képtelen lóvén megfizetni a kamatot, bepereltetik. Hiányos igazságszolgáltatásunk, de igen sokszor a vidéki ügyvé-
